Krokodil a golfpályán

Lassan a végkifejletéhez közeledik a brazíliai labdarúgó-világbajnokság, és a tévéközvetítés alapján eddig rendben zajlanak az események annak ellenére, hogy szinte az összes stadion késve készült el (ha egyáltalán befejezték), és a költségvetést is súlyosan túllépték. Mindez különösen aggasztó annak fényében, hogy Brazíliának két év múlva olimpiát kellene rendeznie. Az előkészületek „borzalmasan állnak” a Nemzetközi Olimpiai Bizottság leplezetlen véleménye szerint.

Kizárt, hogy London 2016-ban megrendezze az olimpiát – jelentette ki Lord Sebastian Coe, a londoni olimpia szervezőbizottságának elnöke. Igen, a londoni olimpiát már megtartották két évvel ezelőtt, Lord Coe nem tévesztette el az évszámot. Annak okán nyilatkozott ugyanis a BBC-nek, hogy a soron következő riói olimpia előkészületei olyan rosszul állnak, hogy a sportsajtó már a legkétségbeesettebb vészforgatókönyvek életbeléptetését fontolgatja. Ezek közül első helyen állt volna a 2012-ben példás olimpiát rendező brit főváros beugrása Rio de Janeiro helyére. Csakhogy London épp azért nem tud újra olimpiát rendezni, amiért sikeres volt két éve: az akkor felépített helyszíneket azóta lebontották, vagy egészen más célra alakították át. Semmit nem hagytak a sorsára, ahogy például Athénban történt. Az ottani olimpiára felépített, mára az enyészeté lett baseballstadionról és társairól készített fotók Görögország gazdasági romlásának szimbólumaivá váltak.
Athén mind gyakrabban kerül szóba a napokban. Eddig a görögországi olimpia előkészítését tartották a legrosszabbnak, de Rio esélyes rá, hogy elhódítsa ezt a kétes értékű címet. John Coates, a NOB előkészület-felügyeletért felelős alelnöke szerint a helyzet finoman szólva is kritikus. A negyven éve az olimpiai mozgalomban dolgozó szakember elmondta: „A dolgok állása rosszabb, mint amit valaha is láttam. Nagyon aggódunk a játékok sorsa miatt. A helyi szervezők szinte semmivel sem készültek még el. Pedig nincs B tervünk. Mindenképpen Rióban lesz az olimpia.”
A helyi szervezőbizottság szóvivője természetesen hevesen cáfolja a behozhatatlan lemaradásról szóló beszámolókat, és hosszasan sorolja a statisztikákat, amelyek szerinte azt bizonyítják, hogy remekül állnak az előkészületekkel. Hogy még sincs minden rendben, arról a legmagasabb rangú vezetők nyilatkozatai tanúskodnak.
„Sajnálom, hogy az olimpiai játékok adta alkalmat nem tudjuk kihasználni arra, hogy megtisztítsuk a szeméttől a Guanabara-öblöt – ismerte el keserűen Rio de Janeiro polgármestere, Eduardo Paes. – Tudjuk, hogy ez az ígéret benne volt a pályázatunkban, mégsem tudjuk megvalósítani. Ez nem a vitorlázók baja, ez mindannyiunk problémája.” A Guanabara-öböl Rio egyik fő turistalátványossága, körülöleli a híres Cukorsüveg-hegyet. Csakhogy a tengeröblöt hulladéklerakónak használják a rióiak. A város szennyvizének alig felét tisztítják meg, a többi kezeletlenül ömlik az öbölbe a csatornákból. Emiatt a víz felszínét elborítja a szemét, a szag pedig orrfacsaró.
Pedig ott akarták rendezni a vitorlásversenyeket, a háttérben a város világhírű strandjával, a Cukorsüveg-heggyel és a Megváltó Krisztus szobrával. A felbecsülhetetlen értékű reklám helyett az öböl kálváriája a riói olimpia előre borítékolt kudarcának arcpirító szimbólumává vált. A polgármester szerint a versenyzők egészsége érdekében a vitorlásversenyeket a kevésbé szennyezett nyílt tengeren rendezik majd meg. Így a tévénézők kevesebb szemetet látnak, a riói közegészségügy és a környezet állapota viszont semmit sem profitálhat a világjátékokból.

