Mindent háttérbe szorítottak a sertésinfluenzáról szóló aggasztó hírek. Bár Európából csak néhány esetet jelentettek, halálos áldozat pedig lapzártánk idején Mexikón kívül feltehetően csak egy volt az Egyesült Államokban, mindenki világjárványt emleget. Vajon ez a fertőzéshullám tényleg más, mint az előzőek, vagy csak a média 24 órás élő közvetítése késztet
szorongásra bennünket?
Fertőzés a moziban
Mindig foglalkoztatták az emberiséget az életveszélyt jelentő ragályos betegségek, hiszen egy járvány felboríthatja az addig megszokott és sziklaszilárdnak hitt társadalmi rendet, izgalmas élethelyzetek sorát teremtve. Csoda lett volna, ha a mozi nem fedezi fel magának ezt a témát. Az utóbbi negyven évben számolatlanul készültek a járványokat feldolgozó filmek, amelyek között főként horrorfilmeket, de drámákat is találunk.
Élőhalottak éjszakája (1968)
Az első zombis film, amely egy egész műfaj alapjait rakta le. A zombik eredetileg a karib térségben dívó vudu vallás hiedelmeiből származnak, és élőhalottakat jelentenek. Ebben a filmben egy műhold sugárzása miatt ébrednek fel a halottak, és élőkre vadásznak, akik maguk is zombikká változnak a harapásuktól. A későbbi, gyengébbnél gyengébb feldolgozások – A holtak hajnala (1978), a Huszonnyolc nappal később (2002), A kaptár (2002) és a Legenda vagyok (2007) – ugyanerre a kaptafára készültek.
Az Androméda-törzs (1971)
A Jurassic Parkot is jegyző Michael Crichton regényéből készült filmben kitörő járványt furcsa módon ugyancsak műhold okozza. A lezuhant űreszközből titkos biológiai fegyver szabadul el, amely kiirtja az egész kisváros lakosságát egy kisbaba és egy öregember kivételével.
A pestis (1992)
Albert Camus regényének argentin filmadaptációja napjainkba helyezi át a történetet. Miközben mindenki próbál menekülni a pestis sújtotta dél-amerikai városból, Bernard Rieux orvos (William Hurt) próbál megküzdeni a kórral. Kiderül, hogy a betegség mást és mást jelent a városban rekedt embereknek.
Vírus (1995)
A Dustin Hofman alakította virológus által vezetett tudóscsoport egy amerikai kisvárosban kitört járványt igyekszik megakadályozni, amelyet az ebola által ihletett motaba vírus okozott. A történet szerint a vírust az amerikai hadsereg eredetileg biológiai fegyverként akarta felhasználni.
Tizenkét majom (1995)
A Bruce Willis főszereplésével készült s a jövőben játszódó történet szerint 1996-ban egy vírus kipusztította az emberiség nagy részét. Viszszaküldenek egy elítéltet az időben, hogy megakadályozza a járványt. A filmet a Monty Python csoportból ismert Terry Gilliam rendezte.
Ázsiai hősök és A SARS városa (2003)
Az utóbbi évek SARS (atípusos tüdőgyulladás) -járványa sem kerülhette el sorsát: filmeket forgattak róla, különösen a betegség által érintett Hongkongban. Ezek nem horrorfilmek, a valós történéseket dolgozzák fel kitalált szereplőkkel, dramatizált környezetben. Emléket állítanak a hősiesen kitartó orvosoknak és nővéreknek.
Járvány kattintásra
Minthogy az emberek többsége, ha hirtelen információra van szüksége, ma már reflexszerűen kapcsolja be a számítógépet, és gépeli a Google keresőmezőjébe az őt érdeklő kifejezést, a keresések vizsgálata igen jó képet ad az embereket foglalkoztató kérdésekről. A Google Trends szolgáltatás grafikonjai szerint az influenza kifejezésre április 26-án, vasárnap tizennégyszer többen kerestek rá, mint pénteken. Ennél hatszor-hétszer kevesebben érdeklődtek a gazdaság kifejezés iránt. A sajtóban megjelenő cikkek száma is hasonló folyamatokat mutat. Míg a múlt csütörtökön még szinte mérhetetlen volt az influenzával foglalkozó írások száma a gazdasági válságot tárgyalókhoz viszonyítva, azóta megfordult az irány, és az utóbbi napokban a gazdasági krízis legfeljebb annak kapcsán kerül szóba, hogy hogyan hatna egy esetleges világjárvány az egyébként is gyengélkedő gazdaságra.
