Macskaváros

Úti célunk a Mars volt. Elpusztult barátom számítása szerint a repülőgép katasztrófája előtt már valóban be is jutottunk a Mars légkörébe. Eszerint tehát a Marsra kerültem volna? Ha valóban így van, barátom lelke megnyugodhat: az első kínainak sikerült megérkeznie a Marsra – és elpusztulnia! – írja Lao Sö az 1933-ban megjelent Macskaváros krónikája című regényében, amely az egyik legelső tudományos-fantasztikus kínai regény. Lao Sö, aki már hetvenöt évvel ezelőtt megjósolta országának űrkutatói ambícióit, a saját bevallása szerint műve megírásakor nem is tudott a sci-fi műfajról, áll Németh Attila számos érdekességet rejtő tanulmányában, amely a MetaGalaktika tizedik, a kínai fantasztikus irodalommal foglalkozó számában jelent meg.


Kína divatos manapság. Az újságok egymással versengve jelentetik meg Kína-mellékleteiket, az ismeretterjesztő csatorna Kína-hetet tart, és egy geográfus ismerősöm szerint azoknak a hallgatóknak sem kellett csalódniuk, akik Kínából készültek föl az egyetemi szigorlatra. Nem mondható hát meglepőnek a MetaGalaktika témaválasztása. A fantasztikus novellák, festmények és könyvborítók mellett tanulmányokat találunk a kötetben a kínai űrkutatásról, a gazdasági-technológiai fejlődésről, az internetcenzúráról, Kína és Tajvan konfliktusáról. E tanulmányok megfelelően foglalják össze a tényeket, bár egy rendszeresen újságot olvasó ember kevés újdonságot talál bennük. Talán ezért is lehet, hogy számomra a legérdekesebb írás a kínai írásjelek latin betűs átírásának szabályairól szólt. (Ebből az olvasó megtudhatja, hogy a legutóbbi időkig minden latin betűkkel író nyelvnek saját átírási rendszere volt, amelyeket kezd felváltani a hivatalos kínai pinjin átírási rendszer. A magyar nyelvben két rendszer, a tudományos és a népszerű átírás elfogadott, amelyek azonban a kínai nyelv eltérő hangkészlete okán csak részben képesek visszaadni a kínai szavak valós kiejtését. Jellemző példa, hogy pinjin j, q, ch, zh hangjait a magyar népszerű átírás ugyanazzal a cs hanggal jelöli.)
A modern sci-fi a huszadik század elején jelent meg Kínában, amikor kiadták kínaiul Verne és H. G. Wells műveit. Az európai klasszikusok mind a mai napig nagy hatással vannak a kínai fantasztikus novellákra. A művekben – ahogy a világ más tájain is – együttesen fedezhetők fel az elődök hatása és a helyi kultúra stílusjegyei. Talán nem meglepő az sem, hogy a kommunista átrendeződés első éveiben propagandaeszközzé igyekeztek degradálni a sci-fi irodalmat, majd a kulturális forradalom megpróbálta teljesen eltörölni – időleges sikerrel. Az ország gazdasági fejlődésének és részleges nyitottságának eredményeként két évtizede töretlenül fejlődik a fantasztikus irodalom.
A kínai sci-fi szerzők, ahogy más diktatúrákban élő társaik is, gyakran szövik a jövőben játszódó műveikbe a jelenkor társadalmának kritikáját. Abban bízhatnak, hogy egy távoli bolygó lakójának viszontagságos életén kevéssé akad meg az éber cenzorok figyelme. Talán ez az ötlet vezérelte Kun Penget, amikor az Egy vén csavargó emlékei című novellájában így vall annak bolygóközi hobó főhőse: „Szóval szegény diákként, hátszél nélkül hogy is lehetne biztos megélhetést találni? Végül elhatároztam magam, fogtam az összes pénzem, s jegyet váltottam az egyik bolygóközi járatra. Eljöttem a Píszről. Minden vágyam az volt, hogy egy tiszta bolygót találjak, hogy örökre otthagyjam ezt a szmogos, nyomasztó fekete helyet.”
Az antológiában olvasható kínai novellák és regényrészletek valószínűleg újdonságként hatnak a sci-fi rajongók többsége számára is, hiszen a kínai fantasztikus irodalom szinte ismeretlen hazánkban.
(MetaGalaktika, 10. – Kína, a kultúrák bölcsője. Metropolis Media, Budapest, 2008. Ára: 1490 forint.)