A Vidám Park volt helyét elfoglalja az állatkert, amely az egyik legrégibb és mindmáig legnépszerűbb polgári intézmény hazánkban. Ennek ellenére folyamatosan helyhiánnyal küzdött a múltban, gyakran kompromisszumokra kényszerítve a vezetőket. Persányi Miklós igazgató szerint az új területen olyan létesítmények épülnek majd, amelyeknek világszerte a csodájára járnak.
Amikor elkezdett állatkertekkel foglalkozni, mást gondolt róluk, mint manapság?
– Tízéves voltam akkor, és persze hogy mást gondoltam. Nemcsak azért, mert gyermek voltam, hanem mert akkoriban más világban éltünk. Azóta megduplázódott az emberiség létszáma, ami drámai változásokat okozott a természet állapotában éppúgy, mint az embereknek a természethez, állatokhoz fűződő viszonyában. Pár évszázada csak az arisztokratikus elit férhetett hozzá a kulturális javakhoz, például könyvtárakhoz, színházakhoz, koncertekhez, de a vadállatok gyűjteményeihez is. Ez gyökeresen átalakult a polgárosodással és a városiasodással. Egyre szélesebb tömegek látogatták az új kulturális intézményeket, köztük az állatkerteket, és a növekvő igény miatt exponenciálisan növekedett a számuk. De a modern állatkertek első időszakában alig találunk nyilvános kerteket. A világ legrégebbi, folyamatosan működő állatkertje, a schönbrunni kastély parkjában lévő bécsi állatkert például Lotaringiai Ferenc István, Mária Terézia férjének személyes szórakoztatására létesült 1752-ben, és ma is a világ egyik legjobbja.
– Még pandája is van.
– Igen, 2003 óta, bár ez kevésbé a hagyományainak köszönhető. Sokkal inkább annak, hogy Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár személyesen és kitartóan járt közben a pandák ügyében kínai partnereinél, még a miniszterelnöknél is.
– Ön próbált már pandát szerezni?
– Persze, de ez többnyire a kapcsolatokon múlik. A dolog nem reménytelen, a magyar diplomácia jóakarattal foglalkozik az üggyel. Kína számára a panda nemzeti jelkép, és csak olyan országnak adnak, amelyikkel különleges viszonyra törekszenek. Az első valóban nyilvános, modern állatkertet csak a XIX. század közepén nyitották meg Londonban. A reformkori Magyarország fejlettségét mutatja, hogy ekkor már egy pesti állatkert ötlete is felvetődött, ám a szabadságharc lesöpörte a terveket az asztalról.
– Mennyire volt korszerű a pesti állatkert, amikor megnyitotta a kapuit?
– 1866-ban kevesebb mint harminc hasonló intézmény működött a világon. A pestiek általában Bécshez mérték magukat, és az élet minden területén igyekeztek legalább utolérni, de ha lehet, inkább lehagyni a császári fővárost. Az állatkert szervezését is ez a nemzeti érzület hajtotta, és a korszellemhez mérten valóban elsőrangú állatkertet alkottak. Ezt 1912-re olyan remekül fejlesztette tovább a székesfőváros, hogy sok része még ma is megállja a helyét. Persze az állattartási módszerek változnak, hiszen a múlt évszázadban rengeteget fejlődött a tudomány és még többet a szemlélet. Most a XXI. század végéig kell terveznünk.
– Az állatkerti hivatalnokok szeretik hangoztatni, hogy az állatkertek ma már kevésbé népszórakoztató létesítmények, inkább a természetvédelem, az állatok kihalása elleni küzdelem fő színterei. A látogatók ugyanazért jönnek, mint száz éve?
– A városi emberek, még inkább, mint a vidékiek, állatokat akarnak látni, sőt „találkozni” szeretnének velük. Ez a szükséglet élteti az állatkerteket, amelyekből ma már tízezer van a világon. Biológiai lényünk igényli, hogy az embereken kívül másféle teremtményekkel is legyen kapcsolatunk. Erre vidéken még van lehetőség, de városon kevés, így aztán kedvtelésből egyre több és többféle háziállatot, kedvencet tartunk, s emiatt szaporodnak az állatkertek is. Fontos szerepet vállalnak a ritkuló fajok megőrzésében, de önmaguk nem tudják megvédeni a pusztuló természetet, valamennyi kihaló fajt. Viszont már ma száznál több olyan állatfaj van, amely örökre eltűnt volna a földről az állatkertek nélkül. Ennél azonban még fontosabb küldetés megértetni az emberekkel a természet tiszteletének, az állatok szeretetének fontosságát.
– Többnyire nagy testű emlősöket akarnak látni az emberek. Ők a legnépszerűbbek, viszont nagy helyet foglalnak el. Amikor arról kell dönteniük, hogy milyen állatokat tartanak, a fizetővendégek igényei vagy a szakmai szempontok fontosabbak?