– Ez a járvány talán az első, amelyet elejétől fogva percről percre követhetünk online – nyilatkozta lapunknak Meskó Bertalan, a Debreceni Egyetem orvostanhallgatója, aki http: //MedIQ.blog.hu címmel blogot ír az orvoslás és az információtechnológia összefonódásáról.
A Google és más internetes cégek térképalkalmazásaira a felhasználók villámgyorsan olyan „rétegeket” (layereket) készítettek, amelyeket a térségekre illesztve szinte valós időben követhetjük nyomon az újabb esetek felbukkanását. A Wikipédia angol nyelvű sertésinfluenza (swine influenza) szócikke április 24. 6 óra 2 perctől április 28. 6 óra 44 percig összesen 745 alkalommal frissült, és jelenleg is szinte percenként érkeznek az újabb javítások, kiegészítések. Ezerszámra olvashatjuk a személyes, többek között Mexikóból érkező egy-egy mondatos jelentéseket a Twitteren. A tökéletesnek tetsző információszabadság és a hírek végeláthatatlan özöne azonban kétélű fegyver.
– Leírhatatlanul nagy segítséget nyújthat a média a segélyszervezeteknek és a kutatóknak a járvány megfékezésében, de hatalmas hátrányt is okozhat, ha ok nélkül kelt pánikot – figyelmeztet Meskó. Szerinte a nemzetközi egészségügyi szervezetek figyelmeztetéseit szó szerint kell értelmezni, és kellő szakértelem híján nem szabad felelőtlen következtetéseket levonni belőlük.
Merre böngésszünk?
– Az új influenzavírussal kapcsolatos oldalak az Országos Epidemiológiai Központ honlapján: http: //tinyurl.com/cvvu4f
– A Wikipédia sertésinfluenzával foglalkozó oldalai (magyarul): http: //tinyurl.com/ca7aaa; (angolul): http: //tinyurl.com/c2xxaj
– Élő térkép a sertésinfluenza-esetekről a Windows Live-on: http: //tinyurl.com/cj4auw
– Időtérkép, amelyen egyszerre követhetjük az eseményeket kronologikus sorrendben és a térképen a glasgow-i egyetem honlapján: http: //tinyurl.com/cvmwhp
– A sertésinfluenzával foglalkozó bejegyzések a Twitteren: http: //tinyurl.com/dbzs49
– Az Egészségügyi Világszervezet folyamatosan frissülő jelentései: http: //tinyurl.com/6ujd3
– Végezetül egy példa arra, hogy vannak, akik minden helyzetben megtalálják a pénzkereseti lehetőséget: már kapható az influenza ellen hatásosnak mondott védőfelszerelés az Amazon.com internetes áruházban, ára a hétfői 25 dollárról csütörtökre 34,99 dollárra emelkedett: http: //tinyurl.com/da2ekg.
Egy csapásra megváltozott a közbeszéd témája a világon. A múlt hét óta fenyegető járvány közepette „nosztalgiával gondolhatunk a régi szép időkre, amikor a globális gazdasági hanyatlás, a magas munkanélküliség és az önkényes lakásfoglalók miatt aggódtunk a legjobban”, írta a múlt vasárnapi New York Times. Azok a régi szép idők két-három nappal a cikk megjelenése előtt voltak. Hétfő óta egy sokkal elemibb csapás, az új, életeket követelő, emberről emberre terjedő influenzavírus-törzs felbukkanása miatt szoronganak a világ szinte minden országában. Még velünk vannak néhányan az 1918-ban kitört spanyolnáthajárvány túlélői közül, akik emlékezhetnek rá, mekkora pusztítást képes véghezvinni az influenza. Az akkori pandémiát (a világon gyorsan elterjedő, gyilkos hatékonyságú járványt) az influenzavírus H1N1 jelzésű variánsa okozta. A Mexikóban felbukkant új vírus is a H1N1 törzs újabb változata. Az influenzavírusokat a felületükön lévő két fehérje (H és N) változatai alapján kategorizálják. A vírustörzs megjelenését megelőzhette az, amitől a világ virológusai az utóbbi évek madárinfluenza-fenyegetettsége közepette féltek: az emberi influenza A-vírus, a sertésinfluenza és a madárinfluenza vírusai keveredtek egymással, és egy új, emberről emberre terjedő törzs jött létre. Ez ellen, újdonsága miatt, az emberi immunrendszer nem tud megfelelő hatékonysággal védekezni.
