Van-e ellentmondás a katolikus egyház tanításai és a darwini törzsfejlődés tana között? A római Gregoriana Pápai Egyetemen a hónap elején konferenciát szervezteka kétszáz éve született Darwin tiszteletére, ami frappáns válasz a kérdésre.Az ötnapos tanácskozáson arról is kérdeztük a konferencia résztvevőit, miért gondolják akkor sokan, hogy van.
„Ma már nem Amerika, hanem Európa a kivétel. A legutóbbi felmérések azonban arról tanúskodnak, hogy az antievolúciós mozgalom erősebb Európában, mint korábban gondoltuk.”
Időszerűvé tette az idei Darwin-év, illetve az utóbbi évtizedekben újra erősödő kreacionizmus (teremtéselv), hogy leüljenek beszélgetni egymással a természettudósok és a katolikus egyház képviselői. Az értelmes tervezettség hirdetői által igaztalanul „tudomány kontra vallás” harccá leegyszerűsített vita senkinek sem jó. Az egyházat középkori tudatlanságot hirdető szervezetként, a tudományt pedig sátáni kultuszként állítja be. Kétpercnyi sétára a Trevi-kúttól, a római Gregoriana Pápai Egyetemen (más néven Gergely Egyetemen) március első napjaiban teológusok és természettudósok ismertették véleményüket a törzsfejlődésről. A legfurcsább a hangütés békéssége volt, egy biológiai kongresszuson az előadók és szakmai riválisaik ennél sokkal kíméletlenebbül igyekeznek cáfolni egymás állításait.
– A tudomány és a vallás céljainak közös eleme, hogy mindnyájan jobbítani szeretnénk a világot – nyilatkozta lapunknak a konferencia egyik résztvevője, Jeffrey Feder evolúcióbiológus, az amerikai Notre Dame Egyetem kutatója. – A két terület közötti kapcsolattartás azért hasznos, mert hasonló célokért dolgozunk. A tudományos eredmények segítségével, az egyház morális tanításait figyelembe véve, hatékonyabban segíthetünk a világ szenvedőin.
Feder szakterülete az új fajok létrejötte (idegen szóval a speciáció). Dióhéjban vázolja is kérdésünkre ennek mikéntjét: korábban nem létező fajok úgy alakulnak ki az evolúció során, hogy az egységes faj populációi (szaporodó csoportjai) között valamilyen okból megszűnik az átjárás. Még az azonos fajhoz tartozó élőlények populációi is különböznek kissé egymástól, de ameddig egy-egy egyed néha átjut az egyik csoportból a másikba, a különbség nem válik igazán naggyá. Amikor a két populáció egyedei már nem tudnak egymással szaporodni, a bennük végbemenő genetikai változások nem terjedhetnek el a faj összes egyede között. A két csoport törzsfejlődése így eltérő irányt vehet, és kellő idő elteltével tagjaik különbözőkké válnak. E különbség miatt a két populációból származó állatok (vagy más élőlények) közös utódai már kevésbé lesznek rátermettek, mint azok, amelyeknek a szülei ugyanannak a csoportnak a tagjai közül kerültek ki. Ha még távolabb tekintünk az időben, a különböző populációk egyedei már nem is tudnak egymással szaporodni.
– A fajkeletkezés révén jött létre az élővilág jelenlegi sokfélesége, diverzitása – mondta Jeffrey Feder. – Darwin a fajkeletkezés rejtélyéről ír, de ezzel nem arra utal, hogy a mögötte rejlő mechanizmus kifürkészhetetlen, sokkal inkább a jelenség csodálatos mivoltát igyekszik érzékeltetni.
Ma már azonban számos esetet ismerünk a természetből, amelyben addig külön fajnak gondolt egyedek sikeresen szaporodtak, hibridizálódtak egymással. Ez a tény megkérdőjelezi a klasszikus fajfogalom (amely szerint egy fajhoz azok az egyedek tartoznak, amelyek szaporodni képes utódokat hozhatnak létre egymással) értelmét.
Jeffrey Feder hangsúlyozta: az evolúció folyamatosan történik, az új fajok kialakulása pedig nem pillanatnyi esemény. Bizonyos fajok jobban eltávolodnak egymástól, mások hasonlók maradnak. Az elkülönülés mértéke attól függ, hogy mikor vizsgáljuk a két populációt, illetve hogy mennyire különböző környezetben élnek. Nincs egyértelmű határvonal tehát a fajok között, így elkülönítésük számos esetben a rendszerezők szubjektív döntésén alapul.
