Megtörténhet, hogy a gátak alatti talaj összetétele miatt következett be az Ajka menti timföldgyár vörösiszap-tározójának katasztrófája. A talaj alkalmatlanságát már egy huszonöt évvel ezelőtt befejeződött átfogó környezetvizsgálat is megállapította, de a jelek szerint a szerzőgárdán kívül mindeddig senki nem vett róla tudomást.
A Budapesti Műszaki Egyetem fotogrammetria és térinformatika tanszéke 1980-ban megbízást kapott a Magyar Alumíniumipari Tröszttől (MAT). A vállalat átfogó környezetvizsgálatot kért az Ajka környékén lévő timföldgyár, az iszaptér, az alumíniumkohó és az erőmű hatásairól. Sokan részt vettek a kutatásban, a legkülönfélébb tudományterületek szakemberei vizsgálódtak a helyszínen. Voltak ott geológusok, vegyészek és botanikusok is. A vizsgálat hat éven keresztül tartott, a tröszt, lévén az ország akkori egyik legnagyobb vállalata, gálánsan állta a költségeket. Amikor elkezdték a felmérést, a most átszakadt falú 10-es tározó még nem létezett, így lehetőségük nyílott a 9-es kazetta melletti terület (a jelenlegi 10-es tározó helye) vizsgálatára is. A 10-es kazettát 1983-ban tervezték meg, majd a következő években kezdték építeni.
Minden szükséges eszköz a szakemberek rendelkezésére állt a vizsgálatokhoz, az akkor létező legmodernebb technológiát alkalmazták. Winkler Gusztáv, a fotogrammetria és térinformatika tanszék munkatársa nem emlékszik a teljes összegre, de arra igen, hogy akkori árakon számolva négy-öt millió forintba került csak a légi felvételek elkészítése. Elmondása szerint az akkor kapott pénzért ma is elvállalná a munkát, noha óriási szakadék tátong a huszonöt évvel ezelőtti és a mai árszint között.
A felméréshez egyszerre vettek anyagmintákat a helyszínen, és vetettek be távérzékelési módszereket. Ez utóbbiak közül az infravörös felvételek abban az időben váltak először hozzáférhetővé a magyar szakemberek számára, hiszen a nyugati országok több, a hadászatban is felhasználható ilyen eszközt vontak ki a COCOM-lista néven elhíresült embargó hatálya alól. Infravörös felvételeket készítettek, űrfotókat elemeztek.
– 1942 óta megvoltak Ajka környékén az iszapterek, így akkor már nagyon jól nyomon lehetett követni ezek növényzetre gyakorolt hatását és a talaj víztelítettségének változásait az infravörös képek segítségével – mondja Winkler Gusztáv. – A gátakon már a nyolcvanas években is voltak jelei a szivárgásnak. A növényzet állapota általánosan rossz volt a tározók környezetében. Ebben azonban nem csak a vörösiszap volt a bűnös. A több kilométeres távolságban működő alumíniumkohó is károsította a környezetet, de a korábban megépült vasútvonal miatt is alakultak ki lefolyástalan területek.
A hat évig tartó vizsgálat az Ajka környéki tájat teljesen befedő vörös por vegyi és fizikai vizsgálatát is magában foglalta. Fölmérték, hogy az egyes tározókból áramló port milyen messze viszi a szél, és fény derült a bauxitszállítás károsító hatására is.
A szakember emlékezete szerint az utak mentén végig vörös volt a föld. A por sok helyütt felgyülemlett, és gyakran a falvakat is elérte. A vörösiszap kémiai összetételében semmi meglepőt nem tapasztaltak, a timföldgyártásnál megszokott módon a nátrium-hidroxid magas koncentrációját mérték. A világon mindenhol hasonló anyagok vannak a zagytározókban. A kérdés az, hogy mi jön ki onnan. Két irányba távozhat: a levegőbe és a talajba.
– Már akkor, a nyolcvanas években is öt-hat fokkal melegebb volt a talajvíz és a fölötte lévő talajréteg a tározók közelében, mint a környező, úgymond tiszta talajvíz. A hőmérséklet-különbség nagyon jó indikátora a szennyezésnek – magyarázza Winkler. – A melegedést azok a kémiai folyamatok okozzák, amelyek hőtermeléssel járnak. Ez arra utal, hogy a 7-es és a 8-as kazettából akkor dőlt a szennyeződés, hiszen ekkora melegítő hatáshoz folyamatos kölcsönhatás szükséges. A hőmérséklet-emelkedés adott esetben olyan mértékű lehet, hogy az infravörös kamerák képein a felszínen is látszik. Ez nem jelenti azt, hogy ma is szennyeződik a talaj a sértetlen tározókból.
A hőmérsékleti adatok alapján a szakembereknek nem sikerült feltérképezniük a szennyeződés eredetét és folyásirányát. A melegebb területek nem folyókat rajzoltak ki a talajban, hanem elszigetelt, melegebb foltokat. Winkler szerint ennek oka talán az volt, hogy a tározókból kijutó szenynyeződés lefelé, a karsztvíz felé is terjedni kezdett.
De a térség talán talajtani szempontból bizonyult a legérdekesebbnek, ami a mostani katasztrófa lehetőségét is előrevetítette.