– Egy vírus akkor képes világméretű járványt kiváltani, ha a megtámadott szervezet nem rendelkezik ellenanyagokkal ellene, és a fertőzött sok más embert képes megfertőzni – nyilatkozta lapunknak Mándi Yvette, a Szegedi Tudományegyetem Orvosi Mikrobiológiai és Immunológiai Intézetének vezetője. – Fontos feltétel továbbá, hogy a vírus könnyen és gyorsan szaporodjon a gazdaszervezetben. Ezért volt szükségtelen a madárinfluenza miatt kialakult pánik.
A madárinfluenzát okozó vírus ugyanis igen nehezen tudja megfertőzni az embert, minthogy az emberi sejtek felszínén csak nagyon ritkán fordulnak elő olyan fehérjék (receptorok), amelyekhez a vírus kötődhet. A vírusok képtelenek önálló életre (a tudósok arról is vitatkoznak, hogy egyáltalán élőlényeknek tekinthetők-e), túlélésükhöz és terjedésükhöz gazdasejtre van szükségük. Örökítőanyagukat befecskendezik a megtámadott sejtbe, és átprogramozzák a működését annak érdekében, hogy saját anyagai helyett a vírust sokszorosítsa. A madárinfluenza korábbi formájában nem adódott át egyik emberről a másikra, szinte csak azok fertőződtek meg, akik napi szoros kapcsolatban voltak a beteg madarakkal.
Ez a helyzet megváltozott.
– A mexikói járvány kitörése előtt talán egy emberi és egy madárinfluenza-törzs egyszerre fertőzött meg egy disznót – mondja Mándi. – A disznók szerepe azért központi jelentőségű, mert sejtjeiken az emberi és a madárinfluenza vírusát egyaránt felismerni képes receptorok találhatók.
Az influenzavírus örökítőanyaga, amely az emberével ellentétben nem dezoxiribonukleinsav (DNS), hanem ribonukleinsav (RNS), nyolc láncból, szegmentumból áll, amelyek keveredhetnek a sokszorosodás alkalmával. Ha egy gazdasejtet kétféle vírus fertőz meg, csak a véletlenen múlik, hogy a termelődő utódvírusok melyiktől kapják a nyolc RNS-szegmentumukat. Így könnyen előfordulhat, hogy a képződő vírus képes lesz kötődni az emberi sejtekhez is, miközben megőrzi a madárinfluenza betegítőerejét. A fertőzött ember tüsszögni kezd, amivel tudta nélkül elősegíti a vírus ürülését a szervezetéből és terjedését a populációban. A járvány terjedését segíti, hogy a fertőzöttek halálozási aránya (mortalitási rátája) nem túl magas, így a betegek közül sokan sokáig fertőzőképesek maradnak, mielőtt ledöntené őket a kór. A vírusnak nem a gazdaszervezet megölése a „célja”, hanem saját maga sokszorosítása. Így végső soron azok a vírusok a legsikeresebbek, amelyek anélkül tudnak szaporodni a gazdában, hogy annak ebből kára származna.
