Szinte mindig orvosi csodaszereket láttak az emberek az új felfedezésekben. Nem volt ez másképp a mágnesességgel sem. Mindmáig kaphatók mágneses karkötők, gyűrűk, amelyeknek gyógyhatást tulajdonítanak a forgalmazók. A hűtőszekrény ajtajára valóban hatnak a mágnesek, de a betegségeket is gyógyítják?
A mágnesek lokális hatása az, hogy stimulálják a biológiailag aktív pontokat – adnak „magyarázatot” a televízióban hosszasan reklámozott mágneses térdpánt hatásmechanizmusára a termék ismeretlen fejlesztői. A mondatnak, bár rendkívül tudományosan hangzik, semmi értelme. Biológiailag aktív pontok ugyanis nem léteznek a szakmai szóhasználatban. A reklámban szereplő idősödő úr boldogan újságolja, hogy mióta mágneses térdpántokat hord (amelyekből természetesen minimum kettőt lehet venni, pontosabban a másodikat ajándékba adják), nem fáj a térde focizás közben. Arról nem esik szó, hogy az egyszerű, mágnest nem tartalmazó térdpántok segítettek volna-e rajta. A mágneses gyógyászati segédeszközök piacának méretét csak becsülni lehet. Tíz évvel ezelőtti adatok szerint az iparág bevételei az Egyesült Államokban legalább 300 millió dollárra (64,5 milliárd forintra), míg a világban egymilliárd dollárnál is többre rúgtak. Tehát nagyon jó üzlet a gyártóknak. Természetesen ez még nem lenne baj, ha tényleg hatásos gyógymódról lenne szó.
Évszázadok óta próbálkoznak mágnessel való gyógyítással a hivatalos orvostársadalom perifériáján működő emberek. Az új korban talán Franz Anton Mesmer, a XVIII–XIX. század fordulóján élt német orvos kezelt először mágnessel betegeket. Vasat tartalmazó preparátumot itatott pácienseivel, majd a testükre helyezett mágnesekkel delejezte őket. Elmélete szerint a betegségeket valamiféle folyékony energia, a fluidum elégtelen áramlása okozza a testben, és ezt mágnessel helyre lehet hozni. Mesmer komolyságáról sokat mond, hogy csakhamar rájött, nem is kell mágnes a kezelés hatásosságához (ebben egyébként igaza volt), és a továbbiakban puszta kézrátétellel „gyógyította” a szerencsétleneket.
Persze ezek hallatán valószínűleg a modern, gyógyhatásúnak mondott mágneses eszközök forgalmazói tiltakoznak a leghangosabban. Mondván, az ő termékük semmilyen módon nem utóda Mesmer nevetséges elveinek, hanem a legtisztább tudomány eredményei testesülnek meg benne. Általában két vizsgálat eredményeire hivatkoznak ilyenkor. Az egyikben krónikus térdfájással küzdő, a másikban a cukorbetegség fájdalmas szövődményében, diabetikus neuropátiában szenvedő betegek viseltek mágnest, illetve placebóként egyéb fémet. Ezekben a vizsgálatokban némi pozitív eredmény is született, de nem volt általánosítható és nem bizonyult reprodukálhatónak, mert az alkalmazás körülményeit (például a mágneses tér jellemzőit) nem elég részletesen írták le a vizsgálatot végzők. Ezek alapján könnyű lenne lesöpörni az asztalról az egész mágneses gyógyhatást, a helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A statikus mágneses tereknek ugyanis valóban van élettani hatásuk.
– Az élő szervezetek kilencven százaléka olyan molekulákból áll, amelyekre hat a mágneses tér, de élettani hatás meglétét kísérletileg kell bizonyítani. Ebből a célból készítettünk egy kísérleti eszközt, amellyel többféle statikus, tehát időben nem változó mágneses teret lehetett előállítani. Ezt használtuk állatkísérleteinkben többek között a Semmelweis Egyetem és a Debreceni Egyetem intézeteiben – nyilatkozta lapunknak László János fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia osztályvezetője. – A bennünket is meglepő eredmények szerint a mágneses térbe helyezett egerek sokkal kevésbé mutattak fájdalmi reakciókat egyfajta fájdalomtesztben, mint a nem kezelt egerek. Ezután hosszú éveken keresztül kísérleteztünk, változtattuk a statikus mágneses tér jellemzőit, kerestük az optimális elrendezést. Mára nyolcvan százalék fölötti mértékben tudjuk csökkenteni az egerek fájdalmát ebben a kísérletben.
Tehát van olyan statikus mágneses tér, amellyel állatmodellekben lehet fájdalmat csillapítani. László János és munkatársai kimutatták, hogy a mágneses tér az akut és a krónikus fájdalmat is csökkenti. A krónikus fájdalom modell ugyanúgy a neuropátia volt, ahogy a sokat idézett emberi vizsgálatokban is. A farmakológusok arra is fényt derítettek, hogy a mágneses tér hatását az endogén ópioidrendszer (amely felelős többek között a természetes fájdalomcsillapítók, például az endorfinok termeléséért) közvetíti az egerek szervezetében. De hogy a mágneses tér hogyan hat erre a rendszerre, azt jelenleg a kutatók sem értik.
Még mielőtt a mágneses karkötők gyártói beleírják reklámjaikba ezeket az eredményeket, László János, aki elmondása szerint nincs ellene a permanens mágnest tartalmazó gyógyászati segédeszközök (akár ékszerek) használatának, óvatosságra int.
