Rejtélyes menedékek

Szokatlanul hosszan tartó, egyelőre megállíthatatlan ebolajárvány tombol február óta Nyugat-Afrikában. Míg a korábbi megbetegedések főként elszigetelt vidéki falvakban pusztítottak, most megjelent a vírus a nagyobb városokban is, Guineában országos járványt okozva. Félő, hogy a fertőzöttek egyre több embernek adják át a ragályt.

Néhány héttel ezelőtt egy kanadai férfi aggasztó tünetekkel kereste fel orvosát. Korábban Libériában járt, hazatérése után pedig magas láza volt, fájt a feje, a hasa, bevérzések keletkeztek a szemén és szerte a testén. Ez utóbbi adott igazán okot a riadalomra. A férfi ugyanis egészségesen érkezett Afrikába, tehát vélhetően ott fertőződött meg. Tünetei alapján az orvosok valamilyen vérzéses lázra gyanakodtak, és afrikai útvonala alapján az ebola tűnt a legvalószínűbbnek.
Azonnal a legszigorúbb, 4-es szintű biztonsági vészforgatókönyvet léptették életbe. Ezt olyan halálos betegségek esetén alkalmazzák, amelyek ellen nincs gyógymód, nincs oltás, és könnyen világméretű járványt okozhatnak. A férfit hermetikusan elzárták, az egészségügyi személyzet is csak vírusvédelmi öltözékben, maszkban, gumicsizmában, védőszemüvegben és megerősített gumikesztyűben közelíthette meg. Az észak-amerikai sajtó szinte percről percre nyomon követte a beteg állapotát, illetve a tőle vett minta elemzését. Az analízis végül kizárta az ebolavírus jelenlétét, bár a legutóbbi híradások szerint továbbra sem sikerült azonosítani a kórokozót, amely a megbetegedést okozta.
Nem ez volt az első ebolapánik Észak-Amerikában. 1990-ben néhány majmot importáltak Afrikából a virginiai Reston városba. A majmokban az ebola mutáns törzsét mutatták ki, amelyet a felfedezés helyszíne alapján Reston-vírusnak kereszteltek el. Szerencsére a vírus nem bizonyult veszélyesnek az emberre, a majommal kapcsolatba került alkalmazottak immunrendszere tudott védekezni ellene. A nehezen kordában tartható járvány elmaradása azonban csak a véletlenen múlt. A fertőzött, de életben maradt majmok segítségével megpróbáltak oltóanyagot kreálni az ebola ellen, de e próbálkozások mindmáig eredménytelenek maradtak.
Az Amerikába hajózó fertőzött majom története ismerős lehet a katasztrófafilmek rajongóinak. Hiszen a virginiai pánik ihlette a Dustin Hoffman és Morgan Freeman főszereplésével készült Vírus című filmet, bár a moziban nem ebolának, hanem motabának hívták a vírust. A motaba egyetlen tulajdonságában nevezhető „fejlettebbnek” a valóságos ebolánál: a levegőben is képes terjedni. Ezzel szemben az ebola legtöbb változata – legalábbis jelenlegi tudásunk szerint – csak érintkezés, illetve a testnedvek útján terjed emberről emberre. Kérdés, hogy ez meddig marad így.
Senki sem tudja, hogy mikor alakult ki az ebolavírus. Elképzelhető, hogy évszázadokig szunnyadt az afrikai dzsungelben, és csak majmokat fertőzött. Aztán megváltozott (mutálódott) a kórokozó örökítőanyaga, és hirtelen az állatokról (valószínűleg a betegségre egyébként immúnis denevérek közvetítésével) átterjedt az emberre is. Először 1976-ban azonosították a vírust. Július 27-én egy szudáni textilipari munkás maláriaszerű tünetekkel fordult orvoshoz. Noha kapott gyógyszert a maláriára, tíz nappal később meghalt. Időközben a felesége és szinte minden környezetében élő ember is megbetegedett. Az orvosok nem tudtak mihez kezdeni a fertőzöttek egyre sokasodó tömegével, sárgalázra és más ismert betegségekre gyanakodtak. Lassan felismerték azonban, hogy valamilyen addig ismeretlen betegséggel van dolguk, és a vírust egy közeli folyó neve után ebolának nevezték el.
A betegség tünetei a fertőzést követő napokban, de legkésőbb három héten belül jelentkeztek. Minthogy az úthálózat fejletlensége és a folyton fellángoló polgárháborúk akadályozták az emberek közlekedését, a fertőzésgócok elszigeteltek maradtak. Az első, szudáni járványban 284 ember betegedett meg, 151-en meghaltak. A betegség 53 százalékos halálozási aránya mindenkit elborzasztott. De hamar kiderült, hogy ennél sokkal rosszabb a helyzet. Néhány hónappal később ugyanis Zaire-ban (a mai Kongói Demokratikus Köztársaságban) is fellángolt a kór, és ott néhány napon belül meghalt a fertőzöttek kilencven százaléka. A betegeket főként a missziós kórházakban ápolták, ahol híján voltak a legalapvetőbb orvosi felszereléseknek is. Ezért az injekciós tűket újra felhasználták, és sterilizálni sem tudták őket megfelelően, így a kórházban szinte mindenki megfertőződött. A betegekkel kapcsolatba került ápolók, orvosok közül sokan áldozatul estek, közöttük számos apáca is. E vírus minden idők legveszélyesebb, mondhatni, biztos halált okozó emberi kórokozója.
