Ne próbálja ki senki, amit csinálok! Lehet, hogy bárki más is meg tudja csinálni e mutatványokat, de az a bárki más is ugyanúgy le tud esni. Így figyelmezteti rutinosan a látványos, ámbár csekély ésszerűségről árulkodó akcióiról elhíresült ukrán Mustang Wanted művésznevű artista A Földgömb magazin szeptemberi számának olvasóit. Az interneten sok ezer ember által követett tornászt vonzzák a magas épületek. Vélhetően tisztes megélhetést jelentő hobbija, hogy biztosítás nélkül mászik föl hidakra, tornyokra, felhőkarcolókra. Mustang Wanted a riport szerint nemrég Budapesten járt, és mászott. Például a Szent István-bazilika tetejére, az Erzsébet és a Szabadság hídra.
Nemcsak a száz méter magasan lévő épületelemeken, hanem az illegalitás peremén is egyensúlyozik, hiszen mutatványaihoz szinte sohasem kér engedélyt. Nem sokkal az után, hogy a turisták csodálatára pár perc alatt feljutott a bazilika 96 méter magasan lévő csúcsára (a mászás nehézségéről csak annyit mondott, hogy terhes nőknek való volt), megérkeztek a rendőrök. Mustang Wanted ezen korántsem lepődött meg, nyugodtan igazolta magát, és átvette a büntetésről szóló csekket. Az ilyen költségek vélhetően büdzséje elkerülhetetlen részét képezik. Mint elmondta, azért szeret Közép-Európába kirándulni, mert itt kedvesebbek a rendőrök, így semmi kedve elfutni előlük.
Bár az artista története valóban érdekes, és a magasban készült fotói látványosak, a szerző helyenként kissé túlzásba viszi e mégiscsak szabálysértő tevékenység csodálatát. Nagy betűkkel emelik ki e szavakat: „Mintha szupererő nélküli szuperhősként mászná meg a várost.” Miközben természetesen szerepel a szövegben a kötelező „Ne próbáld ki otthon!” figyelmeztetés, a szuperhősök emlegetése egyértelműen a veszélyes mutatványokra fogékony srácokat célozza meg. Talán helyesebb lett volna több távolságtartással viszonyulni Mustang Wantedhez.
A magazin következő terjedelmes riportja már igazán földrajzos témát dolgoz föl, hiszen az egyik legszebb görög sziget, Szantorini földtörténeti múltjával foglalkozik. Bár a sziget a világ egyik turisták által leginkább látogatott pontja, azoknak az utazóknak, akiknek – a szerzők, Telbisz Tamás és Karátsony Dávid szavaival – „a földrajz volt a kedvenc tantárgyuk”, olyan csodákat is tartogat, amelyeket a turisták többsége észre sem venne. Szantorini tengeröble a radaros tengerfenék-vizsgálatok alapján egy hatalmas kaldera, tehát az egykori óriástűzhányó csúcsának összeomlása után létrejött üstszerű mélyedés. A vulkáni működés azóta sem állt le, legutóbb a XX. század közepén volt robbanásos vulkáni kitörés.
Szantorini partjaitól néhány száz méterre számos apró szigetecske bukkan ki a tengerből. Ezek mind kis vulkánok, amelyek nem is olyan kicsik, ha a tengeröböl fenekétől és nem a vízszinttől számítjuk a magasságukat. A sziget kőzetformációinak alapos rétegvizsgálatából sokat megtudhatunk a több ezer évvel ezelőtti kataklizmákról is. Sokan azt valószínűsítik, hogy a görög mitológiában fontos szerepet játszó minószi kultúra pusztulását is egy hatalmas kitörés okozta a szigeten. Az újabb kutatási eredmények azonban ezt cáfolni látszanak, minthogy valószínűleg azelőtt is ilyen lehetett a sziget alakja. Bárhogy volt is, a mai Szantorini, ahogy az a cikkhez mellékelt sok, utazási irodák prospektusait idéző képből is kitűnik, hófehér házaival, az azúrkék tengerből meredeken magasló sziklaszirtjeivel a Földközi-tenger egyik legmegkapóbb látványossága.
Emellett A Földgömb szeptemberi számában olvashatnak az andokbeli inka napszentélyről, a darvak vonulásáról és az iraki Kurdisztán mindennapjairól is.
2014. szeptember 27.
