Albert Einstein mondta, hogy ha kihalnak a méhek, néhány éven belül az ember is követi őket. Mezőgazdaságunk a méhek növénybeporzó munkáján alapszik, nélkülük végveszélybe kerülne nemcsak a növénytermesztés, hanem az állattenyésztés is. Az utóbbi néhány évben a világ méhkolóniái az összeomlás szélére sodródtak egy rejtélyes betegség miatt. Vajon ez a sors vár a hazai méhcsaládokra is?
Már napjainkban érezhető a méhek kipusztulásának hatása az Egyesült Államok egyes területeinek mezőgazdaságán. Mi szerencsés helyzetben vagyunk Amerikához képest. Ott hatalmas monokultúrák uralják a mezőgazdasági termelést, nagy területeket foglal el egyetlen növényfaj. Magyarország Amerikához képest kis múzeum: mindenféle növényből van egy kicsi, és a méhek is számos növényfajon gyűjthetnek pollent – mondja Szalainé Mátray Enikő, az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet méhtenyésztési és méhbiológiai kutatócsoportjának vezetője, miközben gyufát gyújt, beleteszi a faforgáccsal teli füstölőbe, majd fújtatni kezdi. Az intézet árnyas fák között megbúvó épületei között sétálunk Gödöllő határában. Már látjuk annak a hetvenöt méhcsaládnak a kaptárait, amelyek segítségével a kutatócsoport munkatársai ellenállóbb és jobb méztermelő képességű méheket tenyésztenek ki. A füstölőre alig van szükség, a rovarok nem törődnek velünk.
Elképzelni is nehéz, milyen lenne, ha egyik reggel arra ébrednénk, hogy nyomtalanul eltűnt városunk lakóinak nyolcvan százaléka – érzékeltette a helyzet súlyosságát Mary Berenbaum, az Illinoisi Egyetem kutatója a New Scientist magazinnak adott tavalyi nyilatkozatában. Ez történt ugyanis 2005-től Florida, majd sok más amerikai állam rengeteg méhcsaládjával. Néhány nap leforgása alatt kaptárak tízezrei néptelenedtek el, a rejtélyt pedig fokozta, hogy a méhek tetemei utáni kutatás sem vezetett eredményre. A kaptárakban csupán a királynő, a petéi és néhány steril dolgozóméh maradt. A jelenséget az 1872-ben az Atlanti-óceánon talált, teljes vitorlázattal a Gibraltári-szoros felé tartó szellemhajó után Mary Celeste-szindrómának nevezték el, szakszövegekben kolónia-összeomlási rendellenesség néven illetik.
Tavalyelőtt e rejtélyes jelenség még csak az amerikai méhek között pusztított, egy évre rá azonban elért Európába is. Spanyolországban egyetlen év alatt méhcsaládok százezrei pusztultak el, Horvátország északi részén 48 óra alatt több mint ötmillió méh hullt el, a lengyelországi méhészetek pedig elvesztették méhcsaládjaik negyven százalékát. Németországban néhány éve még egymillió méhcsalád élt, mára számuk nem éri el a nyolcszázezret, és a csökkenés megállíthatatlannak tetszik. Hasonló hírek érkeztek Görögországból, Svájcból, Olaszországból, Portugáliából.
A méhek eltűnését sokan sokféleképp igyekeztek megmagyarázni, derül ki Szalainé Mátray Enikő és Békési László méhészeknek tartott előadásából. A mézelő méh igen érzékeny számos kórokozóra, vírusokra, gombákra és többféle parazita atkára is. Ezek közül talán a legjelentősebb a Nosema nevű egysejtű fertőzése. A betegség a méhek hasmenését, majd pusztulását okozza. Magyarországon az utóbbi évtizedekben elterjedt egy új, Ázsiából származó Nosema-faj (Nosema ceranae). Eredeti élőhelyén melegebb az idő, mint Európában, ezért jobban tűri az egyre forróbb nyarakat, mint a nálunk korábban is élő rokona (Nosema apis). A jól ismert faj nyár elején elpusztul, az ázsiai Nosema viszont egész nyáron fertőzi a méheket. A rovarok sérülékenységét az éghajlatváltozás is fokozza. Aszályos hónapokban nincs a méhcsaládnak elegendő nektárja, pollenje, így a méhek száma rohamosan csökkenhet. Ázsiából új, eddig az európai méheket nem fertőző atkafaj, a Varroa destructor is eljutott Európába, amely ellen a méhek kevéssé védettek.
Jeffery Pettis, az amerikai mezőgazdasági minisztérium méhkutatója és munkatársai 51 méhkolónia genetikai elemzése után egy vírus nyomát találták meg azoknak a családoknak a DNS-ében, amelyeket sújtott a kolónia-összeomlás. E vírus a méhek szárnyának bénulását okozza, a megbetegedett rovar nem tud repülni, és nem jut vissza a kaptárba. Szerintük elképzelhető, hogy e vírus fertőzésének következtében tűnnek el, pontosabban nem térnek vissza a kaptárba a méhek.