– Állatkísérleteket azért kell végezni, hogy az eredményeket lehetőleg ne befolyásolják pszichoszomatikus hatások (olyan testi folyamatok, amelyek lelki okokra vezethetők vissza – M. Cs.), például a placeboeffektus. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, ha az állatkísérletes eredmény valamely kezelésre nézve pozitív, az nem jelenti feltétlenül, hogy emberen is mérhető pozitív hatás lesz. Az egyik állatkísérletünkben például tizenhétféle statikus mágneses tér élettani hatását vizsgáltuk, az elrendezések között olyanokkal is, amelyek megfelelnek a piacon kapható néhány eszköz elrendezésének. Mindössze négynek volt kimutatható fájdalomcsillapító hatása, azoknak elsősorban, amelyek nagyon erős egyedi mágneseket tartalmaztak kétoldalas elrendezésben. Ilyen elrendezés nincsen a piacon kapható termékekben. Így tényszerűen annyit mondhatunk, hogy létrehozható olyan statikus mágneses tér, amelynek van élettani hatása egy-egy állatkísérletben, de ennek a térnek az előállítása nem magától értetődő, magától a patológiás állapottól is függ.
Természetesen előfordulhat az a szerencsés eset, amikor a térdpántba rejtett mágnes pont olyan, és pont oda helyezik a térden, hogy az hatásos lehet. A fájdalomcsillapításon kívül a mágnesesség sok más fiziológiai hatása is elképzelhető. Emiatt egészségügyi határértéket is meghatároztak, amelynél erősebb mágneses tér nem érheti hosszú időn keresztül az embert.
– Az emberre gyakorolt élettani hatás leginkább a nagyon erős, az egy teslát is meghaladó erősségű mágneses terek esetében képzelhető el. A változó mágneses terek áramot képesek generálni, és ezen keresztül befolyásolhatják az idegi folyamatokat. Így hatásukra elméletileg fejfájás, villódzó fényérzékelés alakulhat ki, esetleg a hemoglobinmolekulákban lévő vasion miatt a véráramlásra is hatást gyakorolhatnak – mondja Bakos József, az Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutatóintézet megbízott főosztályvezetője. – A karkötőkben lévő mágnes ereje azonban ennél nagyságrendekkel kisebb, és ezzel együtt elképzelhető hatásuk is csökken. Véleményem szerint ezek egészségre gyakorolt hatása tudományosan nem megalapozott.
Amellett, hogy egy karkötőben lévő mágnes igen gyenge állandó mágnes, a mágneses tér ereje a távolsággal rohamosan csökken. A könyöknél az érzékelhető mágnesesség már 625-ször kisebb, mint a csuklónál, és 75 centiméteres távolságban érzékelhetetlenül csekélyre csökken. Így megkérdőjelezhető azon állítások igazságtartalma, miszerint ha mágneses karkötőt viselünk, az orvosolja minden bajunkat a fejfájástól a visszérig.
Az erős, egy teslát is meghaladó mágneses terek egészségre gyakorolt hatását kutatók egész hada vizsgálja már huszonhét éve. 1973-ban közölték először az első mágneses rezonancián alapuló képalkotó eljárással (MRI-vel) készült képet. Az MRI hasonló a komputertomográfiához (a CT-hez) és a pozitronemissziós tomográfiához (a PET-hez), tehát képes remek felbontású képeket készíteni a szervezet belső felépítéséről, sőt működéséről. Vizsgálat közben rendkívül erős elektromágnest tartalmazó készülékbe fektetik a beteget. A mágneses tér a testben lévő vízmolekulák hidrogénatomjaira hat. A mágneses tér erejére jellemző, hogy a működő gép környezetében a szerző fémkeretes szemüvege lerepült a fejéről, és a gép magához vonzotta. Azért van szükség ilyen erős mágneses térre, hogy kellően erős legyen a test teljes vastagságában. Az azóta Nobel-díjjal jutalmazott eljárás mára az egyik leggyakrabban alkalmazott képalkotó diagnosztikai eljárássá vált, így nagyon fontos ismernünk esetleges mellékhatásait. A többi hasonló eljárás egyértelműen hatást gyakorol a vizsgált ember szervezetére, tehát invazív eljárásoknak tekinthetők. A CT röntgensugarakkal dolgozik, amelyek nagy mennyiségben megterhelik a szervezetet. A PET-vizsgálat előtt pedig izotópokat tartalmazó készítményt kell inni. Az MRI-vizsgálathoz nincs szükség efféle előkészületre, így elméletileg hatástalan, noninvazív eljárás lehet. De tényleg az?
– Nem hiszem, hogy ezeknek a karkötőknek, pántoknak élettani hatásuk lenne, ugyanis az MRI-gépek mágneses tere is csak hat atomra képes hatást gyakorolni minden millióból. Elektromos hatása sem lehet, hiszen mind a mágnesrudak, mind az MRI során alkalmazott elektromágnes állandó, nem változó mágnesek – mondja Bajzik Gábor radiológus, a Kaposvári Egyetem egészségügyi centrumának orvosigazgató-helyettese. – Amióta MRI-t használnak, és vizsgálják esetleges mellékhatásait, semmit nem találtak. Mivel a vizsgálat során radiofrekvenciás sugárzást is kibocsát a gép, annak lehetnek idegi hatásai, enyhe bizsergés például. De ez nem a statikus mágneses tér hatása.
2011. január 15.
