Az éghajlatváltozás elleni harc megoldás lehet a gazdasági válságra Európában – állítja Martin Rocholl, a Föld Barátai Európa környezetvédő szervezet tiszteletbeli elnöke. A negyvenkilenc éves biológus több mint harminc éve segíti számos civil szervezet munkáját a közlekedés, az atomenergia, az éghajlatváltozás, a biotechnológia és a fenntartható várostervezés területén. A szakember az Országházban rendezett környezetpolitikai konferencia előtt adott exkluzív interjút lapunknak.
Ön szerint milyen jogi lépésekre van szükség európai uniós szinten az éghajlatváltozás ellen?
– A legfontosabb, hogy tudomásul vegyük, az éghajlatváltozás elleni küzdelem egyúttal jelentős gazdasági lehetőség is. Sok olyan tennivalónk van, például az otthonaink jobb szigetelése, a fűtőrendszerek fejlesztése vagy a gépkocsik hatékonyabbá tétele, amelyek valójában kifizetődnek. Szükség van azonban a jogi keretrendszerre, amely elősegíti ezeket a változásokat. Létre kell hoznunk a szén-dioxid-kibocsátás új kereskedelmi rendszerét, hogy ne legyen kifizetődő a környezetszennyező, szénalapú tüzelőanyagok elégetése. Az Európai Parlament jelenleg vitat meg egy szabályozástervezetet a gépkocsik hatékonyságáról. Az épületek energiahatékonyságának európai szabályozása is elkerülhetetlen. Nagy esélyt látok arra, hogy az Európai Unió legyen a világ leginkább energiatakarékos gazdasága, ehhez azonban drámai hatékonyságnövelésre van szükség. Emellett át kell gondolnunk az életmódunkat is. Jelenleg ugyanis a takarékosság, a hatékonyság területén elért összes eredményünket feléli a gazdasági növekedés.
– Elég néhány uniós szabályozás ahhoz, hogy hatékonyan küzdjünk az éghajlatváltozás ellen?
– Nem. Számos olyan lépés van, amelyeket nemzeti szinten kell meghozni. Németországban például robbanásszerű növekedést eredményezett a megújulóenergia-iparban, a szélerőművek és a napenergia hasznosításának területén, hogy hoztak egy törvényt ezeknek az alternatív energiaforrásoknak a fejlesztéséről. Ez a jogszabály arra kötelezi az elektromos hálózatot működtető vállalatokat, hogy kötött áron megvegyék a megújuló energiaforrások felhasználásával termelt áramot. Ilyen törtvény van más országokban is, de nem ennyire jól működik a végrehajtása. A tagállamok átalakíthatják az adórendszerüket is, hogy elősegítsék a hatékonyabb energiafelhasználású járművek elterjedését. Nagy ösztönzőerővel hatna például az emberekre , ha kevesebb adót kellene fizetni az alacsonyabb fogyasztású autók után.
– A megújuló energiaforrások felhasználása és az energia-hatékonyság hogyan segíthet a pénzügyi válság a mérséklésében?
– A válság hatásainak enyhítéséhez meg kell keresnünk a gazdaságunk azon területeit, amelyek hatékonyságán a leginkább tudunk javítani, és ahol a legnagyobb fejlesztések lehetségesek. Ez viszi előre a gazdasági fejlődést, ez hozza el újra a növekedést. Ha megnézzük az éghajlatváltozás ellensúlyozása érdekében megteendő lépéseket, azt látjuk, hogy azok éppen a gazdaság ezen területeit érintik. Ugyanolyan gazdagok maradhatunk, mint most, negyedannyi energia felhasználásával is. Ez különösen igaz Közép- és Kelet-Európára, ahol az energia-hatékonyság viszonylag alacsony, összehasonlítva Európa többi részével. És erre még csak nem is feltétlenül kell pénzt áldoznunk. Az is elegendő lehet, ha megteremtjük a fejlődés törvényi feltételeit.
– Az elmúlt években Európa Oroszországtól való energiafüggősége újra és újra napirendre kerül. A megújuló energiaforrásoknak szerepük lehet abban, hogy ezt a függőséget csökkentsük?
– A megújuló energiaforrások elterjedése valóban megoldás lehet, de ezzel vannak még problémák, amelyeket meg kell oldanunk. Ezek az energiaforrások például nem feltétlenül ott vannak, ahol a fogyasztók élnek. Hasonló nehézség, hogy sokszor nem akkor termelődik az áram, amikor szükség lenne rá. Tehát meg kell oldanunk az elektromosság tárolását, elosztását és termelés folyamatosságának biztosítását. Egy igen ígéretes terv erre az úgynevezett intelligens hálózat kiépítésének elképzelése. Ennek működése során a termelés decentralizált, és az internethez hasonlóan az igényeknek megfelelően folyamatosan változik az áramló energia mennyisége. A jövő hűtőszekrényébe például beépítenek majd egy kis csipet, amely tudja majd, hogy mikor van szükség feltétlenül elektromosságra, és mikor nincs. Az áramszolgáltató pedig le tudja kapcsolni a háztartási gépünket néhány percre, amikor sok elektromosságot használnak a fogyasztók. Ez nekünk nem okoz gondot, hiszen ennyi idő alatt a hűtő nem melegszik fel, viszont a szolgáltató ellensúlyozni tudja a nagy áramfelvételi igényt. A legnagyobb kihívás, amellyel szembe kell néznünk az, hogy a következő ötven évben úgy alakítsuk át az elektromosenergia- termelésünket és a fűtési rendszereinket, hogy azok teljes egészében megújuló energiaforrásokon alapuljanak. Én viszont már akkor is boldog lennék, ha csak nyolcvan százalékban lennénk függetlenek a kőolajtól, a széntől és a földgáztól.
2008. november 19.
