Az Európai Bizottság szerdán rekordösszegű, 1,06 milliárd euróra rúgó büntetést szabott ki az Intel amerikai processzorgyártó vállalatra tisztességtelen piaci tevékenysége miatt. Az Intel riválisa, a szintén amerikai AMD feltűnése óta a versenytársak mindent megtesznek, hogy a konkurens céget lemossák a porondról. Fordulatokban gazdag háborújuk történetét a legjobb politikaikrimi-írók is megirigyelhetnék.
Neelie Kroes, az unió versenypolitikai biztosának bejelentése szerint az Intel „illegális, a piaci versenyt korlátozó módszereket alkalmazott, hogy kizárja egyetlen versenytársát [az AMD-t], és korlátozza a vásárlók választási lehetőségeit, pedig az egész történet a vásárlókról szól” – idézte a biztost a The New York Times. Az Intel kifogásolt praktikáinak egyike, hogy a vádak szerint fizetett a számítógép-forgalmazóknak azért, hogy ne forgalmazzák az AMD processzoraival szerelt gépeket. E két vállalat szállítja gyakorlatilag a világ összes számítógépének processzorát. A PC World információi szerint az idei első negyedévben az AMD 4,6 százalékkal javította teljesítményét, és a piac 22,3 százalékát ellenőrzi, míg az Intel nagyjából ugyanilyen mértékű visszaesés után 77,3 százalékban részesedik a világ processzoreladásaiból. A többi gyártó 0,4 százalékkal kénytelen beérni.
A két rivális története gyakorlatilag ugyanolyan régre nyúlik vissza. Az Intelt (amelynek neve az Integrated Electronics Corporation – integrált elektronikai vállalat – rövidítése, de az intelligenciát is eszünkbe juttathatja) 1968-ban alapította a számítógépcsipekben alkalmazott félvezető-technológia két úttörője, Bob Noyce és Gordon Moore. Az AMD (Advanced Micro Devices – fejlett miniatűr készülékek) nem egészen tíz hónappal később született, az ugyancsak félvezetőket gyártó Fairchild Semiconductor cégből kivált szakemberek bábáskodása révén, Jerry Sanders vezetésével. Az Intel csillaga akkor emelkedett magasra, amikor az IBM a nyolcvanas évek elején piacra dobta a személyi számítógépek, a PC-k első képviselőit, és a gépek processzorának (a rendszer matematikai műveleteket végző központi alkatrészének) az Intel által kifejlesztett, úgynevezett x86-os szabványú csipeket választotta, operációs rendszerként pedig a Microsoft DOS-a futott rajta. A PC-k csakhamar népszerűek lettek a villámgyorsan fejlődő komputerpiacon, így az Intel forgalma is meredeken emelkedett.
Az IBM érzékelte ezt, és elkerülendő, hogy egyedüli csipszállítóként az Intel a fejére nőjön, elérte, hogy az Intel egy másodlagos processzorgyártóval szerződjön. Az Intel az AMD-vel kötött szerződést, amely ettől kezdve hozzájutott az Intel második generációs, 286-os processzortechnológiájához, írja a Cnet online informatikai szaklap. Az Intel természetesen nem volt boldog a kényszerházasságban, hiszen az AMD által gyártott x86-os processzorok nem az ő bevételét növelték. Alig két évvel a megállapodás megkötése után, 1984-ben a processzorok újabb, 386-os generációjának piacra dobásával az AMD vádjai szerint az Intel máris a kibúvókat kereste, és a PC-csipek piacának monopóliumára tört. Két évvel később az Intel felbontotta a megállapodást, az AMD pedig bíróságon kívüli döntnök elé vitte az ügyet, aki 1992-ben a cég javára döntött. Az Intel a döntést nem fogadta el, így az ügy a kaliforniai legfelsőbb bíróság elé került, amely ugyancsak az AMD-nek adott igazat. Kártérítésül a bíróság tízmillió dollárt ítélt meg a kisebb csipgyártónak, és felhatalmazta, hogy a saját processzoraiban jogdíj fizetése nélkül felhasználhatja az Intel szabadalmait. A küzdelem ezen epizódja 1995-ben zárult, amikor a két cég megállapodott, hogy az AMD is fejleszthet x86-os processzorokat. 1999-ben ki is rukkoltak a saját, Athlon elnevezésű csipükkel.
A két cég jogi és piaci vitája azonban ezzel korántsem ért véget, és igen valószínű, hogy az Európai Bizottság minapi döntése is csak egy megnyert csata az elhúzódó háborúban. Az európai hadszíntéren folyó küzdelem sem tegnap kezdődött. Az AMD már 2000-ben bepanaszolta az Intelt az Európai Bizottságnál annak „gyalázkodó” marketingstratégiája miatt. A harc eddigi epizódjait áttekintve azt gondolhatjuk, hogy az AMD csupán kihasználta a jóval nagyobb, ezért sokakban ellenérzést kiváltó Intelt, és a konkurens fejlesztéseinek hasznából igyekezett ő is részesedni. Ez a vád 2003-ban igencsak meggyengült, amikor történetük során először az AMD utcahossznyi fejlesztési előnyre tett szert, amikor elsőként dobta piacra a Windows futtatására tervezett 64 bites csipeket és a nagy teljesítményű szerverek számára készített Opteron processzorokat. Az Intel üldözöttből üldöző lett.
Eközben az Intel a vádak szerint nem hagyott fel régi, jól bevált piaci módszereivel, amelyek azonban a cég jogászai szerint jogszerűek, csupán a természetes piaci versenyérdekeket szolgálják. Öt évvel ezelőtt a japán piacfelügyelet házkutatást tartott az Intel japán irodáiban, majd az ezt követő eljárás során megállapította, hogy a cég korlátozta a versenyt. Megállapodott ugyanis öt japán PC-gyártóval (a Fujitsuval, a Hitachival, az NEC-vel, a Sonyval és a Toshibával) abban, hogy azok jutalom fejében nem vesznek a rivális AMD és a jóval kisebb Transmeta csipjeiből, de legalábbis visszafogják beszerzéseiket (a mostani uniós büntetés hátterében gyakorlatilag ugyanez az üzleti magatartás áll). A legújabb amerikai trösztellenes pert egy delaware-i bíróságon indította az AMD az Intel ellen 2005-ben. A tárgyalás az idén áprilisra volt kitűzve, de elhalasztották jövő februárra.
A felhasználók döntő többsége, aki a komputer csipjeiben csak munkaeszköze alkatrészeit látja, nem sokat érzékel ebből a háborúból. Talán azt sem tudja, milyen gyártmányú processzor ketyeg a számítógépében. Én sem tudom, de nem is fontos, hiszen az igazán profikon kívül szinte senki sem tud különbséget tenni a két gyártó azonos kategóriájú processzorai között. Még azok sem, akik a Linux–Windows viadalhoz hasonlóan ebben az esetben is Dávid és Góliát küzdelmét látják, az Intelt a Microsoft hű harcostársaként pedig az ördög szövetségeseként festik le. Fogyasztóként az az érdekünk, hogy a két gyártó jobb és olcsóbb megoldások kifejlesztésével és ne egymás tisztességtelen hátráltatásával küzdjön meg a kegyeinkért.
2009. május 16.