Bár ez a járvány, talán a média figyelme miatt, különlegesnek tűnhet, valójában nem sokban különbözik az emberiséget az elmúlt évszázadokban sújtó ragályoktól. Minden tekintetben tipikus influenzajárvány. Felgyorsíthatja a terjedését, hogy ma összehasonlíthatatlanul könnyebben és rövidebb idő alatt eljuthatunk a világ másik végére, mint kilencven éve, de talán a világméretű megelőző intézkedések is igen gyorsan működésbe léptek. Az évek óta fenyegető madárinfluenza pedig a védelmi tervek kidolgozását és a kutatás felfutását eredményezték, így van okunk a bizakodásra. Nem volt ez mindig így.
Az újkőkor előtt az ember vadászatból, gyűjtögetésből tartotta fenn magát. Kis csoportokban élt, és a prédát követve folyamatosan mozgott. Ebben az időben ritkábbak lehettek a járványok. A földművelésre és állattenyésztésre való áttéréssel nem volt szükség többé a folyamatos vándorlásra, az embercsoportok letelepedtek, és a rendelkezésre álló aránylag bőséges élelem miatt nőni kezdett a népesség. Eljött a fertőző betegségek kora. Sok ember folyamatosan egymás közelében tartózkodott. A távolsági kereskedelmi utak kiépülésével távoli települések is kapcsolatba léptek egymással, az orvoslás pedig nem tudta felvenni a harcot a kórokozókkal abban az időben. Sok betegséget háziasított állatainktól kaptunk el, ilyenek a kolera, tífusz, pestis.
A történelem egyik legrégebbi feljegyzett járványa a peloponnészoszi háború idején tört ki az athéni seregben, Krisztus előtt 430-ban. A fertőző hastífusz megölte az athéni katonák negyedét, majd a következő négy évben a teljes athéni lakosság negyedét is. Csakúgy, mint számos más pusztító járvány a következő évszázadokban, a hastífusz társadalmi változásokat indított el, és felborította az erőviszonyokat az ókori Görögországban: Athén dominanciája végleg meggyengült. A fertőzés kis területre koncentrálódott, mert túl hamar megölte áldozatait ahhoz, hogy azok távolra eljuthattak volna. A járványt kiváltó kórokozó évezredekig ismeretlen volt, három évvel ezelőtt azonban az athéni egyetem kutatói feltártak egy tömegsírt a város alatt, és az ott talált fogakból kimutatták a hastífuszt okozó Salmonella enterica baktériumot.
A Római Birodalom hódító gyakorlata megkövetelte a hadseregek gyakori utaztatását a birodalom távoli provinciái között, ez pedig kedvezett a fertőző betegségek terjedésének. A második században, 165 és 180 között tomboló, a feltételezések szerint himlő- vagy kanyarójárvány kórokozóját a Közel-Keletről hurcolták be Itáliába a katonák. Tizenöt év alatt két császár, Lucius Verus és Marcus Aurelius Antoninus is áldozatául esett a fertőzésnek. A népesség negyede meghalt, voltak időszakok, amikor Rómában naponta kétezer ember hunyt el a betegségben. A hadsereg romjaiban hevert. A Duna mentén északról germán törzsek támadták a birodalom határait, minthogy a mai Németország területén annyira túlnépesedtek, hogy már nem tudta eltartani őket a terület. A meggyengült római sereg képtelen volt meggátolni a germánok előrenyomulását. Marcus Aurelius császár haláláig személyesen irányította a Duna mentén állomásoztatott légiókat, de csak részleges sikereket ért el a germánok ellen. Jellemző, hogy a markomannok elleni döntő offenzívát 169-ig el kellett halasztani, mert a járvány miatt nem maradt elegendő katona.
– Három nagy korszakról beszélhetünk a világjárványok történetében – mondja Varga Benedek orvostörténész, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatója. – Az első a pestis korszaka, amely Európa esetében a VI. századtól a XVIII. századig tartott. A kolera időszaka a második, amelyik Perzsiából indulhatott ki a XVIII. század elején-derekán, Európába a XIX. század elején tört be, majd a század végén megszűnt a kontinensen. A harmadik nagy korszak az influenza korszaka, amelyik a spanyolnáthával kezdődött.