– Az állatkertek elsősorban az emberekért vannak, de mindegyiknek vannak a közönségüktől is függő sajátos gyűjteményi preferenciái. A világ nagyjából ezer vezető állatkertje vállalta a természetvédelmi, oktatási, tudományos munkát is. Szoros hálózatot alkotnak, szövetségekbe tömörülnek, és tervszerűen cserélnek állatokat egymással. Több mint háromszáz állatfajt próbálnak megőrizni összehangolt tenyésztési programokkal, genetikai állományukat fenntartani a század végéig. Aki valamit is ad magára az állatkertészetben, kihalófélben lévő fajok képviselőit tartja inkább, és nem a gyakoriakat vagy a hibrideket.
– Akkor is, ha nem annyira „cukik”?
– Igen, akkor is. Mutatok önnek egy kipusztultnak hitt botsáskát, amelyet mi is próbálunk tenyészteni. Hogy ez cuki-e vagy sem, azt mindenkinek magának kell eldöntenie, rovarászaink szerint nincs ennél gyönyörűbb állat. Természetesen vannak emblematikus állatok, amelyek vonzzák a látogatókat. Elvárják, hogy láthassanak elefántot, medvét, és ez szerintem legitim igény, hiszen él bennünk egy természetes kíváncsiság. Feltehetjük azt a kérdést, hogy szabad-e nagy testű állatokat tartani a város közepén, körülkerített, zsebkendőnyi területen, hiszen természetes élőhelyükön hatalmas területeket járnak be. Nem önző cselekedet-e ez? Bizonyára, de az emberi faj sok dolgot visz véghez saját önös érdekei miatt. Az állatkerti tartás sokban hasonlít a háziasított fajok tartásának kezdeteire, sőt az állatkertek a gyarapodó új háziállatok tenyésztésébe és honosításába is bekapcsolódtak. Az irodám falán lóg a pesti állatkert egyik első részvénye 1866-ból, amelyet kétszáz forintról állítottak ki Károlyi István gróf számára. A legérdekesebb rajta az állatkert jelmondata, amely így szól: „Tudomány, gazdászat, művészet, élvezet”. Gazdászaton a mezőgazdaságot, közelebbről a haszoncélú állattenyésztést értették.
– A helyhiány nem csak a budapesti állatkertben gond. Nemrég nemzetközi felháborodást váltott ki, hogy a koppenhágai állatkertben az állat fölöslegességére hivatkozva megöltek, majd nyilvánosan fölboncoltak egy zsiráfot. Ön helyesnek tartja ezt?
– Kimondottan rosszallottam az esetet, s nem csak az elrontott piár miatt. Nem számoltak az állatszeretettel, és lebecsülték az ezzel ellentétes közhangulatot. Koppenhágai kollégáim a nagyközönség érzelmi preferenciái fölé helyezték a tudományos alapú fajmegőrző tenyésztés szempontjait. Persze a tervszerű állattenyésztésben lehetnek szakmai szempontból felesleges egyedek, amelyek hátráltatják a szelekciós folyamatot vagy akár a faj fennmaradását célzó erőfeszítéseket. Viszont az állatkertnek a tenyésztés csak az egyik funkciója. E kertek elsősorban közösségi helyek, nélkülözhetetlen oktatási feladatuk van. Kulturális központok, a rekreáció, a turizmus, illetve a szabadidőipar révén pedig igen jelentős gazdasági tényezők is. Csupán Magyarországon évente három és fél millió ember megy el az állatkertekbe, amelyekből már harmincnál is több van, még ha nem is mindet hívják állatkertnek.
– A vándorcirkuszok állatkocsijai is állatkerteknek számítanak?
– Nem, mert az uniós jogszabályok akkor beszélnek állatkertről, ha vadon élő állatokat mutatnak be évente legalább nyolc napig, állandó helyszínen. A vándorcirkuszok változó helyszínen üzemelnek. De nem ez az egyetlen különbség, bár akad, aki hajlamos összemosni az állatkerteket és a cirkuszokat. Holott teljesen más céllal üzemelnek. Nem helyes körülkergetni egy zsiráfot a porondon. Miután két perc múlva kihajtják a színről, élete nagy részét akkora helyen éli le, ahol lefeküdni sem tud kényelmesen. Pár nap után hurcolják tovább és tovább, nem tudja megszokni környezetét, nem tekintheti élőhelyének. Teljesen jogos, hogy állatvédelmi okok miatt egyre több országban tiltják be a vadállatok szerepeltetését a cirkuszi mutatványokban.
– Itt, az állatkertben is bemutatnak egyszerűbb mutatványokat a fókákkal etetésük idején.