Másik népszerű teória szerint a mobiltelefonok és más, rádióhullámokat kibocsátó elektromos készülékek sugárzása annyira összezavarja a kasból élelmet keresve kirepülő méhek tájékozódását, hogy képtelenek visszatalálni a kaptárba. A méheknek igen kifinomult navigációs rendszerre van szükségük, hiszen egyetlen méhcsalád egy nap akár több százezer virágot is meglátogathat. A kutatók korábban is kimutatták, hogy a nagyfeszültségű távvezetékek megzavarják a méhek tájékozódását, a mobiltelefonok teljesítménye azonban jóval ezeké alatt marad, így a kutatók maguk sem biztosak benne, hogy kísérleti eredményeik a valós okra utalnak.
– A feltételezések szerint egyes növényvédő szerek is okozhatják a kolónia-összeomlást. A csávázószerek, amelyekkel a vetőmagot védik a kórokozóktól, eljutnak a kihajtó növények virágporába is, amelyet elfogyasztanak a méhek. E szerek között találunk olyan idegmérgeket is, amelyek már mikroszkopikus mennyiségben is a méhek pusztulását okozhatják. Ezek a mérgező vegyületek a neonikotinoidok közé tartoznak, hatásuk hasonló a dohányban található nikotinéhoz – mondja Szalainé Mátray Enikő, miközben kaptárszolgájával, egy kis feszítővassal szétfeszíti a kaptár fiókjait, és kiemel egy lépes keretet, amelyen méhek százai tolonganak. A rovarok meglepően nyugodtak, még akkor sem támadnak, amikor kézzel tessékeli odébb őket, hogy jobban láthassuk a mézzel teli sejteket. Néhányuknak világossárga virágporral van teli a lábán lévő pollenkosárkája, ők most térhettek vissza táplálékgyűjtő körútjukról, és keresik a sejtet, ahova silózhatják, betölthetik a gyűjtött virágport.
A kaliforniai mandulatermelők függenek talán legjobban a méhektől. Virágzáskor minden évben kaptárak millióit szállítják a mandulaültetvényekre, akár az Egyesült Államok keleti partjáról, a több mint négyezer kilométeres távolságban lévő Észak-Karolinából is, hogy beporozzák a mandulát. Az amerikai mezőgazdaság évente 14 milliárd dollár értékben állít elő olyan terményeket, amelyek beporzását a méhek végzik, így nemcsak a méhészek megélhetése, hanem a teljes mezőgazdasági termelés veszélybe került. Egyes szakértők szerint a méh fontosabb szerepet játszik az emberiség táplálkozásában, mint a baromfi.
Termesztett növényeink közül több mint kilencven szorul a méhek segítségére. Ezek között találjuk a napraforgót, a repcét, a dinynyét, a tököt, az epret, az összes gyümölcsfát és sok állati takarmánynövényt, például a lóherét is. A gabonák nem tartoznak a legtöbb nektárt termelő növények közé, virágporukat a szélre bízzák, nincs szükségük a méhek közreműködésére. Pollenjüket mégis hasznosítják alkalmanként a méhek. Ez egyes szakértők szerint veszélyeket hordoz, hiszen sok genetikailag módosított kukoricafajta létezik ma már, és virágporuk méhekre gyakorolt hatása szinte teljesen ismeretlen.
– A méhek szerepe létfontosságú a mezőgazdaság számára, nem áll rendelkezésünkre olyan technológia, amellyel be tudnánk porozni növényeinket. Nagyon ritkán előfordul, hogy néhány négyzetméteres üvegházi paradicsomkultúrákat mesterségesen poroznak be, de a szabadföldi gyümölcsök megtermékenyítése elképzelhetetlen méhek nélkül – nyilatkozta Sárospataki Miklós, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kara állattani és ökológiai tanszékének munkatársa. A méhészek, bár eddig sikerült elkerülniük a drasztikus méhpusztulást, igen nyugtalanok, és aggódva várják a téli időszakot, amikor különösen veszélyeztetettek az apró rovarok.
– Tavaly Tolna megyében jelentős méhpusztulás történt, amelyet szinte biztos, hogy a Nosema okozott. Korábban gyártottak nálunk is Nosema elleni gyógyszert, de ma már csak külföldről lehet megvásárolni – mondta lapunknak Kováts Károly, a Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesületének elnöke. Az amerikaihoz hasonló mértékű pusztulást mindeddig nem tapasztaltak hazánkban. A méhtenyésztők 40–60 ezer méhanyát nevelnek évente. Egy királynőt egy kilogramm tömegű dolgozóméhhez adnak, ezek pedig őszre telelni képes méhcsaládokat hoznak létre. Télen a méhcsalád létszáma tíz–húszezer közé csökken, de a nyári aktív időszakban akár nyolcvanezer méh is élhet egy kaptárban. Télen a méhek úgynevezett telelőfürtbe húzódnak össze, e fürt közepén helyezkedik el a királynő. A fürt olyan hatékonyan tartja a hőt, hogy a közepén még a legkeményebb januári hidegben is húsz–huszonöt Celsius-fok között van a hőmérséklet. Így a méhészek pótolhatják az elhullást.
