Ha a jelenlegi ütemben folytatódik tovább a nagyüzemi halászat a világ óceánjain, fél évszázadon belül kihalhatnak a leginkább keresett halfajták, figyelmeztetnek ökológusok a világ minden tájáról. A halrajok az utóbbi évtizedekben különösen veszélyeztetett helyzetbe kerültek, hiszen a túlhalászat hatásait tovább erősíti az éghajlatváltozás és a környezetszennyezés is. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamatok az óceánok nyújtotta táplálékforrások drasztikus csökkenéséhez vezetnek. „Beléptünk a teljes bizonytalanság korába. Ha úgy folytatjuk, ahogy eddig, ötven év múlva már nem lesz mit halászni az óceánokban” – idézte a New Scientist Boris Wormot, a kanadai Dalhousie Egyetem és a tengeri élővilág felmérését végző Census of Marine Life Project munkatársát. Eljöhet az idő, amikor a tengerparti országok lakói (akik hagyományosan sokkal több halat fogyasztanak, mint például a magyarok) változtatni kényszerülnek étrendjükön, a kipusztuló halfajok helyébe lépő más állatokat: medúzát, tengeri uborkát, polipot lesznek kénytelenek fogyasztani.
180
kilogramm halat fogyasztanak évente a Maldív-szigetek lakói, ezzel magasan vezetik a világranglistát. De vannak tengerrel nem rendelkező, sivatagos országok, például Afganisztán, ahol az emberek gyakorlatilag nem esznek halat. Az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete (FAO) szerint a hal az emberek által felvett állati fehérje átlagosan húsz százalékát biztosítja, ez 16,4 kilogrammnak felel meg évente.
75
százaléka a világ halállományának kritikus állapotba került, ami azt jelenti, hogy a populáció tűrőképességének határán vagy azon túl halásszák, illetve igyekszik magához térni a korábbi kizsákmányoló gyakorlatból. A halak eltűnése kínálta lehetőséget kihasználva más opportunista fajok terjedhetnek el. Új-Fundland és Új-Skócia fellendülő rákhalászatát az okozta, hogy eltűnt a környékről a korábban uralkodó tőkehal.
12,2 millió
tonnára nőtt a dél-afrikai Namíbia partjainál húzódó Benguela-áramlat által szállított medúza biomasszája, miután a korábban hatalmas menynyiségben elérhető szardínia és makréla megfogyatkozott. Míg a hetvenes években 17 millió tonna halat fogtak arrafelé évente, ma már alig egymillió tonnát. Minthogy az elterjedt medúzák megeszik a halak petéit, félő, hogy azok már akkor sem tudnának szaporodni, ha azonnal megszüntetnék a halászatukat. A változás visszafordíthatatlan.
100 millió
dolláros kárt okozott 2003-ban a japán halászatnak a Nemopilema nomurai kétméteresre is megnövő medúza, amely elszakítja a halászhálókat, mérgező csalánsejtjeivel megöli a hálóba került halakat.
16
százalék fehérjét tartalmaz a tintahal, ezzel talán a legígéretesebb jelölt a kihaló halfajok kiváltására. További előnye, hogy kevés benne a zsír, sok cinket, foszfort, B-vitamint tartalmaz, viszont magas a koleszterintartalma. A többi tengeri állat már kevésbé tűnik ínycsiklandónak. A medúza, bár ezer éve része az ázsiai konyhaművészetnek, alig öt százalék fehérjét tartalmaz, testének nagy része víz, ezért szárítva fogyasztják. Emiatt viszont igen magas a sótartalma, így nem a legkívánatosabb étek.
2009. május 9.
