Rosszul megy manapság a Plútó (ex)bolygó sora. Egy emberöltőn keresztül a Naprendszer legkülső bolygójaként tartották számon, néhány évvel ezelőtt azonban törpebolygóvá fokozták le a csillagászok, mondván, hogy alapvető jellegzetességei nem különböztetik meg több más, eddig sem bolygónak tekintett égitesttől. A lefokozást az okozta közvetlenül, hogy pontosan meghatározták, milyen feltételek teljesülése esetén nevezhető egy égitest bolygónak. A nagybolygókon kívül Naprendszerünkben néhány törpebolygó és többezernyi, még a törpebolygóknál is apróbb, „kis naprendszerben keringő objektum” kering. A canberrai Ausztrál Nemzeti Egyetem csillagászainak legújabb kutatási eredményei viszont azt valószínűsítik, hogy a Plútó még annál is hétköznapibb égitest, mint a lefokozása után tűnt. Számításaik szerint a Naprendszerben legalább tízszer több törpebolygónak minősülő égitest kering, mint azt eddig tudtuk.
76
éven keresztül a Plútót a Naprendszer kilencedik, legkülső bolygójának tekintették. 1930-as felfedezését évtizedekig tartó hajtóvadászat előzte meg, minthogy az Uránusz pályájának módosulásából sejteni lehetett, hogy kell lennie egy kilencedik, a Nap körül keringő égitestnek is.
4,4–7,4
milliárd kilométer távolságban kering a Plútó a Naptól, ez 30–49 csillagászati egységnek (átlagos Nap–Föld távolságnak) felel meg. A Neptunusz pályáján kívüli Kuiper-öv tagja, amely rengeteg kisbolygót, aszteroidát tartalmaz.
27
százalékkal nehezebb és 9 százalékkal nagyobb az egyenlítői átmérője a 2005-ben felfedezett Erisznek, a Kuiper-öv másik törpebolygójának. Ezzel az Erisz, bár sosem tekintették bolygónak, a Plútót megelőzve a Naprendszer kilencedik legnagyobb tagja. A Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) 2006-os konferenciáján ezért törpebolygóvá minősítette le a Plútót.
0,07-szorosa
mindössze a Plútó tömege a pályáján található más égitesteknek (összehasonlításul a Föld esetében ez az arány 1,7 milliószoros). Ezen bukott el a Plútó bolygóminősítése, az IAU ugyanis 2006-ban először meghatározta a bolygó fogalmát. Eszerint azok az égitestek bolygók, amelyek a Nap körül keringenek, elég nehezek ahhoz, hogy saját gravitációjuk gömbszerűvé formálja alakjukat, és „kitisztították környezetüket”, tehát a gravitációjukkal magukhoz vonzották a többi pályájukon keringő égitestet.
43
kelvin (–230 Celsius-fok) mindössze a Plútó felszíni hőmérséklete, átmérője 2390 kilométer. Vékony atmoszféráját főként nitrogén, metán és szén-monoxid alkotja, kis mérete miatt a felszínén tapasztalható légnyomás azonban csekély, 6,5–24 mikrobar.
7
éves volt Taylor, amikor a következő rosszalló levelet küldte a New York-i természettudományi múzeum munkatársának, amiért kihagyták a Plútót az igazi bolygók sorából: „Ne haragudjon, hogy ilyen csúnyát írok, de mi szeretjük a Plútót, önt viszont nem.” Kortársa, Madeline így ír: „Kedves Tudós, hogy nevezné a Plútót, ha már nem bolygó? Ha megint bolygót csinálna belőle, akkor az összes tudományos könyv megint helyes lenne. Élnek emberek a Plútón? Mert ha igen, akkor ők sem léteznek többé. Azért mert kicsi, még lehetne a Plútó bolygó. Sokan szeretik a Plútót, nekik most nincs kedvenc bolygójuk. Kérem, írja vissza, de ne dőlt betűvel, mert nem tudom a dőlt betűket elolvasni.” A levelek a PBS televízió honlapján, a http://tinyurl.com/plutomail címen olvashatók.
2010. június 19.
