Hol hagytuk a kulcsot?

Úgy tűnik, a technológia és mindennapi életünket kényelmessé tevő szokásaink rombolják memóriánkat. Az egészségtelen életmód már a fiatalok emlékezőképességét is csorbítja, és időskorukra talán a teljes emlékezetvesztéshez, leépüléshez, végül halálhoz vezető Alzheimer-kórba torkollhat.


Judi Dench angol színésznő hetvenkilenc éves, de a mai napig elhalmozzák színházi és filmszerepekkel. Ilyen idős korban azonban sokaknak nehezebben megy a szövegtanulás, mint a fiatal pályatársaknak. Dench ezért saját bevallása szerint memóriaerősítő gyógyszereket szed, amikor a szövegkönyvet magolja. E mostanában divatos szerek annyira újak, hogy az orvosok sincsenek tökéletesen meggyőződve hatékonyságukról. Vannak olyan klinikai vizsgálatok, amelyek tanúsága szerint – legalábbis néhány embernél, rövid távon – valóban javíthatják az emlékezőképességet. A neurológusok többsége szerint mégis sokkal fontosabb, hogy már fiatalon olyan egészséges életmódot folytassunk, ami segít időskorban is megőriznünk memóriánkat.
A Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem és a Gallup Intézet közvélemény-kutató szakemberei 18 ezer ember megkérdezésével felmérték, hogy van-e öszszefüggés az illetők szokásai, életmódja és memóriaproblémái között. Az nem lepte meg a kutatókat, hogy akik több testmozgást végeznek, zsírszegény az étrendjük, és kerülik a dohányzást, kevéssé tapasztalják magukon, hogy időnként zavaróan kihagy az emlékezetük. Az is várható volt, hogy a memória romlik lassan az életkor előrehaladtával. Az viszont újdonságként hatott, hogy az életmódbeli hatások nemcsak időskorban hatnak, hanem szinte azonnal. Már a fiatal (18–40 éves) felnőttek tizennégy százaléka is érzékeli, hogy memóriája nem olyan jó, mint gyermekkorában. A negyven és hatvan év közötti középkorúaknál ez az arány 22 százalékra emelkedik, az idősebbeknél pedig 26 százalékra.
Valóban döntőnek tűnik az életmód memóriára gyakorolt hatása. Már azok a válaszadók is, akik csak egyetlen szokásukat tekintve éltek egészségesebb életet, mint a többség (például nem dohányoztak vagy többet mozogtak), 21 százalékkal ritkábban érzékeltek magukon memóriaproblémákat. Ha egyszerre két szokásuk is javukra vált, már csak feleolyan gyakran érezték magukat feledékenynek. A fiatal felnőttek életmódja más tekintetben is különbözik az idősekétől. A mindennapi munka során jelentkező stressz és a mindent uraló technikai eszközökből áramló folyamatos információs túlterhelés ugyancsak rossz hatással lehet az emlékezőtehetségre.
Egyre több kutató valószínűsíti, hogy az interneten tárolt és mobiltelefonon keresztül állandóan hozzáférhető információtenger negatívan hat az emberek memóriájára. Mára leszoktunk arról, hogy megjegyezzük, akár csak rövid időre is, valakinek a telefonszámát, címét, hiszen azonnal elmenthetjük a telefonba, amely biztosan emlékezni fog rá. Idegen szavak jelentésén, egyszerűbb matematikai számításokon sem gondolkodunk már, hiszen a Google mindenre választ ad. Bár úgy tűnhet, ezzel meg is oldottuk a felmerülő kérdést, ha nem szánunk energiát arra, hogy a fejünkből bányásszuk elő az ismeretet, nem rögzül alaposan, és azonnal el is felejtjük.
Szinte hihetetlen, milyen keveset tudunk elménk működéséről, különösen az ismeretek tárolásáról, tehát az emlékezetről. Annyi bizonyosnak tetszik, hogy alapvetően eltérnek a véges kapacitású (nagyjából hét elemet megjegyezni képes), nevéhez illően mulandó rövid távú memória és az elvileg végtelen teherbírású hosszú távú memória mögött rejlő agyi mechanizmusok. Míg a rövid távú emlékezet működésekor talán nem mennek végbe az agyban felépítésbeli változások, addig a néha élethosszig megőrződő emlékek eltárolásakor új kapcsolatok épülnek ki az idegsejtek között. Mindez azonban alig több hipotézisnél.
Bármi legyen is az emlékezet agyi mechanizmusa, az interneten böngészve olyan nagy tömegben érkezik agyunkba az új ismeret, hogy hamar megtelik, és „túlcsordul” rövid távú memóriánk. A folyton cserélődő információkat nem tudja átadni a hosszú távú memóriának, így azok menthetetlenül elenyésznek. Ugyanez történik, amikor az információáradatban nem tudunk egyetlen dologra koncentrálni. A memorizálás kulcsa ugyanis a fókusz. Ha nem tudjuk kiválasztani a rengeteg inger közül azt, amit meg kell jegyeznünk, esélytelen, hogy rögzítsük. Mindezek miatt a fiatalok memóriája néha egyenesen rosszabb, mint az időseké. Egy felmérésből az derült ki, hogy a 18–34 éves fiatal felnőttek gyakrabban felejtették el, hogy milyen nap volt aznap, mint az 55 évnél idősebbek, mint ahogy arra sem emlékeztek, hol hagyták a kulcsukat.
