Köpködő kobrák a ruhásszekrényben

Bár az első hírek még arról szóltak, hogy – Magyarországon először – keselyűteknőst fogott ki egy horgász Veresegyházon, a fotók alapján nyilvánvalóvá vált, hogy „csak” aligátorteknősről van szó. Mindkét faj veszélyes lehet, hiszen teknős voltát meghazudtoló módon gyors és agresszív ragadozóról van szó. De hogyan kerül egy Észak-Amerikában honos hüllő egy magyar tavacskába? És kell-e attól tartanunk, hogy megtelepednek az egzotikus állatok magyar földön?

A Veresegyházi Medveotthon lassan felvehetné a medve- és hüllőotthon nevet, ugyanis a természetben, közterületeken befogott egzotikus hüllők közül sok ott talál új élőhelyet magának. Ide szállították a napokban azt az aligátorteknőst is, amelyet ez alkalommal éppen Veresegyházon kapott el egy horgász, amikor az állat rárabolt az épp horogra akadt halra.
Az aligátorteknős ma már nem számít ritkaságnak Európában, ugyanis az engedély nélkül tartott terráriumi példányok gyakran a patakokban, tavakban végzik, amikor megnőnek, és a számára már kényelmetlenné válik a tartásuk. Igen robusztus állatok, mind megjelenésükben, mind tűrőképességüket tekintve. Észak-Amerikában Floridától egészen Kanadáig szinte mindenhol megtalálhatók. Kínába, Tajvanra egykor szándékosan telepítették be őket. Az aligátorteknős pedig mindenhol agresszív terjeszkedésbe kezdett, könnyűszerrel kiszorítva az őshonos ragadozókat, lerabolva a prédaállatokat.
A hazai nyílt vizekbe kikerülő hüllőkért szinte kizárólag azok a terraristák okolhatók, akik engedély nélkül, a legelemibb állatgondozási szabályokat is figyelmen kívül hagyva tartanak otthon belőlük. A kígyók esetében például elképzelhető, hogy az állat megszökik a gazdájától, de a teknősök ilyesmire nem képesek. Őket ki kell dobni.
A veszélyes egzotikus állatok tartása amúgy is virágkorát éri Magyarországon: az elkóborolt, elhajított hüllők, pókok, skorpiók egyre több feladatot adnak a befogásukra specializálódott szakembereknek.
– Megbecsülni sem lehet, hogy hányan tarthatnak otthon engedély nélkül veszélyes hüllőket. Sokszor a szomszédoknak sincs fogalmuk arról, hogy a mellettük lévő lakásban aligátor vagy fekete mamba él, hiszen ezek az állatok hangtalanok és szagtalanok – nyilatkozta lapunknak Both Zoltán vadállatbefogó. – Így csak a rendszeres balesetekből és a közterületen feltűnő állatok nagy számából következtethetünk arra, hogy rengeteg hasonló állat élhet átlagos lakásokban. Engem a rendőrség ebben a hónapban riasztott már aligátorteknőshöz (nem a veresegyházihoz – M. Cs.) és tigrispitonhoz is.
Both Zoltánt ennél a másik esetnél Biatorbágyra hívták, ahol egy kisgyermek vette észre a helyi patakban az aligátorteknőst. Mire kiért, a teknős már lebukott a víz alá, így be kellett mennie érte a patakba. Az iszapban harapott rá az állat a cipőjére, azzal tudta kihúzni a vízből.
Az állatbefogó sok-sok extrém történetet tud mesélni a felelőtlen állattartókról. Az egyik hobbihüllőtartó rendszeresen vitte a parkba a kígyóit, és a gyerekeknek mutogatta őket. A szülők bejelentésére rendelte el a rendőrség az állatok elkobzását. Both Zoltán elmondása szerint még igazi terráriumot sem szerzett be a kedvenceinek, hanem egy kétajtós ruhásszekrényt fektetett a földre, és üveglappal zárta el a menekülés útját. Ilyen körülmények között tartott venezuelai csörgőkígyót, a világ talán leghosszabb, hat centiméteres méregfogával büszkélkedő gaboni viperát, mokaszinkígyókat, köpködő kobrákat, vörösfarkú boákat, sárga anakondát. Összesen harminc állatot koboztak el egyetlen lakásból.
A legtöbben egzotikus siklókat, például gabonasiklót tartanak, ezeket meglepően olcsón, tízezer forint alatti áron meg lehet vásárolni. Így a közterületre kijutó hüllők között is ezek vannak többségben. Bár ezek az állatok ártalmatlanok, nagy riadalmat kelthetnek az őket nem ismerő emberek körében. Az igazán kalandvágyó amatőr kígyászok azonban gyakran a mérges fajok iránt kezdenek érdeklődni. Miközben Magyarországon csak két mérgeskígyófaj (a keresztes és a rákosi vipera) él, és ezek is csak elvétve támadnak meg embert, egyes becslések szerint mégis évente tíz kígyómarás történik. A legtöbb balesetet a terráriumban tartott állatok okozzák, a gazdáik pedig a felelősségre vonástól tartva nem is fordulnak orvoshoz. Néhány évvel ezelőtt valóságos madárpók- és skorpióőrület érte el az országot. Boldog-boldogtalan tart otthon rémisztően nagy, szőrös pókokat és feltartott farkú skorpiókat. Akinek legalább két, ellentétes nemű példánya van, csakhamar szaporítani is kezdi őket. Both Zoltánt nemrégiben azzal riasztották, hogy egy budapesti bevásárlóközpont biztonsági őrei az éjszaka közepén egy 15-20 centiméteres fekete skorpióval néznek farkasszemet a folyosón. Kiderült, hogy a helyi állatkereskedésben felejtették el bezárni a skorpió dobozának az ajtaját.
Bár sokan tudják, hogy a skorpióknál a nagyobb testméretű fajok kevésbé veszélyesek, mint a kicsik, az állatbefogó a saját kárán tanulta meg, hogy az efféle kijelentésekkel vigyázni kell.
– Engem egy császárskorpió mart meg tíz évvel ezelőtt, amelyről azt mondták a kereskedésben, hogy ezek a leggyengébb mérgű skorpiók – emlékezik vissza Both Zoltán. – Ennek ellenére rohammentő vitt be a kórházba, és arra ébredtem, hogy mindkét kezembe folyik az infúzió. Minden ember másképp reagál a mérgekre. Vannak, akik érzékenyebbek rájuk, mások kevésbé. Lehet, hogy az a méreg, amelyet egy felnőtt férfi meg sem érez, nagyon veszélyes egy idős emberre vagy a gyerekekre.

2014. július 10.