Hazánkban is megjelent a halálosan mérgező, vakságot okozó növény, a kaukázusi medvetalp – szólnak a teljes sajtót elárasztó rémisztő hírek. Pedig a szenzációval alig százharminc évet késtek, ugyanis az első hazai példányt a XIX. században írták le. Az óvatosság azonban indokolt, minthogy a kaukázusi medvetalp toxinjai igen súlyos égési sérüléseket okozhatnak már a növény puszta érintésére is.
Vépen (Vas megye) mesélték a helyiek Balogh Lajosnak, a szombathelyi Savaria Múzeum vezető botanikusának, hogy régebben a település határában játszadozó gyermekek távcsövet készítettek az akár öt méter magasra is megnövő kaukázusi medvetalp tíz centiméter vastag szárából. Amikor azonban a szemükhöz emelték a kivájt szárat, a növényből kiszabaduló vegyületek súlyos sérülést okoztak látószervükben. Hogy pontosan mikor történt ez az eset, az nem derül ki a történetet idéző Dancza Istvánnak az Özönnövények című kötetben megjelent tanulmányából, de nyilvánvaló belőle, hogy e növény nem új hazánkban, hanem sok évtizede velünk él.
A kaukázusi medvetalp igen tiszteletet parancsoló megjelenésű növény, egyike a legmagasabb lágy szárú fajoknak. Valószínűleg e grandiózussága miatt figyeltek fel rá a XIX. század elején a Nyugat-Kaukázusban növénygyűjtő expedíción járó angol botanikusok. Afféle keleti kuriózumként 1817-ben beszereztek néhány tövet Oroszországból, és a Londonhoz közeli Kew-ban található botanikus kertben ültették el őket. A hatalmas ernyős virágzattal büszkélkedő növény hamar népszerű dísznövény lett, először az angliai botanikus kertekbe, aztán egész Nyugat-Európába is eljutottak magjai, méghozzá kezdetben az ember szándékos közreműködésével. Persze egy botanikus kert nincs hermetikusan elzárva a környező területektől, így a medvetalp akadálytalanul kijutott a szabadba, és csakhamar feltűnt patakok, utak mentén, felhagyott kaszálókon, elhanyagolt farmokon. A faj aztán a XX. század közepén indult hódító útjára, Északnyugat-Európában ma már általánosan előfordul.
Özönnövénynek vagy inváziós növénynek is nevezik, mert igénytelenségével, gyors növekedésével könnyedén legyőzi az őshonos fajokat a termőhelyért, vízért, napfényért folytatott versenyben. Hatalmas virágzatával, leveleivel túlnő mindent, és leárnyékolja versenytársait, amelyek így lassan elhalnak. Az élőhely ökológiai sokfélesége és természeti értéke az özönnövények térhódításával csökken, felbecsülhetetlen jelentőségű őshonos (endemikus) fajok tűnnek el, az egykor autentikus élőhelyek sablonossá silányulnak. Emiatt a növényökológusok az invazív fajokat tekintik a biológiai sokféleség legádázabb ellenségeinek.
A kaukázusi medvetalp az özönnövények között is igen veszélyesnek számít, ugyanis szinte kiirthatatlan. A kaszálás hatástalan ellene, mert alig pár nap alatt regenerálódik a tövéről. Általában azt javasolják, hogy kesztyűben vágjuk ki a gyökerét mélyen a föld alatt. Dániában egyes területeken sikerrel visszaszorították azáltal, hogy teheneket és juhokat legeltettek a területen.
Hazánk a kaukázusi medvetalp európai elterjedési területének déli peremvidéke. Az Özönnövények című kötetből tudható, hogy elsősorban Zirc környékéről, a cseszneki Aranyos-patak partjáról, a Cuha-völgyből, a Zempléni-hegység több pontjáról, Vácrátótról és Mátraszentimre határából jelentették megjelenését a legutóbbi időkben, de a Felső-Tisza-vidéken már a nyolcvanas években megjelentek feltehetően Ukrajnából érkezett populációi. A Keszthelyi Agrártudományi Főiskolán a múlt század hatvanas éveiben kísérleteket is végeztek a kaukázusi medvetalppal, amelyet takarmánynövényként reméltek alkalmazni. Amikor azonban a vizsgálatok befejeződtek, a termesztett példányok utódai kiszabadultak a kísérleti parcellákból, és a növény azóta is terjed a környéken.