Ameddig nincs bajunk a memóriánkkal, könnyen gondolhatjuk magukért valóknak az efféle kutatásokat. Minden megváltozik azonban, ha magunkon vagy szerettünkön észrevesszük, hogy memóriánk drasztikusan romlik, és elveszítjük legféltettebb emlékeinket is.
Bár a fent idézett kutatás az enyhe, még nem kórosnak tekintett memóriaproblémákkal foglalkozott, sok neurológus úgy gondolja, hogy ezek jelentkezése előrevetítheti a későbbi súlyos feledékenységet okozó kórképeket. Korábbi vizsgálatok már kapcsolatot találtak a súlyos mentális leépüléssel járó betegségek, főként az Alzheimer-kór és a testmozgás, a dohányzás, illetve az étrend között. A világméretű erőfeszítések ellenére máig nem világos előttünk, hogy pontosan mi okozza az idős emberek és családjaik életét romba döntő betegséget, az Alzheimer-kórt. Pedig a gyógyításhoz először meg kellene értenünk magát a kórt.
„Amerikai honfitársaim! Nemrég arról tájékoztattak, hogy amerikaiak millióihoz hasonlóan Alzheimer-kórban szenvedek. […] Jelenleg jól vagyok, és azt tervezem, hogy az éveket, amelyeket az Úr ad nekem még ezen a földön, úgy élem le, mint eddig. […] Ahogy azonban az Alzheimer-kór súlyosbodik, a beteg családja gyakran hatalmas terhet kénytelen elviselni. Bárcsak lenne módja annak, hogy megkíméljem Nancyt [a felesége] e gyötrelemtől. Amikor eljön majd az idő, biztos vagyok benne, hogy Nancy, az önök segítségével, hittel és bátorsággal fog a megpróbáltatásokkal szembenézni” – búcsúzott a közszerepléstől 1994-es közleményében Ronald Reagan volt amerikai elnök. A világ ekkor szembesült talán a legerőteljesebben e gyógyíthatatlan népbetegséggel.
Valóban nem túlzás a népbetegség kifejezés az Alzheimer-kór jellemzésére, hiszen mind gyakoribbá válik az egész világon. Jelenleg 26 millió alzheimeres él a földön (a teljes népesség 0,36 százaléka), de az előrejelzések szerint 2050-re arányuk meghaladhatja az egy százalékot is. Az Alzheimer-kór valószínűleg egyidős az emberiséggel, de ahogy nő az átlagos élettartam, egyre több idős ember éri meg azt az életkort, amikor kialakul a betegség. Még aggasztóbbá teszi a kór gyakoribbá válását, hogy bár már a XX. század elején leírta a betegséget a névadó Alois Alzheimer német ideggyógyász, mindmáig nem értjük a mögötte rejlő élettani folyamatokat. Nincs rá hatékony gyógyszer, az alkalmazott kezelések főként a tüneteket igyekeznek enyhíteni, és a betegség azonosítása után a páciensek átlag hét év múltán meghalnak. Pedig ez az egyik legintenzívebben kutatott betegség a világon. Jelenleg is több mint ezer kísérleti gyógyszer, terápiás eljárás tesztelése folyik a világ kórházaiban, kézzelfogható eredmény nélkül.
– A betegség oka nem tisztázott, így csak a kór kialakulásáért felelős kockázati tényezőkről beszélhetünk. Ilyen a magas életkor, egyes genetikai tényezők, a családban már előfordult Alzheimer-kór – mondja Kovács Attila István, a Debreceni Egyetem Klinikai Központja Pszichiátriai Klinikájának adjunktusa. – A családi halmozódás kisfokú, de kétségtelenül megfigyelhető jelenség. Számos egyéb kockázati tényező ismert, ezek egyértelmű szerepét még nem sikerült bizonyítani.
Magyarországon is forgalomban vannak azok a készítmények, amelyek bizonyítottan lassítják, akár évekig megállítják a betegség előrehaladását. A betegség közepes és súlyos szakaszában óriási terhet ró elsősorban a családra az ápolás és gondozás megszervezése, esetlegesen az állandó felügyelet. Így nemcsak a beteg érdeke a kór mielőbbi felismerése, a megfelelő kezelés elkezdése, hanem közvetlen környezetéé is.
Régóta ismert, hogy az Alzheimer-kórban szenvedők agysejtjein amiloid halmozódik föl, és ennek szerepe lehet a memóriavesztésben. Az ezt megcélzó gyógyszerek azonban mindeddig hatástalanok maradtak. Sőt bizonyos esetekben, dacára a dollármilliárdokban mérhető kutatási költségeknek, csak a klinikai kipróbáláskor derült ki, hogy e gyógyszerek egyenesen súlyosbítják a beteg állapotát. Egy néhány napja nyilvánosságra hozott kutatás vezetői éppen ezért amellett érvelnek, hogy az amiloidlerakódás csak a leglátványosabb, de korántsem az egyetlen oka az Alzheimer-kór kialakulásának. Így amikor ezek megjelennek, már elkéstek a kezeléssel. Ők egy másik vegyületről gyanítják, hogy központi szerepe van a betegség kialakulásában, és az egérkísérletek eredményei biztatók. Persze arra, hogy e felfedezés eredményeképpen megszülessen az Alzheimer-kór első hatékony gyógyszere (ha egyáltalán bekövetkezik), talán évtizedeket kell még várnunk.

2014. július 26.