Az olimpiai események tehát korántsem abban az érintetlen paradicsomi környezetben fognak lezajlani, amilyet elképzelne az ember egy trópusi esőerdőkben bővelkedő, napsütéses országról. De nézzük, hogy hogyan állnak a stadionok és más létesítmények, amelyeknek a megléte alapvető fontosságú a játékok szempontjából. A NOB-alelnök szokatlanul lesújtó véleményére reagálva a brazil szervezők sietve bejelentették, hogy a huszonkilenc tervezett riói olimpiai létesítményből tizenegy már készen is van, nyolc csak némi felújítást igényel, és tízet jelenleg is építenek. Ez így igen magabiztosnak tűnik, de érdemes megvizsgálni, mit takar a „némi felújítás”.
Az egykori FIFA-elnökről, Joao Havelange-ról elnevezett, 2007-ben átadott olimpiai stadiont például azért kezdték átépíteni, hogy megnöveljék a befogadóképességét 13 ezer székkel. Csakhogy a statikai felmérés során kiderült, hogy a tetőszerkezet strukturális hibái erős szélben összeomlással fenyegetnek. Ezért minden tervezett munkával le kellett állni, és szinte az egész tavalyi évet a tetőszerkezet teljes újjáépítésével kellett tölteni.
A legaggasztóbb az épülő olimpiai falutól félórányira lévő (pontosabban leendő) sportkomplexum helyzete, amely egyike a négy fő létesítménynek. A városrész neve után Deodoro zónának hívott helyszínen elvileg kilenc sportág (többféle lovaglás és kerékpározás, öttusa, vívás, rögbi, gyeplabda, lövészet és vadvízi evezés) versenyeit rendezik meg. A fent már idézett, nemrég a helyszínen járt John Coates NOB-tisztségviselő szerint „ezek a sportágak bonyolult létesítményeket igényelnek, nem lehet őket megrendezni ideiglenesen felállítható csarnokokban. Tehát építkezni kellene, de tavaly októberi ottjártam óta szó szerint egy fűszálat sem tettek keresztbe a helyszínen.” A Deodoróban rendezendő versenyek szakági szövetségei is felhördültek a rossz hírek hallatán. Együttesen jelentették be, hogy afféle „vészhelyzeti küldöttséget” menesztenek a helyszínre, hogy megpróbálják felpörgetni az előkészületeket. Erre annyit elismertek a szervezők, hogy a Deodoro zónában valóban vannak elmaradások, de szerintük az ottani építkezés „olyan egyszerű”, hogy könnyűszerrel behozzák a késést.
A Nemzetközi Teniszszövetség illetékesei óriási csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy a jelenleg épülő teniszhelyszín premiertornáját nem tudják megrendezni jövő augusztusban a brazilok korábbi ígéretének megfelelően. Ehelyett, az építkezés késése miatt, legkorábban 2015 decemberében nyitja meg kapuit. Szinte nincs olyan létesítmény, ahol a terveknek megfelelően haladnának az előkészületek. Talán a most zajló futball-világbajnokság legfontosabb meccseinek otthont adó Maracana stadion az egyetlen kivétel, de annak felújítása is csak a labdarúgó-vb miatt készült el idejében.

