A franciák szerencséjére Kutuzov nem volt hajlandó erősítést küldeni az útelzáró csapatoknak, amint meghallotta, hogy maga Napóleon is ott vonul. Orosz részről sokan alapvetően ódzkodtak attól, hogy összetűzzenek a császárral, inkább megilletődötten háttérbe húzódtak. (…) Ez a hősi nap azonban kevésbé ünnepélyes mozzanattal zárult, ahogy késő délután Ljadiba értek. A városba meredek, jeges lejtő vezetett, semmiképpen sem gyalogolhattak le rajta, úgyhogy Napóleon a marsalljaival és a régi gárdával egyetemben nadrágféken kényszerült lecsúszni – hoz egy jellemző példát a francia császár megalázó visszavonulásának viszontagságaira Adam Zamoyski grandiózus könyvében.
Napóleon túlélését nem kis részben hírnevének és bátorságának köszönhette. November 16-án például a záporozó orosz ágyúgolyók közepette maga állt gránátosai élére, és kivezette őket Krasznij városából, vissza a szmolenszki útra, ahol nyugodt léptekkel megindult az utat elzáró, hatalmas túlerőben lévő orosz seregek felé. Az orosz parancsnok, Miloradovics – lenyűgözve Napóleon tartásától – félreállt, és hagyta a francia csapatokat átvonulni.
A katasztrófával végződött hadjárat, amelynek kezdetén, 1812. június 24-én Napóleon hatszázezres hadserege élén átlépett a Nyemen folyón, a becslések szerint mindkét oldalon négyszázezer emberéletet követelt. A kudarc a francia császárság hatalmának megcsappanását is jelentette, ami néhány franciából tragikomikus reakciókat váltott ki. Louis Geoffroy 1841-ben adta ki újraírt „történelemkönyvét”, amelyben Napóleon legyőzte az orosz birodalmat. Az ő története szerint a császár arra kényszerítette Sándor cárt, hogy római katolikus hitre térítse Oroszországot, ezzel elnyerte a pápa támogatását. Spanyolországban is győzött, és foglyul ejtette Wellingtont, majd partra szállt Angliában, szétzavarta a parlamentet, a lezárt ülésterem kulcsát pedig a Westminster hídra fellovagolva a Temzébe hajította. Könnyűszerrel meghódította Ázsiát, Afrikát, a világot, 1832. február 23-án (tizenegy évvel valós halála után) hunyt el.
A lengyel származású, de Amerikában született történész, Adam Zamoyski munkája méltán aratott szinte osztatlan sikert a kritikusok körében. Egyszerre alapos – a legapróbb részleteket sem hagyja figyelmen kívül – és sodró, regényszerűen olvasmányos. Apró kellemetlenség, hogy amikor az igen mélyreható tárgymutatóban próbáltam megkeresni az alapvető fontosságú Nyemen folyóra utaló említéseket, a felsorolt hét oldal közül egyiken sem találtam nyomát, sőt a jegyzék három térképet is ajánlott, de a megjelölt oldalakon nem is volt térkép. Ezek dacára a kötet egyike a legizgalmasabb történelmi témájú könyveknek, amelyeket az utóbbi években forgattam, így bátran ajánlható kutatóknak és a történelem iránt érdeklődőknek is.
(Adam Zamoyski: 1812 – Napóleon végzetes oroszországi hadjárata. Park Könyvkiadó, Budapest, 2008. Ára: 5500 forint.)
2009. április 18.