– Szerencsére a mi éghajlatunk nem igazán ideális a kaukázusi medvetalp számára, így nálunk nem tud olyan gyorsan terjedni, mint Nyugat-Európában. Az utóbbi időkben sem gyorsult fel a terjedése – mondja Csupor Dezső, a Szegedi Tudományegyetem Farmakognóziai Intézetének adjunktusa. (A farmakognózia a gyógynövények tudománya – M. Cs.) – A jelenlegi médiafigyelem annak tulajdonítható, hogy egy természetfotós véletlenül rátalált jó néhány, általa nem ismert termetes növényre. A képeken a kaukázusi medvetalpat azonosították, majd értesítették a sajtót.
Nem állítható tehát, hogy a kaukázusi medvetalp most rontott volta hazánkra, a legtöbb embert mégis újdonságként érte, hogy Magyarországon is léteznek agresszívan terjedő, külföldről behurcolt növények, amelyek ráadásul esetenként erős méreganyagokat is tartalmaznak. De mennyire erős ez a méreg?
– A kaukázusi medvetalp szinte minden része nagy mennyiségű furanokumarin típusú vegyületet tartalmaz. Ezek az anyagok a vele rokon zellerfélékben is megtalálhatók, de sokkal kisebb mennyiségben. A furanokumarinok valóban veszélyes vegyületek akkor, ha a növénnyel érintkező bőrfelületet napfény éri. Ilyenkor igen súlyos égési sérülések keletkezhetnek, amelyek maradandóan károsíthatják a bőrt – válaszolja Csupor Dezső. – Túlzás azonban azt állítani, hogy a kaukázusi medvetalp mérge halált vagy vakságot okozhat. Átnéztem a szakirodalmat, és nem találtam vakulásra való utalást. Ez csak akkor képzelhető el, ha sok furanokumarin megy az ember szemébe, majd nem mossa ki, hanem órákig a napba néz.
De a kaukázusi medvetalpat igenis komolyan kell venni. Ha találunk belőle példányt, jobb hozzá sem nyúlni, inkább értesítsük a természetvédelmi hatóságokat. Ha mégis érintkeztünk a növénnyel, mossuk le az érintett bőrfelületet, vegyünk föl sötét ruhát, hogy ne érje bőrünket a napfény, és forduljunk orvoshoz.
Mérgező növények Magyarországon
Bár hazánkban szerencsére alig van a már érintésre is sérülést okozó kaukázusi medvetalphoz hasonló növényfaj, nálunk sem számítanak ritkaságnak a mérgező növények (sokukat mi magunk gondozzuk kertünkben). Valójában jóval több van belőlük, mint a sokkal tudatosabban kezelt mérges gombákból. Listánk a legveszélyesebb, halálosan mérgező fajok közül tartalmaz néhányat.
Aranyeső Az akácéhoz hasonló, lelógó, sárga virágzatú díszcserje vagy kisebb fa. Nem azonos az anyák napja környékén nyíló aranyvesszővel. Minden része mérgező.
Angyaltrombita Ez is díszcserje, nagy, lelógó, trombita alakú virágairól ismert. Bármely részének lenyelése halált okozhat.
Csattanó maszlag Korábban az angyaltrombitát is a maszlagok nemzetségébe sorolták, nem meglepő hát, hogy e rokon faj is mérgező. Hatóanyagait a népi gyó-gyászat használta, a természeti népek kábítószert főztek belőle. A gyermekek már 15-20 apró mag elfogyasztásától is meghalhatnak.
Foltos bürök A kaukázusi medvetalp rokona, bár jóval kisebb nála. Veszélyessége azonban sokkal nagyobb, hatóanyaga bénulást, majd légzésleállást okoz. A legrégebben alkalmazott méreg, innen ered a bürökpohár kifejezés.
Gyöngyvirág Noha a leggyakoribb kerti virágok egyike, minden része mérgező, nagy mennyiségben halált okozhat. Hatóanyaga a keringést befolyásolja, ezért ellenőrzött körülmények között szívgyógyszert állítanak elő belőle.
Leander Mediterrán hangulatú kert el sem képzelhető leander nélkül, noha bármely része hasmenést, fejfájást, keringési zavart, szélsőséges esetben halált okozhat.
Nadragulya A bürökhöz hasonlóan évszázadok óta ismert méregforrás. Latin neve Atropa belladonna, innen kapta nevét fő hatóanyaga, az idegméreg atropin. Szembe jutva tágítja a pupillát, ezért a középkori Itália szépasszonyai (bella donna) szándékosan csöppentették a szemükbe. Minden része halálos lehet, két-három bogyó megöl egy gyermeket.
2014. július 12.