– Igen, de itt a fókák természetes viselkedésformáit használjuk, és nem kényszerítjük őket teljesen természetidegen cselekedetekre. Hiszen még játszani, dobálózni is szoktak az elkapott halakkal a természetben is, így gyakorolják a vadászatot. Ezzel nem hasonlítható össze, hogy a cirkuszokban fejre állítják az elefántokat, vagy nagymacskákat tüzes karikákon átugrálni, medvéket biciklizni kényszerítenek. Ez egyszerű állatkínzás, hiába van hozzá a mese, hogy mennyire szereti az állat az idomítóját.
– A Vidám Park bezárása után az állatkert területe jelentősen megnőtt, viszont több antik játékot önöknek kell üzemeltetniük ezután. Örül ennek?
– Örülök, hogy nem pláza vagy szálloda lett a tönkrement Vidám Park helyén. Persze egy állatkert létéhez nem szükségesek mutatványos attrakciók, játékok, de sok kertben vannak ilyenek. Abban ugyanis, hogy a kertben a család minden tagja jól érezze magát, fontos szerepe van a játéknak. Állatkertünk évi egymillió látogatójának fele gyermek. Egy évszázada itt épült a főváros első játszótere, ma ötféle van ezen a területen. A régi korokból maradt szelíd vidám parki játékok senkit sem zavarnak. Az állatkert a magyar polgárság negyedik legrégibb intézménye, kultúrtörténete tökéletesen illeszkedik a Városligetbe. Építészettörténeti skanzen, szabadtéri galéria. A hűen megőrzött, feltámasztott nemzeti szecessziós épületekhez csatlakoztak most műemlék kortársaik, a hullámvasút, a körhinta vagy a barlangvasút, amelyet a biodómba integrálunk majd.
– A látványtervek alapján éppen a biodóm, e stadionnyi, részben üveggel fedett melegház lesz a volt Vidám Park területének uralkodó látványossága. Nem érzi úgy, hogy kissé túlzottan nagy, mondhatni, megalomán lesz?
– Valóban nagy lesz, de elválasztja a ligetet a vasút és a Hungária körúti felüljárón dübörgő forgalom zajától. Emellett a mi klímánkon féléves az állatkerti szezon, noha az év minden napján üzemelünk. Télen sokkal szerényebb a főváros szabadidős kínálata, ezt is érdemes bővíteni. Persze létesültek már időjárástól függetlenül használható nagyobb kiállításaink. Száz évig egyedül a pálmaház volt ilyen, két év óta pedig a nagyszikla belsejében megnyitott a varázshegy. Megnőtt a területünk, de még mindig nem nevezhető hatalmasnak. Kell valami igazán különleges, ami egy időben több ezer embernek tud élményt adni. A nemzetközi állatkertészeti tapasztalatok egyértelműen azt igazolták, hogy ahol ilyen nagy fedett parkokat, úgynevezett életkerteket – Európában még csak három ilyen létezik – építettek, azok felhajtó hatással voltak a kertekre, sőt a városok élhetőségére, vonzerejére és gazdaságára is. Ahogy egy évszázada Lendl Adolf, Kós Károly és társaik is a kor legmodernebb megoldásait vették át, úgy mi is erre törekszünk. Ha építünk valamit, akkor az legyen egyedülálló a világon, és ezt magyar innovációként, a környezeti fenntarthatóságból más városi fejlesztéseknek is példát teremtve valósítsuk meg. Ritka adottságunk, hogy hasznosíthatjuk a Széchenyi fürdő vizének „hulladék” melegét. A pannon ősvadon elnevezésű biodómban a Kárpát-medence miocén korra jellemző szubtrópusi klímáját és élővilágát fogjuk megidézni, élmények, kalandok, felfedezések egyvelegével. Olyan tágas közösségi tér lesz, mint manapság a bevásárlóközpontok, de célja nem a kereskedelmi profit, hanem a közösségi haszon: a tudás és az értékek közvetítése, az aktív felfedezések és az emlékezetes családi együttlétek lehetősége.
Persányi Miklós állatkertész, biológus, népművelő 1950-ben született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem biológia–népművelő szakán, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem környezetvédelmi szakmérnöki szakán végzett. A környezetvédő társadalmi aktivitásról írt kandidátusi disszertációt, és ösztöndíjjal kutatott az amerikai Cornell Egyetemen. Dolgozott a Magyar Tudományos Akadémián, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalban, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban, illetve környezeti főszakértőként az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankban. 1994 óta a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója, kivéve a 2003 és 2007 közötti időszakot, amikor környezetvédelmi és vízügyi miniszter volt. Három évig volt elnöke az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetségének, a Magyar Állatkertek Szövetségének ma is elnöke.
2014. május 24.
