Évtizedek tűzzel-vassal, esetenként szép szóval vívott, dollárszázmilliárdokat felemésztő drogháborúja mintha eredménytelen lenne. Afganisztánban rekordtermést takarítanak be, Mexikó káoszba fullad az állammal összefonódott drogkartellek szorításában. Az interneten keresztül bárki kényelmesen vásárolhat drogokat.
Negyvenhárom évvel ezelőtt Richard Nixon amerikai elnök a kábítószerezést az első számú közellenségnek nevezte, és ezzel útjára indította a sajtó által drogháborúnak elkeresztelt programot. Az amerikai és a velük szövetséges rendfenntartó szervek ezután minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeztek visszaszorítani a drogkereskedelmet és -fogyasztást. A háború azóta is folyik, a kifejezés pedig nem puszta metafora, minthogy az amerikai fegyveres erők számos esetben hajtottak és hajtanak végre napjainkban is fedett vagy nyilvános hadműveletet külföldön a drogkereskedelem hátráltatására. Az Obama-adminisztráció nem változtatott jelentősen az elmúlt évtizedekben folytatott politikán, bár a drogháború kifejezést mellőzik az utóbbi időben. Civil szervezetek becslése szerint az Egyesült Államok évente 51 milliárd dollárt (12,5 billió forintot) költ a kábítószerek elleni harcra, a kritikusok szerint mindez az ablakon kidobott pénz.
Hét és fél milliárd dollár ment el csak az afganisztáni máktermesztés visszaszorítására az ottani háború 2001-es megindítása óta. Ehhez képest tavaly az ENSZ droghivatalának jelentése szerint minden idők legjobb termését takarították be az ópium és a heroin alapanyagául szolgáló mákból. 209 ezer hektáron termesztettek mákot, ami felülmúlja az eddigi csúcstartó 2007-es évet (amely egyébként ugyancsak jóval az amerikai invázió után volt). Az elmúlt években, amikor az amerikaiak és szövetségeseik koordináltan léptek föl a máktermesztés ellen, némileg ugyan csökkent a termés mennyisége. Az intézkedések hosszú távú értelmét mégis megkérdőjelezi az, hogy rögtön az után, hogy csökkent az ellenőrzés hatékonysága, az afgán parasztok visszatértek a sokkal jövedelmezőbb mákhoz. Ezen nincs is mit csodálkozni. Afganisztán jó része sivatagos, a folytonos háborúskodás miatt pedig az egyébként is gyenge minőségű termőföld tovább erodálódott. A mák mellett még szóba jöhető búza rosszul terem, a mák eladása pedig tizenegyszeres bevételt hoz a termesztőknek. Afganisztán jövedelmének tizenöt százaléka származik a máktermesztésből, az országban termelik a világban értékesített heroin 84 százalékát.
Ez a hirtelen jött rengeteg pénz mára jelentősen átalakította az afgán falvak hagyományos társadalmi berendezkedését. A törzsek idős vezetői, akiket korábban bölcsességükért tiszteltek, elveszítették befolyásukat, a vezető szerepet pedig a helyi fiatal drogbárók vették át. A jövedelmi különbségek növekedése, a fiatalok korábban példa nélküli gazdagodása megbontja a családi, szomszédsági kapcsolatokra, a bizalomra és a kölcsönösségre épülő közösségek összetartását, önzővé, gyanakvóvá teszi az embereket. A helyben termelt, épp ezért viszonylag olcsó ópium, illetve heroin használata is terjed Afganisztánban. 1,8 millió helyi használ kemény drogokat.
Az Afganisztán vidéki területeit újra hatalmába kerítő, újjáéledő talibán könnyedén finanszírozhatja tevékenységét a kábítószer-termelés megsápolásából. A Nyugat által támogatott központi kormányzat hatalma jórészt Kabulra és a keleti országrészre korlátozódik, nem csoda, hogy a mák nagy részét nyugaton és délen termesztik, ahová nem ér el a hatóságok keze. A kábítószer-ellenes műveletek száma összességében 17 százalékkal csökkent az elmúlt három évben, ezen belül a herointermelőket és -csempészeket célzó rajtaütések száma 77 százalékkal lett kevesebb. Ezek eredményességét jól mutatja, hogy 2013-ban a kormánykatonák összesen 41 tonna ópiumot foglaltak le, miközben a teljes termés 5500 tonna volt.
Mexikóban eközben nem csitul a szeptemberben elrabolt 43 fiatal tragédiáját követő közfelháborodás. A hatóságok lassan reagáltak, mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy a szőnyeg alá akarják söpörni ezt az ügyet is (az országban az elkövetett bűnök nyolcvan százaléka megtorlatlan marad).
Az utóbbi évtizedek több százezer ember életét követelő helyi drogháborúja, úgy tűnik, a diákok elrablásával fordulóponthoz érkezett. Azóta rendszeressé váltak a tömegtüntetések az egyszerűen csak narkóállamnak nevezett Guerrero szövetségi államban, Mexikóvárosban pedig a tiltakozók felgyújtották az elnök ceremoniális palotáját. Az elmúlt hetekben körülbelül ötven kartelltagot letartóztattak, és vallomásuk alapján számos tömegsírt tártak föl. Csakhogy ezek nem az elrabolt diákok, hanem ismeretlenek maradványait tartalmazták. Senki sem tudja, hogy kik lehetnek ezek az emberek. Emberjogi szervezetek összesítése alapján kiderült, hogy 2006 és 2013 között összesen 243 ezer meggyilkolt ember holttestét találták meg a hatóságok. Arra is fény derült, hogy a guerrerói rendőrség és a helyi kormányzat még mexikói mércével mérve is vérlázító módon összefonódott az alvilággal. Az igualai polgármester, aki feleségével együtt eltűnt a diákok elrablása után, gyakorlatilag kartelltag volt, és az emberrablás napján telefonon felhívta a hasonlóan korrupt rendőrfőnököt, hogy állítsák meg a felesége napját tönkretenni készülő diákokat. Az állam kormányzója lemondott, és már ki is nevezték utódját. Az utódot egyébként azzal vádolják, hogy a kolumbiai kokaintermelésen nyerészkedő terrorszervezettel, a FARC-kal áll kapcsolatban.