Mind közül a legnagyobb létesítmény, az olimpiai park építése az átlaghoz képest jól haladt a legutóbbi időkig. Az itteni munkások, összesen 2500-an azonban áprilisban sztrájkba léptek, mert elégedetlenek voltak munkakörülményeikkel és bérükkel. Azóta újrakezdődött az építkezés, de senki sem zárja ki, hogy ahogy közeledik a játékok megnyitása, és a késések miatt egyre nő a szervezőkre nehezedő nyomás, újabb sztrájkok törnek ki. Részben a kapkodás okán tovább romló munkakörülmények miatt, részben pedig azért, mert a szakszervezetek felismerik a kínálkozó stratégiai lehetőséget.
Történelminek ígérkezik a riói olimpia a világ talán legnépszerűbb egyéni sportja, a golf szerelmesei számára. A NOB ugyanis úgy határozott öt évvel ezelőtt, hogy 112 évnyi szünet után újra fölveszi a golfot a játékok programjába. Az eseményre a profi játékosokat is várják, de kérdés, hogy hajlandó lesz-e játszani Tiger Woods és a többi sztár az olimpiai golfpályán, hiszen az jelenleg nem létezik. Az NBC amerikai televíziós csatorna riporterei a helyszínen tekintették meg helikopterről a jövőbeni helyszíneket, és a golfpálya helyén egy szál füvet sem láttak, csak sarat és törmeléket. Márpedig az igazán elsőrangú fűfajták rendkívül lassan nőnek, két-három évre van szükségük ahhoz, hogy a vetett magból kellő minőségű gyep alakuljon ki. A rendelkezésre álló rövid idő miatt valószínűnek tetszik, hogy nem ezeket, hanem a gyorsabb növésű, de gyengébb minőségű fajtákat vetik el majd.
A pálya tervezője azt ígéri, hogy amatőr golfozók már egy év múlva kipróbálhatják, milyen ott játszani, de profi verseny megrendezésére csak az olimpia 2016. augusztus 5-i kezdete előtt néhány héttel válik alkalmassá. Noha egy világeseményre épített létesítmény átadása után, főpróbaként, mindig rendeznek tesztversenyt, erre most idő hiányában nem lesz lehetőség, figyelmeztetett a Nemzetközi Golfszövetség. Már csak azért sem, mert hiába kürtölték világgá büszkén egy hónapja, hogy elkezdték vetni a fűmagot a pályán, a helyi hatóságok máris leállíttatták a munkálatokat. Elégtelennek találták ugyanis a páratlan természeti értékekkel büszkélkedő mocsaras vidéken elkezdett beruházás környezetvédelmi engedélyeit. Amíg be nem mutatják a szükséges papírokat, az építkezés áll.
Ha a golfozók jó darabig nem is próbálhatják ki a pályát, vannak, akik már most is otthonosan mozognak a lyukak, zászlók, homokdűnék között. Az urbanizáció miatt szűkülő mangrovemocsarakból kiszorult aligátorszerű kajmánok ugyanis remekül érzik magukat a golfpálya mesterséges tavacskáiban. Kérdés, hogyan hat a majdan elkészülő golfpálya népszerűségére az, hogy játék közben bármikor szembetalálhatja magát az ember egy érdeklődő krokodillal.

Igen sötétnek tűnnek tehát a riói olimpia előjelei, bár emberi számítás szerint biztosra vehető, hogy a brazil nagyváros rendben megrendezi a versenyeket, ha belerokkan is. Vannak azonban olyan kommentátorok, akik szerint itt az ideje a szemléletváltásnak az egyre grandiózusabb, egyre megfizethetetlenebb sportesemények terén is. Az egymást követő olimpiák rendező városai szem elől tévesztik a realitásokat, és egyetlen cél lebeg a szemük előtt: túlszárnyalni az előző olimpiát. Kényszeresen igyekeznek még drágább, még fényesebb versenyt rendezni, nagyobb stadionokat, magasabb felhőkarcolókat, gyorsabb metrót építeni. A Rio de Janeiró-i olimpia tervezett költségvetését áprilisban emelték tizenkétmilliárd dollárról tizenötre, de mindenki biztos benne, hogy ez még mindig messze van a számla végösszegétől.
Sokan abban bíznak, hogy amikor majd végleg összecsapnak a hullámok az irracionális vállalásokkal nyerő szervezők feje fölött, valaki elég bátor lesz ahhoz, hogy véget vessen az irracionális vállalásoknak, és a játékokat övező külsőségek visszatérjenek az emberileg elfogadható keretek közé. Az 1948-as londoni olimpiát szokták felhozni példának. Akkor a második világháborúban kimerült Nagy-Britannia úgy volt képes minden tekintetben tisztességes olimpiát rendezni, hogy eközben az országban még érvényben volt a jegyrendszer. Élelmet, üzemanyagot, építőanyagot csak meghatározott mennyiségben lehetett vásárolni. A versenyek helyszíneiül főként már meglévő létesítményeket használtak, olimpiai falut nem építettek. A férfi atlétákat a katonaság és a légierő laktanyáiban szállásolták el, a nőknek iskolai kollégiumokban találtak helyet. A versenyzők megemelt élelmiszer-fejadagot kaptak, annyit, amennyi a bányászoknak és a dokkmunkásoknak járt.
Félő azonban, hogy a XXI. században, amikor az élsport a szórakoztatóipar egyik legjövedelmezőbb ága, az efféle nosztalgikus elképzelések nem találkozhatnak a fogyasztók igényeivel.

2014. július 5.