Újabb és újabb tanulást segítő eszközzel rukkol elő Szántay Judit nyugalmazott vegyészmérnök és gimnáziumi kémiatanár, aki vallja, nem kell szégyellni, hogy a kémia a szín és a szag tudománya. Találmányai ma már nemcsak a természettudományos oktatást segítik, de a latin igék ragozását és a klasszikus regényekben szereplő idegen szavakat is könnyebben megérthetik általuk a kisdiákok.
A gimnáziumi kémiaórákon mi szinte sohasem kísérleteztünk. A tanár nem csinált mást, mint felolvasta az aznapi leckét a tankönyvből, és gyakran íratott röpdolgozatot az előző anyagrészből. Tizennégy évesen az atomok szerkezetéről, az atommag körül keringő elektronok helyzetét és energiaszintjeit jellemző kvantumszámokról tanultunk. Nem tudom, ezek mit jelentenek. Akkor sem tudtam, pedig az általános iskolában bejutottam a budapesti kémiai tanulmányi verseny döntőjébe. Ettől függetlenül jól teljesítettem a számonkéréseken, gyorsan felismertem ugyanis, hogy a kvantumszámokra jó eséllyel soha nem lesz szükségem az életem során. Pedig a kémikusok munkája mindig is lenyűgözött. Láttam a Deltában, ahogy lombikokban forralnak színes folyadékokat, műszerek kijelzőit figyelik, valamint kémcsövekbe pipettáznak cseppnyi mennyiségű vegyszereket. Miért nem csinálhattam én is ilyesmit kémiaórán? Miért nem játszhattam kisautókkal a fizikaórán, az erő-ellenerőt tanulva?
Szántay Judit sok évtizedes kémiatanári tapasztalatával a háta mögött ezen a hozzáálláson igyekszik tanulást segítő találmányaival változtatni. Miután 1948-ban megbukott kémiából a nyolcosztályos gimnázium hatodik osztályában, egy békekölcsönt jegyző hivatalnok javaslatára jelentkezett a Műegyetem laboránsképző tanfolyamára. Ott ismerkedett meg későbbi férjével, a karrierje során több mint kétszáz szabadalmat benyújtott Szántay Csabával és Oláh Györggyel, aki 1994-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat. Szántay Csaba szintetizálta először a Cavinton gyógyszer hatóanyagát. Judit befejezte a gimnáziumot, majd elvégezte a vegyészmérnöki szakot is. Férje kutatói ösztöndíja révén Amerikában is dolgozott, végül a József Attila Gimnáziumban állapodott meg, ahol harminc éven keresztül tanított kémiát. A diákkísérletek feltétlen híve.
– Kísérlet nélkül nincs sikeres kémiaoktatás. Közel negyven éve azonban óriási váltás kezdődött a kémia tanításában – mondja Szántay Judit. – Talán hiúság vezette a kémikusokat, meg akarták mutatni a fizikusoknak, hogy a kémia nem csak a szín és a szag tudománya, ezért bevezették az atomszerkezet magasabb szintű tárgyalását. A tananyag mennyisége és mélysége következtében nem maradt idő a kísérletekre.
A nyolcvanas évek derekán – NDK-s mintára – Magyarországon is kezdett terjedni az úgynevezett félmikro tanulói kísérletezés. Ennek során kisebb eszközökkel, kevesebb vegyszerrel, tehát olcsóbban lehetett megmutatni az alapvető kémiai reakciókat a diákoknak. Minden iskola tekintélyes mennyiségű eszközt és útmutatót kapott. Munka közben derült ki azonban a módszer hátránya: az eszközök gyenge minősége. Az eredeti húsz köbcentiméteres kémcsövek helyébe lépett negyedakkorák kimosása szinte megoldhatatlan feladat volt. A kísérletek többsége csapadékképzés vagy gázfejlesztés – mindkét esetben tökéletesen tiszta eszközre van szükség, porszemnyi szennyezés már hamis eredményt ad.
A rendszeresített eszközök helyett Szántay fürdőszoba-felújításból megmaradt csempéket kezdett alkalmazni. Kályhalakkal lefestette a felüket, majd vegyszereket cseppentett rájuk. A kémcsövekben vizsgált kémiai reakciók többsége ugyanis már ilyen kis mennyiségben is végbemegy: a képződő termék színe, tulajdonságai így is megfigyelhetők; a tanárnő pedig már egyetemi szakdolgozatát is hasonló cseppreakciókból írta. Innentől aztán nem volt megállás, gyorsan követték egymást az újabb és újabb találmányok.
– Olvastam egy cikket egy magazinban, amelynek a címe Készíts magadnak mandalát! volt, és megszületett a mértékegység-átváltásokat tanító eszköz ötlete – meséli Szántay.
Ez egy óralaphoz hasonlít, rajta két mutató van annak a mértékegységnek a jelzésére, ahonnan kiindulunk és amelyre át szeretnénk váltani. A kör koncentrikus ívein a mennyiségek, a tömeg, a hosszúság, és így tovább, a cikkeiben pedig a mértékegységek előtagjai, a kiló, a deka, a centi láthatók. Az átváltáshoz lépkednünk kell a körívek mentén, és az érintett körcikkek számából máris megtudjuk, hogy a tíz hányadik hatványával kell osztanunk vagy szoroznunk az átváltáshoz. A tanárnő másik terméke egy doboz könyvjelző formájú lap (a kivitel ideális a kézbevételhez, de a puskázást is megkönnyíti), mindegyik egy kémiai elemről szól. Rajta az adott elem legfontosabb tulajdonságai, jellemző reakciói. Az elnevezését Szántay Judit unokája, Gina ihlette. Első kimondott szava a „mamóca” volt, ezt ötvözték a memoriterrel, így jött létre a „memóca”. Azóta már általános kémiai ismereteket tartalmazó kiadása is megjelent.
Az évek során nemcsak a reáltudományok, de a bölcseleti tárgyak ismereteit is igyekezett eszközökbe foglalni a tanárnő. Gina első latinórájáról úgy jött haza, hogy mind a tíz ujja fekete volt. Kiderült, hogy a ragozásokat az ujjaira írta. Így megszületett a „latin kézzel-lábbal”, amelyben kézfej és lábfej alakú színes papírlapokon sorolják fel a ragozási módokat. A tanárnő mostanában kislexikonokat ír az izmusra végződő, illetve A kőszívű ember fiaiban és más történelmi regényekben fellelhető idegen szavak jelentéséről.
Szántay Judit eszközei egyszerűek, és a világot sem fogják megváltani, hiszen többségük egy papírlap csupán. Az ismeretek rendszerezését és memorizálását mégis könnyebbé tehetik a tanulók számára, akik talán nagyobb kedvvel vesznek kézbe egy talp alakúra kivágott lapot, mint a vaskos latinkönyvet.
2009. május 9.
