Ausztráliát több természeti katasztrófa sújtotta az utóbbi hónapokban. Hatalmas területeket árasztott el a víz, majd erdőtüzek alakultak ki. A hagyományos térképészet és a számítástechnika összekapcsolásából született térinformatika megkönnyíti a mentési és a helyreállítási feladatokat.
Minden ötödik évben felbolydul a Csendes-óceán déli térségének időjárása. Az általában karácsony környékén észlelt jelenség mozgatóerőit még nem ismerik teljes mértékben. A Jézusra utaló spanyol kisded szóval El Ninónak nevezték el azt az időjárási anomáliát, ha az óceán felszíne szokatlanul fölmelegszik, illetve kislánynak, El Ninának, ha lehűl. Ez utóbbi történt most is, következményei pedig tragikusak. A kiszámíthatatlan időjárás először áradásokat, majd erdőtüzeket okozott Ausztráliában.
Ha az időjárást nem is tudjuk befolyásolni, a modern technológia sokat segíthet abban, hogy enyhítsük a katasztrófák következményeit. Az Új-dél-walesi Egyetem térinformatikai rendszerek tanszékének munkatársai például az áradások idején a friss műholdfelvételek alapján megállapították az áradás jövőbeni folyásirányát, két évvel ezelőtt pedig ugyanők sikeresen jelezték előre a Victoria államban tomboló erdőtűz frontjának mozgását.
Az egyetem honlapján megjelent írás szerint a térinformatikai mérnökök, az összetett helyzetek elemzése, a probléma képi megjelenítése és a térbeli megoldások megtalálása révén, a katasztrófaesemények minden fázisában hozzájárulhatnak a károk mérsékléséhez. A katasztrófák előtt a múltbeli események elemzésével modelleket állíthatnak föl a következő vészhelyzet lefolyásáról. Az áradás vagy erdőtűz napjaiban létfontosságú információkkal láthatják el a mentőcsapatokat arról, hogy melyik település van leginkább veszélyben, mely utak járhatók, illetve melyeket mosott el a víz. Az újjáépítés idején tájékoztatni tudják a közműszolgáltatókat a villamos hálózat vagy a csatornarendszer sérüléseiről.
„Békeidőben” is rengeteg helyen alkalmazzák a térinformatikai rendszereket a természetvédelemtől kezdve a településfejlesztésen és a hadászati tervezésen keresztül az épületkomplexumok régészeti feltárásáig, de miben különböznek ezek a régimódi, papíralapú térképektől?
– A térinformatika nem más, mint térképhasználat a számítógépen, előnye a papír térképpel szemben főként az, hogy sokkal gyorsabban lehet szerkeszteni és a felvitt adatokat elemezni – nyilatkozta lapunknak Márkus Béla egyetemi tanár, a Nyugat-magyarországi Egyetem Földügyi és Térinformatikai Tudásközpontjának vezetője. – Jelentőségét a földhivatali nyilvántartás példáján lehet a legkönnyebben megérteni. Magyarországon nagyjából tízmillió tulajdoni lapot kezelnek a földhivatalok. Korábban órákig tartó várakozást igényelt egy-egy kartonon tárolt tulajdoni lap kikérése. Ehhez ma már elegendő pár másodperc a helyrajzi szám alapján, hiszen csak néhány gombot kell lenyomni a számítógépen.
A térinformatika kezdetei a múlt század ötvenes éveire vezethetők vissza, amikor az Egyesült Államokban már számítógépeket alkalmaztak az új vasútvonalak nyomvonalának tervezésekor. A hatvanas években a kanadai földnyilvántartást vitték számítógépre, a mindenki számára hozzáférhető első programok pedig a hetvenes években jelentek meg. Hazánkban Márkus Béla elmondása szerint a nyolcvanas évek közepén kezdtek térinformatikai rendszereket használni a földmérésben, tudományos és oktatási célokra egyaránt. Néhány nagyváros, például Szeged, Győr és Budapest önkormányzata a kilencvenes évek elején készíttetett először számítógépes térképeket településéről, amelyek segítségével főként a közművek nyilvántartása egyszerűsödött le.
A nyilvántartás azonban csak a térinformatika legalapvetőbb alkalmazási területét jelenti. Sokkal izgalmasabb, amikor a rendszerben tárolt és könnyűszerrel térképre helyezhető adatokon elemzéseket végzünk, ilyenkor ugyanis olyan információhoz juthatunk, amely korántsem válik nyilvánvalóvá a táblázatok adatsoraiból.
– Néhány évvel ezelőtt az Európai Unió azt a kérdést tette föl a mezőgazdasági támogatások kialakításához, hogy Magyarország területének hány százaléka lejt tizenkét százaléknál jobban. Ezek a térségek ugyanis nehezen megművelhető területeknek minősülnek. Ha papír térképek segítségével akarnánk erre válaszolni, hetekre vagy hónapokra lenne szükség, számítógéppel azonban nagyon gyorsan megoldható – mondja Márkus Béla. – Az adatelemzésen túl modellezni tudjuk például a gátszakadás esetén kiömlő víz útját a domborzati adatok ismeretével, vagy termésbecslést végezhetünk a múltbeli adatsorok és a jelen állapotot tükröző műholdképek segítségével.
Térinformatikai adatbázisok készítésekor a helyzeti adatokhoz (amelyek valójában földrajzi koordinátákat takarnak) rendelnek más típusú adatokat. Ezek a hagyományos térképeken mindössze az adott tájegység, folyó, hegység elnevezése, esetleg tengerszint feletti magassága, a térinformatikában azonban sok más információt is „ráírhatnak” a virtuális térképre. Az államigazgatásban ez sok tekintetben megkönnyítheti az ország erőforrásainak kezelését. A különböző hivatalokban gondozott adatbázisok könynyedén összekapcsolhatók a földhivatalokban őrzött legrészletesebb, úgynevezett földmérési alaptérképek koordinátáival. A térképre helyezett demográfiai, gazdasági adatok segítségével pedig rendkívül részletes elemzések végezhetők.
E tudományterület tehát korántsem új, manapság azonban újból fejlődésnek indult. Ennek hátterében pedig az adatbázisok születésének gyökeresen új módja, az úgynevezett lentről fölfelé történő építkezés áll. Korábban a térinformatikai rendszerek jellemzően kormányzati döntést követően épültek ki. Ekkor a döntéshozók meghatározták az adatbázis szerkezetét, a megbízott hivatalok elkészítették a térképet, a felhasználók pedig a kész adatbázist használhatták. Ez az igen merev, gyorsan elavuló rendszer az informatika, különösen a mobil informatika fejlődésének köszönhetően a feje tetejére állt.
Ma már megszokott dolog, hogy ha hibát fedezünk föl az autónavigációs térképen, saját kezűleg kijavíthatjuk, és a módosítás mások készülékein is megjelenhet. Az ausztráliai erdőtüzek idején a rendőrök okostelefonjaik segítségével azonnal bejelölhették a térképen, ha valahol addig ismeretlen tűzfészket fedeztek föl. A környéken lakó afrikaiak a Jane Goodall Intézettől kapott mobilkészülékek segítségével jelezhetik, ha természetkárosítás nyomára bukkannak a nemzeti parkban. Az adatbázisok felépülésének ez a módja nemcsak frissebbé, ezáltal használhatóbbá teszi a térképet, de a felhasználók jobban magukénak érzik a rendszert, valamint a tájegységet is, amelyről az tájékoztat.
2011. február 12.
