Hat év ásványtani terepmunka eredményeként született meg a Székelyföld ásványtana című angol nyelvű kötet. A könyv szakmai tartalma a szerkesztők, Szakáll Sándor és Kristály Ferenc, a Miskolci Egyetem munkatársai mellett tizenhét minerológus és geológus kutatásai alapján vált teljessé. Több mint felük a Székelyföldön él, vagy onnan származott el. A kutatás évei alatt a szerzők a Székelyföld valamennyi említésre méltó ásványlelőhelyét felkeresték, és mintákat gyűjtöttek a kőzetekből. A gyűjtött ásványokat és a múzeumi ásványtárakban őrzött darabokat aztán a Miskolci Egyetemen elemezték.
Amellett, hogy a minerológusok minden fontos adatot megtudhatnak a lelőhely geológiai viszonyaitól a minta kémiai és fizikai tulajdonságaiig a tágan értelmezett Székelyföld – Kelet-Erdély – ásványairól, a könyv a szélesebb közönségnek is szól. Az ásványfajokat bemutató, rengeteg színes képet tartalmazó lexikális jellegű részt ugyanis megelőzi a Székelyföld földrajzi-geológiai jellegzetességeit és a minerológiai kutatások történetét bemutató fejezet. Minthogy a könyv megjelenését a Budapesten rendezett ásványtani világkongresszusra időzítették, a bevezető tanulmányok részletesen szólnak Erdély földrajzáról, kultúrtörténetéről és a domborzatot alakító földtörténeti folyamatokról. A tájegység kőzettípusainak bemutatása olyan részletes, hogy még azok is bőven találhatnak benne újdonságot, akik jól ismerik Erdély természetrajzát.
Az ásványtan kialakulása megelőzte a geológiát, és szorosan kötődött a tudományosan megalapozott bányászat elterjedéséhez a XVIII. században. Nem volt ez másként a Székelyföldön sem, a térség első ásványtani térképe 1726-ból maradt ránk Luigi Ferdinando Marsigli itáliai hadmérnök jóvoltából. Abban az időben nyugat-európai utazók, mondhatni, felfedezők járták be Európát, és feltérképezték a hasznosítható természeti kincsek lelőhelyeit. Marsigli számos székelyföldi lelőhelyet említ térképén. Jelöli például a Remete (ma: Nyárádremete) falu melletti felszíni sólelőhelyet, amely a Kis-Küküllő folyótól nem messze található. Erdély ásványairól a bécsi Theresianumban tanult Fridvaldszky János jezsuita szerzetes értekezett először 1767-ben, de az első magyar nyelvű ásványtani tanulmányra 1868-ig kellett várni. Bizonyos Kremnitzky F. J. Adalék az erdélyi ásványtermések ismeretéhez című cikkét az Erdélyi Múzeum Egyesület jelentette meg, amely hosszú időn keresztül az erdélyi tudományos élet legfontosabb mozgatója és fóruma volt. A kötet a Magyar Természettudományi Múzeumban vásárolható meg.
(Mineralogy of Székelyland, Eastern Transylvania, Romania. Szerk.: Szakáll Sándor és Kristály Ferenc. Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület, Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda–Marosvásárhely, 2010. Ára: 4500 forint)
2010. október 2.
