Ott várakoztam a járdán zakóban, nyakkendőben: ezt a jelmezt azóta viseltem, amióta megérkeztem Washingtonba, hogy feltűnés nélkül mozoghassak a bennszülöttek között – érzékelteti ellenérzését az amerikai kormányzati bürokrácia iránt Mit érdekel a mások véleménye? című könyvében Richard Feynman, a múlt század egyik legnagyobb hatású fizikusa. A kvantumdinamikával foglalkozó kutató fiatalkorában részt vett az atombomba megépítését célzó Manhattan-tervben is. A Nobel-díjas fizikus önéletrajzi ihletésű könyveinek e második kötete eltér az elsőtől, a Tréfál, Feynman úr? címűtől.
A könyv első részében rövidebb anekdotákat, szellemes-melankolikus, néhol egyenesen tragikus történeteket találunk a tudós életéből, a második rész azonban igazi kordokumentum.
Feymant 1986-ban felkérték, hogy vegyen részt a Challenger-katasztrófa okait kivizsgáló Rogers-bizottság munkájában. A testületben mérnökök, repülési szakemberek és volt űrhajósok dolgoztak, közöttük az először a Holdra lépő Neil Armstrong és az első amerikai űrhajósnő, Sally Ride. Feynman munkájuk leírásával jellemrajzot ad társairól, a saját szerepét pedig derűs öniróniával értékeli. Az első nyilvános ülésük előtt limuzint küldtek Feynmanért, akinek elmondta a limuzin sofőrje, hogy autogramgyűjtő, és kérne tőle egy szívességet. A fizikus boldogan mondott igent neki, és már vette is volna elő a tollát és egy cetlit, hogy aláírja, amikor a sofőr így szólt: „Amikor odaérünk, megmutatná nekem, melyikük Neil Armstrong?”
A vizsgálat hónapjai alatt Feynman önálló nyomozásba kezdett, és elbeszélgetett az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA űrsiklóprogramjának számos alkalmazottjával. A felszálló űrrepülőgép felrobbanását a hatalmas külső üzemanyagtartály két oldalára szerelt szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták tömítései okozták. Ezek a gumiból készült O gyűrűk akadályozzák meg, hogy a forró gáz kiszökjön a rakétából, és kárt tegyen az űrhajó többi részében. Korábbi repüléseknél is ilyeneket használtak, de azokban az esetekben sokkal melegebb volt az időjárás, így a gumi ki tudott tágulni és jól tömített. A Challenger fellövésekor azonban fagypont körül járt a hőmérséklet. Feynman a bizottság nyilvános ülésén aznap délelőtt vásárolt szerszámokkal kiszerelte egy modellből az O gyűrűt. Egy pohár jeges vízbe helyezve a tömítést, bemutatta, hogy az megmerevedik, nem képes kitágulni. A bizottság végső jelentéséhez külön függeléket csatolt, amely elolvasható a kötet végén. Ebben leírja, hogy szerinte a tragédia közvetett oka a NASA vezetői és mérnökei közötti kommunikáció hiányosságaiban keresendő, hiszen ők többször megpróbálták felhívni az igazgatók figyelmét e hibára.
A kötetet, bár egy fizikus visszaemlékezéseit tartalmazza, sokan találják majd érdekesnek. Feynman, ahogy arra csak a legnagyobb tudósok képesek, a legbonyolultabb dolgokat is közérthetően, mégsem leereszkedve meséli el.
(Richard P. Feynman: Mit érdekel a mások véleménye? Park Kiadó, Budapest, 2008. Ára: 2900 forint)
2008. augusztus 23.
