A Himalája remetéje

Ma természetesnek vesszük, hogy ha idegen nyelveket szeretnénk tanulni, könyvtárnyi irodalom: nyelvkönyvek, szótárak állnak a rendelkezésünkre szinte az összes szóba jöhető nyelv elsajátítására. Nem volt ez mindig így, különösen az olyan távoli, elzártan élő népek nyelvének esetében, mint amilyen a tibeti. Az első nyelvészek, akik fejükbe vették, hogy megtanulják és tudományos igénnyel feldolgozzák az Európától távoli vidékeken beszélt nyelveket, olyan zord körülmények között utaztak és dolgoztak, hogy inkább nevezhetők felfedezőnek, mint könyvtárakból ki sem mozduló filológusnak.

A magyar nyelvészek közül talán Kőrösi Csoma Sándor hagyta a legnagyobb nyomot a világ tudományos emlékezetében azáltal, hogy megalkotta a tibeti–angol szótárat, és angol nyelvű könyvet írt a tibeti nyelv grammatikájáról. Tehát tudományos munkásságának jó része egy világbirodalom hivatalos nyelvét és a birodalom gyarmatán beszélt helyi nyelvet érintette. Nem csoda, hogy az angol hivatalnokok igencsak hasznát vették tanulmányainak. Kőrösi Csoma utazásai azonban romantikus kalandregénynek is beillenek, válik nyilvánvalóvá Kubassek János monográfiájából, A Himalája magyar remetéjéből.
Az 1784-ben a székelyföldi Kőrösön, Csoma Sándor néven született ifjút tanulni vágyása először Nagyenyedre, majd Bécsbe, végül Göttingenbe űzte, ahol már tucatnyi nyelven írt, olvasott. Világraszóló utazására újra csak Nagyenyedről indult 35 éves korában. Bukaresten, Szófián keresztül jutott el Konstantinápolyba. Onnan a Közel-Keletre utazott, járt Bejrútban, Szíriában, Alexandriában. Több állomást az újra és újra fellángoló pestisjárvány miatt kellett idő előtt elhagynia.
Legnagyobb eredményeit azonban Ázsiában vívta ki. Akkor érte el Teheránt, Bagdadot, Pesavart, Kabult, amikor európai ember ott még ritkaságnak számított. Mindig alkalmazkodott a helyi népek szokásaihoz, öltözködéséhez, elővigyázatosságból még a Szkander bég nevet is felvette. Iratait hátrahagyta, ezért Magyarországon évekig elveszettnek hitték. Nyelvészi zsenialitása végül Indiában és Tibetben bontakozhatott ki, ahol a buddhizmus és a helyi nyelvek országosan ismert szakértőjévé képezte magát. Olyannyira csak a tudománynak élt, hogy miközben folyamatosan könyveket kért a nagyvárosokban székelő angol hivataloktól, a létfenntartására küldött pénzt rendszeresen visszaküldte azzal, hogy tartózkodási helyén „nem tudná azt hasznosan elkölteni”. Dardzsilingben halt meg 1842-ben maláriában.
A szerző, Kubassek János geográfusként-tudománytörténészként pályafutása három évtizedét szentelte a felfedező nyelvész életútjának tanulmányozására, műve pedig sokkal több puszta biográfiánál. Kőrösi Csoma életének szinte összes állomását személyesen is fölkereste, könyve a nyelvész emlékezetén túl útleírásként, kultúrtörténeti, geográfiai kötetként is értelmezhető. Különösen érdekesek benne a fiatal francia utazó, Victor Jacquemont Kőrösi Csoma Sándorral való találkozásairól írott levelei.
(Kubassek János: A Himalája magyar remetéje – Kőrösi Csoma Sándor életútja. Harmadik, átdolgozott és bővített kiadás. Panoráma, Budapest, 2014. Ára: 4980 forint)

2014. május 10.