Feder tudomány és vallás kapcsolatáról elmondott véleményét szinte szó szerint megismételte beszélgetésünk során Jean-Michel Maldamé matematikus és teológus a Toulouse-i Katolikus Egyetemről.
– Nincs semmi ellentmondás a vallás és a természettudományok között. Csak egy valóság, csak egy élet létezik, és ez a tárgya a tudományos és a teológiai vizsgálatoknak is – mondta Maldamé, aki tagja a Domonkos-rendnek. – Én francia vagyok, így kívülállóként figyelem az intelligens tervezettségről Angliában és az Egyesült Államokban folyó vitát. Ez a mozgalom az anglikán egyházhoz köthető teológiai irányzatban gyökerezik, sem a katolikus, sem a protestáns, sem az ortodox hagyománynak nem része.
Maldamé előadásában elmondta, hogy a törzsfejlődés tudományos tény, amelyet számos egymástól független vizsgálat eredménye bizonyít. Az élőlények idővel változnak, az örökítőanyagukban létrejövő mutációk közül azokat adják tovább nagyobb eséllyel a következő nemzedékeknek, amelyek az élőlény környezetéhez való hatékonyabb alkalmazkodását segítik. Az elmélet bizonyos elemei vita tárgyát képezik, de ezek nem teszik hiteltelenné a teljes teóriát.
– Az ember része az élő szervezetek folytonos leszármazási vonalának – mondta Jean-Michel Maldamé. A teremtés a Domonkos-rendi szerzetes értelmezésében a világ működésének elindítása, az anyagok és a természeti törvények létrehozása.
Éppen az ember elhelyezése az állatvilágban az, ami miatt az értelmes tervezettség hirdetői elutasítják a törzsfejlődés-elméletet, véli Ronald Numbers, a Wisconsini Egyetem tudománytörténésze.
– Az evolúcióelmélet közvetlenül érinti az ember származását. A fundamentalisták számára viszont nagyon jóleső a tudat, hogy az ember a legfontosabb teremtmény a világegyetemben, nem pedig valamiféle majmok leszármazottja – válaszolt lapunk kérdésére Numbers. – Ezért sokkal nehezebb elfogadniuk ezt a teóriát, mint a tudomány más, korábbi nézeteket cáfoló eredményeit, például a heliocentrikus világképet.
Az intelligens tervezés nem újabb amerikai furcsaság többé, hívta fel a figyelmet a tudománytörténész, az elmélet terjed a világon. Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában is egyre több követője van. Afrika Szaharától délre eső területein nem találunk kreacionista csoportokat, de csak azért, mert nincsenek evolucionisták, akikkel harcolhatnának. Dél-Afrikában a gyarmati idők óta tiltották az evolúció tanítását, és bár Mandela elnöksége idején eltörölték a tilalmat, a dolgok nem sokat változtak. Koreában olyan erős az intelligens tervezettség elfogadottsága, hogy misszionáriusokat küldenek szét a világba, még Észak-Amerikába is.
– Ma már azt mondhatjuk, hogy nem Amerika, hanem Európa a kivétel – mondta Ronald Numbers. – A legutóbbi felmérések azonban arról tanúskodnak, hogy az antievolúciós mozgalom erősebb Európában, mint korábban gondoltuk. Nagy-Britanniában például kevesebb mint az emberek fele hisz az evolúcióban, a többiek nem hiszik el vagy nem foglalkoznak vele. A kontinensen nagyjából az emberek húsz százaléka kérdőjelezi meg Darwin elméletét.
A kreacionisták gyakran érvelnek ilyenformán: gyakorlatilag nulla a valószínűsége annak, hogy olyan öszszetett szerkezetek, mint a baktériumok molekuláris motorként működő ostora vagy a szem csupán véletlen változások következményeként alakult ki. Valóban kizárt, hogy így volt, de ezt nem is mondta semelyik evolúcióbiológus.
– A természetes kiválasztódáson alapuló törzsfejlődésben a véletlen csak az alapanyagot adja a változások létrejöttéhez, de nem elég az evolúcióhoz, ahogy arra már Darwin is rámutatott – mondta David Depew, az Iowai Egyetem filozófusa. – Hogy melyik változat lesz sikeres, azt a szelekció dönti el.