A középkor legpusztítóbb fertőző betegsége, a pestis először Jusztinianosz bizánci császár uralkodása előtt néhány évvel tűnt fel a történelmi feljegyzésekben, így a járványt róla nevezték el. Az 514 és 750 között pusztító bubópestis Egyiptomból indult ki, és a következő év tavaszán érte el a Bizánci Császárság fővárosát, Konstantinápolyt. Tombolásának csúcspontján tízezren haltak meg naponta, hatására Európa lakossága 700-ra a felére csökkent. A fekete halál néven elhíresült pestisjárványra azonban még több mint fél évezredet várni kellett. A XIV. században, 1347 és 1351 között húsz–harminc millió emberrel, a teljes népesség harmadával végzett Európában. A városokban, ahol az emberek nagy tömegben éltek, és közel laktak egymáshoz, még nagyobb volt a pusztítás. Nyugat-Európába 1348-ban érkezett a Yersinia pestis nevű baktérium által terjesztett fertőzés, feltehetően Ázsiából, a Krím félsziget területén kereskedő olasz kalmárok közvetítésével. Világszerte 75–200 millióan estek a pestis áldozatául. Az 1300-as évek emberét teljesen felkészületlenül érte a járvány. Nem tudtak semmit az okairól, és a továbbterjedését megelőzni hivatott rendelkezéseket is csak évek múltán hoztak, pedig ez utóbbiak sokkal fontosabbnak bizonyultak.
– A betegségekről évezredekig nem elméleti, csupán gyakorlati tudásuk volt az embereknek – mondja Varga Benedek. – Nem az akadémiai orvoslás óvta meg az embereket, hanem a közegészségügyi rendelkezések. Például Raguzában 1377-ben vezették be először a karantén intézményét. A kikötőbe érkező hajókat negyven napig nem engedték kirakodni, és a legénység nem szállhatott partra. Eközben arra vártak, hogy meghalnak-e, vagy sem, ha igen, milyen tünetekkel. Ennek mintájára jelent meg a szárazföldi karantén rendszere.
Európa gazdasága mély recesszióba süllyedt a kereskedelem visszaesése és a munkaerőhiány miatt. Az általános elégedetlenség következtében aztán parasztlázadások törtek ki szerte a kontinensen. A munkaerőhiány miatt visszaesett az ipari és a mezőgazdasági termelés, így éhínség alakult ki. A pandémia mélyreható társadalmi változásokat okozott.
– Teljesen felülírta Európa történelmét a pestis, a hatásait nem lehet túlbecsülni – mondja Varga. – Firenze például elveszítette lakosságának a hatvan százalékát, így a reneszánsz Firenzét egy nagyon csekély lakosságú város teremtette meg. Elkezdtek foglalkozni a városok higiéniás állapotával, ekkor merült fel először, hogy a koldusokat, a hajléktalanokat és az árvákat össze kell gyűjteni, mert fertőzési gócokat jelentenek. Ekkor létesültek az első árvaházak.
A középkori városok struktúrája megváltozott. Bár a közgondolkodás szerint „a városi levegő felszabadította” a vidékről felköltöző jobbágyságot, a középkorban főként a járványok miatt az emberek halálozási aránya magasabb volt a városokban, mint a falvakban. Olyan sokan haltak meg, hogy a születések száma nem tudta ellensúlyozni a lakosság lélekszámának csökkenését, és csak a felköltöző vidékiek tömege miatt növekedett a lakosok száma. Egyes területeken olyan jobbágyhiány alakult ki, hogy a földbirtokosok vetélkedni kezdtek az emberekért, alkalmanként pénzt és több jogot ajánlva nekik. A gyérebben lakott, így a pestis által kevésbé sújtott Kelet-Európában ezzel szemben a jobbágyság költözési jogainak még szigorúbb korlátozásával próbáltak gátat szabni a munkaerőhiány keltette fennakadásnak.