Hetvenhat után elő-előfordultak még kisebb járványok, de a következő évtizedben az ebola szunynyadni látszott. 1988-ban baleset következtében megfertőződött egy laboráns Angliában, de túlélte. A kilencvenes évek közepétől kezdve az ebola újra életre kelt. A vírus új változatai jelentek meg, miközben az intenzív kutatások dacára a korábbiak ellen sem találtak gyógymódot. Az utóbbi években az érintett afrikai országoktól távol élő újságolvasók kezdtek hozzászokni az ebola szórványos előfordulásáról szóló hírekhez. Úgy tűnhetett, hogy ez a betegség is megmarad a fekete kontinens eldugott falvait sújtó ezernyi baj egyikének, amelyek kevéssé zavarják a nyugati emberek életét.
– Az ebola úgynevezett hemorrágiás, vérzéses betegséget okoz, tehát a beteg belül elvérzik. Akut fertőzést vált ki, a klinikai tünetek igen hamar megjelennek. Emiatt szinte lehetetlen idejekorán felismerni a fertőzöttséget – mondja Nagy Károly, a Semmelweis Egyetem Orvosi Mikrobiológiai Intézetének igazgatója. – De a legnagyobb rejtély a betegséggel kapcsolatban az, hogy hova tűnik két járvány között. A korábbi járványok alkalmával ugyanis a vírus úgymond korlátozta önmagát: néhány száz embert megbetegített, sokan meghaltak, aztán hirtelen, emberi beavatkozás nélkül is megszűnt. A kutatók már húsz éve hasztalan keresik azokat a „menedékeket”, például állatokat, ahol az ebola megbújik a következő járványig.
Februárban újra ebolajárvány tört ki Guineában, amely eddig szokatlan módon országossá terjedt. Már nemcsak a vidéki közösségek tagjait tizedeli, hanem a legnagyobb városokban is sokasodnak a fertőzöttek és a halottak. A francia Pasteur Intézet az afrikai minták alapján megállapította, hogy egy új, eddig ismeretlen vírustörzs áll a megbetegedések hátterében. Félő, hogy e változat virulensebb, mint elődei, és tovább életben hagyja a fertőzöttet, hogy még több embernek tudja átadni a kórokozót.
A betegség gyakorta átlépi az ország határait is, Sierra Leonéban, Maliban, Libériában és Ghánában is találtak betegeket. Ghána részleges repülési tilalmat vezetett be Guineával szemben. Akit gyanúsnak ítélnek a reptereken, akarata ellenére is kórházba szállíthatják megfigyelésre. Ugyanígy tett Marokkó, Szenegál lezárta Guineával közös határát, Mauritánia pedig, láthatóan nem bízva az előző intézkedés hatékonyságában, a szenegáli határt zárta le. Szaúd-Arábia nem ad vízumot a guineai mozlimoknak, akik Mekkába akarnak zarándokolni. Ahogy a kanadai pánik is mutatja, a külvilág retteg a manapság repülőkkel messze földre eljutó fertőzöttek által behurcolt ragálytól. Nagy Károly szerint bár a vírus eddig csak korlátozott járványokat okozott, nem lehet tudni, mennyire lennének fogékonyak rá a nem afrikai emberek, és milyen kiterjedt ragályt lenne képes okozni körükben. Sokan újra meg újra felhívják a figyelmet, hogy a globalizáció korában egyetlen ország sem állíthat meg egy kórokozót a határainál. A járványt Közép-Afrikában kell megfékezni, ha ugyanis az egész kontinensen elterjed, lehetetlen lesz ellenőrizni minden Afrikából induló hajót, repülőt, madarat.
Azok a kevesek, akik hihetetlen szerencse folytán meggyógyultak az ebolából, általában a HIV-fertőzöttekhez hasonlóan társadalmi stigmát kénytelenek magukon viselni. A többiek ugyanis félnek, hogy továbbra is fertőznek, ezért kiközösítik őket. Az Orvosok Határok Nélkül (OHN) szervezet számolt be egy guineai orvos esetéről, aki páciensétől kapta el a betegséget, de meggyógyult. Gyógyulását jórészt magának köszönheti. Az ebola ellen hatékony gyógyszer nem lévén, mindössze annyit tehetnek az orvosok, hogy igyekeznek megakadályozni a beteg kiszáradását, segítik légzését, és csökkentik a lázát, hogy időt nyerjenek. Azok élik túl, akiknek az immunrendszerük ez idő alatt képes megfelelő mennyiségű ellenanyagot termelni a kór ellen.
Az említett guineai orvos egy rádióműsorba volt hivatalos, ahol az OHN képviselőjével együtt az eboláról és az őt ért diszkriminációról beszélt volna. Csakhogy az utolsó pillanatban a rádió igazgatója nem engedte be a stúdióba (félt a fertőzéstől), így lent parkoló kocsijából telefonon kellett nyilatkoznia. Elmondta, hogy szomszédai átmennek az utca túloldalára, ha ő jön szembe, és kiürül az étterem, ha belép az ajtón. Ugyanilyen megaláztatásokat kell elviselniük az afrikai HIV-fertőzötteknek is.
Noha az ebolavírus általánosan elterjedt változatáról mindeddig úgy tartották, hogy csak közvetlen érintkezés útján terjed, kanadai kutatók új változatot fedeztek fel nemrég. Erről bebizonyították, hogy disznók és majmok között a levegőn keresztül is átadódhat. A 2009-es influenzajárvány óta pedig jól tudjuk, hogy a sertések tökéletes közvetítői az embert is betegítő vírusoknak.

2014. május 31.