Mexikó előző elnöke, Felipe Calderón hivatali ideje legfontosabb ügyévé tette a kábítószercsempész-bandák letörését. Ennek érdekében bevetette a katonaságot is a legfertőzöttebb megyékben – a kibontakozó háborúnak legkevesebb hatvanezer áldozata volt. A harc azonban a kormányerők vereségével zárult, a kartellek erősebbek, mint valaha, az elnök pedig elveszítette népszerűségét. Az északi szomszéd Egyesült Államok kínálta felvevőpiac elképzelhetetlenül nagy bevételhez juttatja a kábítószer-maffiát, a pénzből pedig bárkit megvehetnek: rendőrt, ügyészt, bírót, katonát, politikust, újságírót. Az új államfő Mexikó gazdasági sikerére helyezi a hangsúlyt, az államszervezet egészét fenyegető kábítószer-bűnözést eközben igyekszik a szőnyeg alá söpörni.
A legújabb hírek szerint egy tömegsírban valószínűleg megtalálták az elrabolt és tömeggyilkosság áldozatául esett diákok szinte felismerhetetlenségig elégett holttestét, bár az azonosításuk még várat magára. Az elfogott bandatagok bevallották, hogy a foglyul ejtett fiatalokat a rendőrök adták át nekik, ők pedig 15 órán keresztül égették a holttesteket. Az nem világos, hogy kik ölték meg a diákokat. Bár az utóbbi években sok tízezer ember halt meg a rivális drogbandák leszámolásaiban, ez a bűntett mégis példátlan Mexikó jelenkori történetében. Sokan reménykednek abban, hogy a közfelháborodás változást hoz a romlottnak nevezett államigazgatás működtetőinek fejében, de a megcsömörlött, cinikus szemlélők nem hisznek ebben. „Mexikó sok mindent elvisel. A tüntetők hamarosan hazamennek” – mondják.
November 5-én az amerikai Szövetségi Nyomozóiroda (FBI) lekapcsolta a Silk Road (Selyemút) 2.0 elnevezésű, kábítószer-adásvétellel foglalkozó honlapot, és letartóztatta annak üzemeltetőjét. A San Franciscó-i férfi „kedves fickó” volt a szomszédai szerint, aki kortársaihoz hasonlóan rajongott a modern technológiáért, és időnként áthívta a ház lakóit a lakásában tartott házibulikba. Nagyon drága és divatos Tesla S típusú elektromos autójának egy 85 éves nénitől bérelte a parkolót, és mindig pontosan fizette a bérleti díjat. Az egyik szomszéd elmondta a riportereknek, hogy sajnálja, ami a férfival történt, mert „ő csak egy élelmes vállalkozó volt”.
Valóban nevezhetjük sikeres vállalkozónak, hiszen az általa működtetett Silk Road 2.0 honlap havi nyolcmillió dolláros forgalmat bonyolított le, amelyből neki is jócskán jutott jutalék formájában. A kettes sorszámból gondolható, hogy ez már a második hasonló honlap, az elsőt alig egy éve záratták be az FBI nyomozói. Aki felkereste e webhelyeket, ismerős környezetben találhatta magát. Kinézetükben, funkcióikban nem sokban különböztek a legális internetes piacterektől. A vevőket és az eladókat is értékelhették a felhasználók, ennek alapján a reménybeli üzletfelek képet alkothattak arról, hogy mennyire megbízható a másik. Amikor az üzlet megköttetett, a szinte lenyomozhatatlan internetes pénznem, a bitcoin átutalásával egyenlíthették ki a számlát, majd semmi mást nem kellett tenniük, mint várni a postást a megrendelt termékkel. Csakhogy itt nem régi, megunt játékokkal vagy elektronikai eszközökkel, hanem kábítószerrel kereskedtek a felhasználók.
Az első Silk Roadnak 950 ezer regisztrált felhasználója volt, működése folyamán 1,2 millió kábítószerüzletet ütöttek nyélbe segítségével, többtonnányi drog és nyolcvanmillió dollár cserélt eközben gazdát. A felhasználók körében végzett vevőelégedettség-kutatásból (merthogy ilyen is volt) kiderült, hogy a vásárlók többsége a kényelem, a széles választék és a minőségi termékek miatt vásárolt a Silk Roadon. Egy közösség részesének érezték magukat, akik ugyanabban a dologban hisznek, és a bajtársiasság köti őket össze.
Az egyik eladó szerint a vásárlók elvárták, hogy tisztelettel bánjanak velük, és a dílerek többsége ezt komolyan is vette. Kilencvenhat százalékukat ötösre értékelték ügyfeleik az ötfokozatú skálán. Magyarul gördülékenyen ment az üzlet egészen addig, míg a hatóságok tavaly októberben meg nem szüntették a honlapot, és decemberben le nem tartóztatták a honlap könyvtárosként dolgozó tulajdonosát. Az internetes bűnözőkről a való életben gyakran legközelebbi ismerőseik sem feltételeznék, hogy bármi illegálisat művelhetnek. A második Silk Road bezárásával semmi sem oldódott meg, kis kereséssel bárki rábukkanhat a helyükre lépő, pontosan ugyanúgy működő honlapokra. Ameddig kereslet lesz, a kínálat is megmarad.
2014. november 22.