Bengáliából (India) indult ki az első nagyobb kolerajárvány 1816-ban, ahol korábban csak helyi megbetegedéseket okozott. Főként Délkelet-Ázsiában tombolt, nyugat felé haladva a Kaszpi-tenger vidékéig jutott. Indiában tízezer angol katona vesztette életét. A helyi áldozatok számát nem tartották nyilván, de a becslések szerint a sorozatos járványokban 38 millióan vesztették életüket Indiában a következő száz évben. A második pandémia 1829 és 1850 között szedte áldozatait, ez már teljes erővel csapott le Európára. Hazánkban százezren haltak meg, ezzel a legsújtottabb országok között voltunk. A XIX. században összesen hét nagy kolerajárvány pusztított a világban, azóta a fejlett közegészségügyi rendszernek köszönhetően Európában nem jelentett nagy veszélyt ez a betegség. A harmadik világban ezzel szemben újra és újra felüti a fejét, az utóbbi években végletesen elszegényedő Zimbabwéban például tavaly augusztustól decemberig 484 kolerás halálesetet ismertek el hivatalosan.
A XX. század elején tört rá az első világháborúban megfáradt világra a történelem legpusztítóbb influenzajárványa. Ez volt a spanyolnátha, amely 1918 márciusától 1920 júniusáig dühöngött, és a becslések szerint húsz–száz millió embert pusztított el, kétszer annyit, mint a háború. A járvány számos tekintetben aggasztó módon emlékeztet a most Mexikóból kiindult fertőzésre. Amellett, hogy a megbetegedéseket ugyanaz a vírus, az influenza A-vírus H1N1-es variánsa okozta, akkor is főként az életerős fiatal felnőttek betegedtek meg, ellentétben a szokásos influenzajárványokkal, amelyekben inkább idősek és gyermekek dőlnek ágynak. A spanyolnátha név nem a járvány kiindulási pontját jelzi, minthogy erről csak feltételezések vannak, hanem akkor született, amikor az influenza átterjedt Spanyolországból Franciaországba, és nagy figyelmet kapott.
Bár sokan óvtak a vírus „életben tartásától”, néhány áldozatot lefagyasztottak, és belőlük később kitenyésztették a vírust, amelyet így hosszasan lehetett kutatni. E vizsgálatok segítségével rájöttek, hogy az áldozatok többsége az immunrendszer túlzott reakciójába halt bele. Ez magyarázhatja azt, hogy az erős immunrendszerű fiatal felnőttek közül többen haltak meg, mint a gyengébb védekezőképességű gyermekek és idősek közül.
Az utóbbi évek legnagyobb figyelmet kiváltó megbetegedéshulláma a 2002 novembere és 2003 júliusa között főként Délkelet-Ázsiában terjedő atípusos tüdőgyulladás (SARS – súlyos akut légzőszervi tünetegyüttes) volt, amelyben 8096-an betegedtek meg, és közülük 774-en meghaltak. Ez volt az utolsó pandémiával fenyegető járvány, amelyet viszont sikerült megfékezni, hála a gyors nemzeti és nemzetközi intézkedéseknek. A SARS-fenyegetettségből tanultak az ázsiai országok, így most az újabb járványt sokkal felkészültebben, kész és a gyakorlatban is kipróbált védelmi tervekkel várhatják. Hongkongi szakemberek ígéretük szerint e héten kidolgoznak (lehet, hogy már ki is dolgoztak) egy sertésinfluenza-gyorstesztet, amellyel a mostani néhány nap helyett néhány óra alatt lehet azonosítani a fertőző vírustörzset.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az influenzavírus ellen viszonylag könnyű oltóanyagot termelni. Mándi Yvette elmondása szerint ha kapunk mintát a vírusból, megállapíthatjuk, hogy milyen H és N jelű felszíni molekulákkal rendelkezik. Ezután ipari méretekben felszaporítják a kórokozókat, elölik és tisztítják őket, így a beadandó vakcinában már csak a felszíni molekulák lesznek. Az emberi immunrendszer, felismerve az idegen anyagot, ellenanyagokat termel ellene, így felkészülve várhatja az esetleges fertőzést. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy nem kell mindent megtennünk a járvány továbbterjedésének megakadályozásáért, hiszen a vírusok általános tulajdonsága a gyors változás képessége. Ha elegendő ideje és lehetősége van az influenzának az elterjedésre, hamar rezisztenssé válhat a legjobb oltóanyagra is.
2009. május 2.