A szem törzsfejlődésének története különösen problémásnak tűnik, maga Darwin is elszólta magát erről A fajok eredetében – néhány értelmezője szerint. A kreacionisták a szem törzsfejlődéséről szóló rész első mondatát szokták idézni A fajok eredetéből, amelyben Darwin azt írja, hogy a szem „kialakulása a természetes szelekció révén, nyugodtan bevallhatom, a lehető legabszurdabbnak tűnik”. A további oldalakat persze elfelejtik idézni, ahol Darwin leírja, hogy mégis lehetséges.
– Valószínűleg élt a múltban egy olyan élőlény, amelynek néhány sejtje érzékennyé vált a fényre, és ezzel a képességével előnyhöz jutott társaival szemben. E fényérzékeny sejtek később egy egész szervet hoztak létre. Az egyre fejlettebb állatok szemét egymás után állítva pontosan megfigyelhetők a fejlődés lépései. Darwin nem tudhatta, hogyan működik a fejlettebb és a kezdetlegesebb élőlények szeme, nem ismerte a mögötte megbújó élettani folyamatokat. Érvelése nem volt több gondolatkísérletnél, így kortársainak nehéz volt elfogadniuk a helyességét – magyarázta kérdésünkre David Depew. – Mai genetikai és fiziológiai tudásunkkal már sokkal könnyebb felvázolni a szem evolúciós történetét.
Ha most arra gondolnak, hogy minek ez a felhajtás az evolúció körül, hiszen mindennapi életünk szempontjából édes mindegy, hogyan alakult ki a szemünk, vagy miért haltak ki a dinoszauruszok, esetleg hogyan egyenesedtünk föl fejlődésünk során, itt egy nagyon is valós és aggasztó hír: míg tavaly az influenza A-vírusok tizenkét százalékára volt hatástalan az egyik leggyakrabban alkalmazott gyógyszer az Egyesült Államokban, addig a rezisztens törzsek aránya az idén kilencvennyolc–száz százalékra emelkedhet – idézte a Voice of America március 9-én Alicia Fryt, az amerikai Betegség-ellenőrző és -megelőző Központ munkatársát. Ez pedig nem más, mint evolúció itt és most.
– Az evolúciókutatás nem csupán önmagáért való dolog, a mindennapi életre kiható gyakorlati jelentősége is van – mondta a konferencia szünetében M. Nagy Domonkos evolúcióbiológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem növényrendszertani és ökológiai tanszékének doktori ösztöndíjas hallgatója. – A természetes kiválogatódás számos helyen megnyilvánul. A túlzott mértékben alkalmazott antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzsek alakulnak ki, de evolúciós algoritmusokat használnak például a számítástechnikában is. Jelenlegi tudásunk szerint a biológiai rendszerek az evolúció révén alakultak ki, így a megismerésükhöz a törzsfejlődés mechanizmusainak ismerete szükséges.
M. Nagy kutatómunkája során a közlegelők tragédiája néven ismert játékelméleti alapmodell működését elemzi. A modell lényegét egy történeten keresztül lehet a legjobban megérteni.
Gondoljunk egy rétre, amely tíz tehenet képes eltartani. Egy tíz családból álló közösség számára az a legjobb, ha minden család csak egy tehenet legeltet rajta. Annak a családnak viszont, amelyik mégis kettőt hajt ki a rétre, kétszeres haszna lesz, a csalás okozta hátrány viszont a közösség összes tagja között oszlik meg. Ha egy család megszegi a megállapodást, a többieknek is megéri megszegni, végül annyi tehén próbál legelni a réten, hogy semelyik sem tud jóllakni, és a rendszer összeomlik.
– A valóságban a környezetszennyezés az egyik legszembetűnőbb megnyilvánulása ennek a modellnek – érzékeltette a kutatás jelentőségét M. Nagy Domonkos. – Aki autót vagy nehézipari gyárat birtokol, egyedül élvezheti ezek előnyeit, ám az összes negatív hatás az egész bolygó lakossága között oszlik meg.
És hogy mi köze ennek az evolúcióhoz? Leginkább az, hogy nemcsak az élőlények anatómiája fejlődik az idővel, hanem a közöttük lévő kapcsolatok is. Hogy miként versenyeznek, kooperálnak egymással.
Ez persze nem jelent szoros értelemben vett törzsfejlődést, de jól mutatja a darwini teória erejét: a kutatóknak rengeteg területen (nem csak biológiai területen) adnak segítséget a folyamatok megértéséhez.
2009. március 21.