Nagy probléma a fertőzéseken kívül, hogy a növényvédelem során kevéssé veszik figyelembe a méheket. Bár a virágzási időszakban nem szabad permetezni, előfordult, hogy miközben az éppen nem virágzó almást permetezték, a javában virágzó aljnövényzetre is esett permetszer. A méhek e virágokra szállva kapcsolatba kerültek a vegyszerrel és elpusztultak.
A hazánkban élő méhcsaládok száma nem változott jelentősen az utóbbi években. A magyar gyümölcsösök gazdái még nem kényszerülnek arra, hogy növényeik beporzásához messzi tájakról hozassanak egészséges méheket. Magyarországon egy négyzetkilométerre kilenc-tíz méhcsalád jut, ezzel még mindig csúcstartók vagyunk Európában. Egy hektár gyümölcsös beporzását el tudja látni két-három méhcsalád. Az európai mézelő méhek táplálékgyűjtés közben három–öt kilométeres távolságra is elrepülhetnek a kaptártól, így egy méhcsalád tagjai több mint hetven négyzet-kilométeres területet járnak be nap mint nap virágpor után kutatva.
Bár a mézelő méh sokféle növény beporzását képes elvégezni, a méhcsaládok gyakran különösen kedvelnek egy-egy növényfajt. Nagyon vonzóak számukra a sárga virágú és az erős illatú növények. A méhek taníthatók is. Ha még kirepülésük előtt illatanyagokat adunk nekik, felnőve a hasonló illatú növényeket keresik, mint amellyel a kaptárban találkoztak. E tulajdonságukat gyakran ki is használják a méhészek, hiszen a termelt méz minősége függ attól, hogy milyen növényeket látogattak készítése során a méhek.
Egy méhcsalád harminc–száz kilogramm mézet is képes termelni. A méztermelést és a virágbeporzást a királynő lecserélésével is serkenthetik a szakemberek. Egy kaptárban csak a királynő (anyaméh) szaporodik, a többi méh őt és a petéit ápolja és táplálja. A méhészek általában irányított anyaneveléssel, szakszóval álcázással keltetnek ki egy jó tenyészképességű királynőt, amelyet ezután két-három évenként bejuttatnak a kaptárba. A felkészített méhek általában elfogadják. Egy királynő akár nyolc évig is élhet, a dolgozóméhek élete azonban csak néhány hónapnyi.
A magyar méhészet jelentős szerkezetátalakuláson ment át az utóbbi évtizedekben. Míg harminc éve harmincezer méhész gondozott nyolcszázezer méhcsaládot, addig ma tizenötezer méhész dolgozik az országban, a méhcsaládok száma azonban maradt nyolcszázezer. A Varroa atka okozta pusztulás fontos szerepet játszott abban, hogy tizenötezer méhész feladta a hivatását. Számos méhészet ment tönkre, sokan elvesztették a türelmüket és a méhészkedésbe vetett hitüket. Ezzel együtt a mai méhésztelepek kétszer annyi méhnek adnak otthont, mint korábban. Ez a változás nagyobb veszélynek teszi ki az ott élő rovarokat. A fertőzés is könnyebben elterjedhet az egymás közelségében élő méhek között, és a környezeti ártalmak is sokkal több egyedet sújtanak. Így a veszteségek is nagyobbak lehetnek. A pusztulás hatása öngerjesztővé válhat: a tömeges elhullások kevesebb, de tömegesebb méhtelep kialakulását segítették elő, amelyeknek a lakói ezáltal még védtelenebbé váltak az újabb tömeges pusztulást okozó tényezőkkel szemben.
A kutatók között tehát nincs egyelőre egyetértés a kolónia-összeomlási rendellenesség pontos okáról, okairól. Tavaly nemzetközi kutatócsoport alakult Európában a jelenség alapos vizsgálatára. Ez a kutatócsoport harminc európai ország méhészeteiből származó mintákat elemez. A vizsgálatsorozat öt évig tart, és a szakemberek nemcsak a méhek egészségi állapotát, hanem genetikai jellegzetességeiket, élőhelyük sajátosságait és tartásuk módját is összehasonlítják. Munkájukat segíti, hogy 2006-ban 170 kutató közreműködésével elkészült a méh teljes géntérképe, amely hárommillió DNS-alkotóelemet, bázispárt tartalmaz. Az ember teljes genetikai állománya, genomja ennél tízszerte hosszabb.
Egyelőre tehát a magyar méhészetek nem szembesültek a kultúrnövények szaporodását veszélyeztető mérvű méhpusztulással, de ahogy Sárospataki Miklós mondta: "Valószínűtlen, hogy egy effajta betegség megállna az országhatárnál."
2008. augusztus 30.