– Az Ajkai-medencét szinte teljes egészében réti talaj borítja, hiszen számos patak fut rajta keresztül-kasul. A zagytározó 10-es kazettája alatt azonban agyagtömb ékelődött a réti talajba. És ami a legrosszabb: a 10-es kazetta alatt sem egységes a talaj, hiszen itt húzódik a réti és az agyagos talaj határa, ami állandó feszültséget okoz – mondja Winkler Gusztáv. – Az egész terület mozgásban van. Ha a talaj vízzel telítődik, centimétereket emelkedik és süllyed. Az agyag szinte vízzáróként működik, nem hatol bele a víz. A réti talaj ezzel szemben teljesen átjárható a víz számára. Ez okozza, hogy a felszíne gyakran mocsaras.
Részben tehát kevert típusú talajra épültek az Ajka környéki vörösiszap-tározók. Minthogy a réti és az agyagos talaj vízzel érintkezve eltérően viselkedik, a kétféle réteg nem mozog együtt, amikor vízzel telítődik. A kutatócsoport jelezte a talaj jellegzetességeit a vizsgálatot megrendelő MAT-nak, jelentéseit térképekkel is kiegészítette. Az első átfogó jelentést már 1980-ban átadta a trösztnek, ez évekkel előzte meg a 10-es kazetta tervezését és építését.
– A 10-es kazettával mindenféle baj volt. Ott régen három patak folyt össze. Később elterelték, betemették őket, de ettől még a medrük megmaradt a föld alatt. Amikor először értesültem a múlt heti katasztrófáról, a vizsgálataink alapján azt gondoltam, hogy a tározó délnyugati sarka szakadt át. Az északi sarok, ahol a gátszakadás történt, ugyanis nem tűnt olyan veszélyesnek akkor.
A hasonló tragédiák megelőzése érdekében a talaj mozgását kell figyelemmel kísérni, mert ha már a gát repedéseit követik nyomon, rég elkéstek. A modern földmérő műszerekkel milliméteres talajmozgásokat is lehet érzékelni. A gáton keresztül és alatta történő szivárgás a vörösiszap fémtartalma miatt geomágneses elven működő mérőműszerekkel is kimutatható. E vizsgálatok természetesen rengeteg pénzbe kerülnek a vörösiszap-tározók sok kilométeres kerületével számolva, áruk azonban eltörpül a mostani katasztrófa helyreállítási költségeihez képest.
Minthogy a felmérés idején a 9-esig már léteztek a kazetták, az ezek alatt lévő talaj szerkezetéről kevés információnk van. Elképzelhető, hogy hasonló erők feszülnek egymásnak ezek alatt is. De még ha minden rendben van is a talajjal, a tárolókomplexum stabilitása a 10-es kazetta sérülése után kárt szenvedett.
– Olyan ez, mint a kártyavár. Az egymás mellett lévő kazetták tartják egymást. Most, hogy az egyik megsemmisült, mindenki várja, hogy mi lesz. A 9-esen már folynak a megelőző munkálatok – mondja Winkler.
Annyira egyediek az Ajkai-medence talajtani jellemzői, hogy Winkler Gusztáv azóta is állatorvosi lóként mutatja be a területet egyetemi hallgatóinak. A tankönyvi példa jogosságát tovább erősíti, hogy a nyolcvanas évek első felében lefolytatott vizsgálat hazánkban szinte példa nélküli teljességgel zárult. A kutatók kezét nem kötötték a szűkös anyagi lehetőségek, mindent megkaptak, amit kértek. A felmérés eredményeit dokumentáló jelentések így átfogó képet adtak a környezet állapotáról. A szakértők letették jelentésüket a MAT asztalára, a dokumentum későbbi sorsa azonban rejtélyes.
– Az ügy bonyolultságát az adja, hogy a tröszt abban az időben alumíniumipari világhatalom volt, az óriási vállalat részlegei egymással is versengtek. Lehet, hogy a jelentésünket akarták fölhasználni egymás ellen. Hogy a környezetvédelmi osztályuk mit csinált a jelentésünkkel, azt nem tudom. Két dologra tudok gondolni: vagy elsüllyesztették, vagy odaadták a timföldgyárnak, hogy okuljon belőle – latolgat Winkler Gusztáv. – De én semmit nem tudok erről. Attól a pillanattól kezdve mi semmilyen kapcsolatban nem voltunk a tröszttel, és senki nem kérte el tőlem a jelentést azóta sem.
A katasztrófát végső soron az alumíniumgyártás okozta. De szükségszerű, hogy az alumínium előállítása közben ilyen töméntelen mennyiségben keletkezzen a mérgező vörösiszap?
– Az alumíniumgyártás a világon mindenhol ilyen. Az amerikaiak gyakran mondják, hogy bezzeg náluk teljesen máshogy van, de ez nem igaz. Vörösiszap mindenhol képződik. Elvileg kinyerhető belőle a vas is, mégis maradnak a hatalmas tározók tele zaggyal. Ha megnézzük a Lengyelországról és a volt Német Demokratikus Köztársaság területéről készült műholdfelvételeket, láthatjuk, hogy ott többször ennyi van. Még örülhetünk, hogy nálunk csak ekkora területet borítanak be a vörösiszap-tározók.
2010. október 16.
