A világon először sikerült in vitro sejtkultúrában (tehát nem a kísérleti állatok vagy az ember szervezetén belül, hanem laboratóriumi edényben) olyan idegsejteket tenyészteni, amelyek magukon hordozzák az Alzheimer-kór tüneteit. Az Amerikában dolgozó kutatók eredménye forradalmasíthatja a korunk neurológiai népbetegségét célzó gyógyszerkutatásokat. Ha bebizonyosodik módszerük működőképessége, szinte biztos Nobel-díjat kapnak.
Az Alzheimer-kór gyógyítása a gyógyszertudomány Szent Grálja lett az utóbbi évtizedben. Mindezt csak részben indokolja, hogy a világon élő alzheimeresek száma gyorsan nő (jelenleg mintegy 26,6 millió beteg van a világon, számuk az évszázad közepére megnégyszereződik, az akkori népességhez viszonyított arányuk pedig a mai hányad háromszorosa lesz). A betegséget az teszi különösen gyümölcsöző befektetéssé a gyógyszercégeknek, hogy az iparosodott nyugati országokban él a betegek többsége, nagy részük pedig 65 éven felüli. Jelentős tehát a fizetőképes kereslet.
Nem csoda, hogy nagyon sok gyógyszer van jelenleg is forgalomban, és legalább ötezer különféle hatóanyag klinikai tesztelése folyik. Ennek ellenére az Alzheimer-kór gyógyíthatatlan, a gyógyszerek legfeljebb a tünetek kifejlődését képesek bizonyos esetekben lassítani. A gyógymód megtalálását több tényező is hátráltatja. Még ma sem értjük tökéletesen, hogy mi okozza a betegséget, és milyen háttértényezők irányítják lefolyását. De a gyógyszerkutatást legerősebben az esélyes új hatóanyagok tesztelésének lassúsága fékezi. Egyetlen szer hatásosságának értékeléséhez gyakran egy teljes évig kell egerekkel kísérletezni.
A bostoni Massachusetts-i Általános Kórház két kutatója, Rudolph Tanzi és Doo Yeon Kim felfedezése változást hozhat ebben. Laboratóriumi körülmények között sikerült osztódásra bírniuk olyan idegsejteket, amelyekbe előzőleg az Alzheimer-kór kifejlődésével kapcsolatba hozott géneket ültetettek. Az életben maradásukhoz szükséges tápanyagokat tartalmazó gélben az agyban élő neuronokhoz hasonlóan hálózatot hoztak létre, majd megjelentek rajtuk az Alzheimer-kór jól ismert tünetei: az úgynevezett amiloidplakkok (káros fehérjelerakódások) és a kórosan összecsavarodott sejtváz mikrocsövei. A sejtkultúrában tehát valóban élő, fejlődő Alzheimer-kóros idegsejtek voltak. Ezzel egyúttal igazolták a betegség kialakulásáról alkotott elméletet, amelyet eddig csak közvetett adatok alapján valószínűsítettek.
– Az Alzheimer-kór modellezésére szolgáló humán agysejttenyészet átütő eredményt hozhat a demenciaellenes gyógyszerek fejlesztésében. Az eddigi állatkísérletes modellek ugyanis nem reprezentálták megfelelően az emberi agyszövet működését – nyilatkozta lapunknak Kovács Attila, a Debreceni Egyetem pszichiátriai tanszékének adjunktusa. – A modell természetesen nem pótolja a gyógyszerfejlesztés eddigi lépcsőfokait. Hátránya, hogy az Alzheimer-kór kialakulása során az élő agyban lezajló immunológiai folyamatok nem játszódnak le benne, pedig ezeknek a betegség fejlődésében egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak.
Az eredményt általános elismerés fogadta, a legtöbb szakember paradigmaváltásról beszél. Eközben azonban a rendszer korlátaira is figyelmeztetnek. Noha valóban alkalmas lehet a Petri-csészében tenyésztett sejtkultúra arra, hogy a kísérleti hatóanyag-aspiránsok hatását olcsón, gyorsan és egyszerűen tesztelni lehessen, az esetleges pozitív eredmények azonban még korántsem jelentik azt, hogy a gyógyszer emberen is alkalmazható lesz. A klinikai tesztelésre alkalmasnak tartott gyógyszerek nagy része elvérzik, mert kiderül, hogy mellékhatásaik nem tolerálhatók.
Rudolph Tanzi a kísérleti sejtkultúrát alkalmazva máris fölfedezett egy olyan enzimet, amelyet eddig nem hoztak összefüggésbe az Alzheimer-kórral. Most kiderült, hogy szükség van rá a mikrocsövek kóros fölcsavarodásához. Így a jövőben ez az enzim is egy gyógyszer támadási célpontja lehet.
A sejtkultúrában kifejlődött Alzheimer-kór tehát közvetlenül nem kínál gyógymódot a betegségre, csak megkönnyítheti az újabb gyógyszerek kutatását. Továbbra is rejtély marad ugyanakkor az, hogy mi áll a hazánkban 160 ezer embert érintő kór hátterében.
– Az új sejttenyészetes modell alapján kifejlesztett hatékonyabb gyógyszerek inkább az elbutulás korai leállítását tehetik majd lehetővé, a folyamat beindulását aligha akadályozzák meg – vélekedik Kovács Attila. – Ezek a készítmények feltehetően akkor a leghatékonyabbak, ha még az első, enyhe tünetek megjelenésekor, sőt még az előtt megkezdődik velük a kezelés. A diagnózis minél korábbi felállításához szükséges képalkotó eljárásokkal, laboratóriumi vizsgálatokkal kapcsolatos kutatások eredményei ígéretesek. A betegséget szűrő és hatékonyan kezelő program elterjedése talán a nem is olyan távoli jövőben várható.
2014. október 16.
