Végső visszaszámlálás

Az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA november 14-én lőtte fel Endeavour nevű űrsiklóját. Korábban bejelentették, hogy 2010. szeptember 30-án végleg kivonnák a flottát a szolgálatból, bár egyesek felvetették, hogy az Oroszországgal romlófélben lévő viszony miatt érdemes lenne meghosszabbítani az élettartamukat. A következő két évben a tervek szerint még kilencszer startol a három űrrepülőgép. 175 milliárd dollárra becsülik az űrsiklóprogram 29 évének összköltségét. A bejelentés után felerősödtek a találgatások a többször is felhasználható űrhajók következő nemzedékéről.

1981.
április 12-én indult első útjára többszöri halasztás után a Columbia űrsikló. A többször használható űrjármű kifejlesztésével a NASA lecsökkentette az űrrepülések költségét. Az űrsikló három fő részből áll. Az űrhajósok a repülőgép formájú, Föld körül keringő, majd egy kifutópályán landoló leszállóegységben foglalnak helyet. A felszálláshoz azonban elengedhetetlen egy hatalmas külső üzemanyagtartály, amelyet folyékony oxigénnel és folyékony hidrogénnel töltenek meg. Az üzemanyagtartályhoz oldalról egy-egy szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéta is kapcsolódik.

450
tonna szilárd üzemanyaggal töltik föl egyenként a két gyorsítórakétát. Az üzemanyag por állagú alumínium és ammónium-perklorát keveréke. A két rakéta együttesen 4800 tonna tolóerőt nyújt, amely 60 százalékban fedezi a Föld gravitációs mezejének legyőzéséhez szükséges energiát. A fennmaradó 40 százalékot az űrrepülőgép saját hajtóművei adják.

124
küldetést teljesítettek eddig az űrsiklók. Összesen hat repülőgépet építettek, közülük öt volt alkalmas űrrepülésre. Az elsőt, az Enterprise-t csak a prototípus földi tesztelésére használták. Az első felszállásra kész példány a Columbia volt, amely 1979-ben készült el, őt követte a Challenger, a Discovery, az Atlantis, végül 1991-ben az Endeavour.

73
másodperccel az indítás után felrobbant a Challenger 1986. január 28-án. A fedélzetén életét vesztette Francis Scobee parancsnok és hatfős legénysége, közöttük a középiskolai történelemtanár, Christa McAuliffe. Ez volt az első repülés közben történt amerikai űrrepülő-baleset. A televízió által egyenes adásban közvetített katasztrófáról egy felmérés szerint egy órán belül már az amerikaiak 82 százaléka tudott. A vizsgálatok szerint az egyik gyorsítófokozat szigetelőgyűrűje okozta a robbanást.

0,54
kilogramm volt mindössze a tömege annak a szigetelőhab-darabnak, amely a Columbia 2003. január 16-i felszállásakor levált a külső üzemanyagtartályról, és felsértette az űrrepülő bal szárnyának hővédő pajzsát. Február elsején, amikor az űrsikló újra belépett a Föld légkörébe, a forró gázok a lyukon keresztül behatoltak a szárnyba, és az űrrepülő Texas fölött 60 kilométeres magasságban felrobbant. Hét űrhajós veszett oda.

2015
elején tervezik fellőni az űrsiklókat felváltani hivatott Orion űrhajót, amelyet az Ares rakéták juttatnának Föld körüli pályára. Az Orion fő feladata a nemzetközi űrállomás ellátása lesz, de a tervezett Hold- és Mars-utazások alkalmával is szerephez juthat.

2008. november 22.