Eljött a sugárfegyverek kora. Az amerikai hadsereg lézerágyúval tervezi felszerelni terepjáróit, hogy az iraki hadszíntéren kisebb kockázattal tudja megsemmisíteni az út mellett elhelyezett pokolgépeket. Bár a valóságban újnak számítanak, a fantasztikus regények és filmek világában már szinte ódivatúnak tűnnek a sugárfegyverek.
Támad a Mars
Ahogy a tudományos-fantasztikus irodalom sok más kliséjét, úgy a sugárfegyver „feltalálását” is H. G. Wellshez kötik. Az angol író 1898-as Világok harca című regényében a Földet marslakók támadják meg, akik hatalmas, háromlábú lépegetőik halálsugarával lövöldöznek az emberekre. Wellset talán a három évvel korábban felfedezett röntgensugárzás ihlette. A regény alapján Orson Welles 1938-ban tömeghisztériát kiváltó rádiójátékot készített.
Sugározz fel, Scotty!
Bár a címben szereplő mondat nem egy fegyver, hanem a transzporternek nevezett közlekedési eszköz működtetésére utasítja az Enterprise űrhajó főgépészét, a Star Trek (Űrszekerek) univerzum telis-tele van a sugárfegyverek minden formájával. Kézi változatai a fézerek, amelyeket a sci-fi sorozat békülékeny hangvételéhez igazodóan a jó Csillagflotta-tisztek mindig kábító fokozatra állítanak, hiszen nem akarják megölni az idegeneket, akikkel ott találkoznak, ahol ember még nem járt.
A sötét oldal a sorsod
Azok számára, akik a nyolcvanas években töltötték ifjú éveiket, a fantasztikus fim és az immár hatrészes Csillagok háborúja szinte rokon értelmű szavak. Bár a történet nem a jövőben, hanem réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban játszódik, a sugárfegyvereket a Birodalom és a lázadók is jól ismerték. A fehér műanyag egyenruhába és sisakba bújtatott, ezzel is elembertelenített rohamosztagosok rendszeresített fegyvere az E–11-es lézerkarabély. A fegyvert az angol hadsereg által 1953-tól 1988-ig használt Sterling L–2A3-as géppisztoly burkolásával hozták létre a kellékesek. A film legnagyobb erejű sugárfegyvere a Halálcsillag szuperlézere, amely egy egész bolygó elpusztítására is képes. A legenda szerint George Lucas a Mimason, a Szaturnusz hetedik holdján található Herschel-kráterről mintázta a Halálcsillag jellegzetes, kráterszerű mélyedését. Ez azért nem valószínű, mert a Mimast az első film után három évvel, 1980-ban fedezte fel a Voyager űrszonda.
Fekete-fehér varangyok
A nyugatnémet ARD tévécsatorna 1966. szeptember 17-én (kilenc nappal a Star Trek eredeti szériájának kezdete után) kezdte sugározni az itthon is kultusszá vált Orion űrhajó varangyok ellen vívott harcának epizódjait, amelynek teljes címe Őrjárat a kozmoszban – Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai volt. A sorozat nézettsége az NSZK-ban elérte a nyolcvan százalékot is. A sugárfegyverek már az első részben feltűnnek, amikor Cliff Allister McLane őrnagy, az Orion parancsnoka leküldi két emberét a senki űrje szélén elhelyezkedő MZ–4-es kommunikációs állomásra, ahonnan nem válaszolnak a jelzéseikre. Az állomáson, ahol mindenki meghalt, egy emberszerű űrlénnyel találkoznak. Hasso Sigbjörnson gépész megpróbálja lelőni sugárpisztolyával, de sértetlen marad.
Bázis a Holdon
A Dr. Who népszerűségét csak az Alfa holdbázis tudta megközelíteni az angol sci-fi sorozatok közül. Hasonlóan sok más fantasztikus darabhoz ez is inkább csak évtizedek múltán, a retródivat hullámain lett igazán sikeres, a hetvenes években mindössze két szezont ért meg. A holdbázis személyzetének alapvető fegyvere a jellegzetes U alakú sugárpisztoly. Az interneten található részletes műszaki leírás szerint a fegyver energiaellátását a Bergman-cella biztosítja, amelyet Victor Bergman professzor, a bázis kutatója fejlesztett ki. A cella egy tíz centiméter hosszú, egypólusú elektromágnes, amely két órán keresztül működőképes. A történet szerint a Holdon tárolt nukleáris hulladék felrobban, és elröpíti a Holdat az űr egy távoli sarkába. Isaac Asimov hívta fel a figyelmet arra, hogy ekkora robbanás inkább darabokra robbantaná a Holdat.
Ez az apád fénykardja, a jedi lovagok fegyvere. Nem olyan esetlen, mint egy lézerpisztoly, egy civilizáltabb kor elegáns fegyvere. Több mint ezer nemzedéken keresztül a jedi lovagok voltak a béke és az igazságosság őrzői a régi köztársaságban. A sötét idők, a Birodalom előtt – adja a Darth Vaderré lett Anakin fénykardját Obi-Wan Kenobi Luke Skywalkernek George Lucas mára klasszikussá lett 1977-es sci-fijében, a Csillagok háborújában. A sugárfegyverek a fantasztikus regények születése óta elengedhetetlen kellékei voltak a futurisztikus háborúsdinak, a fantáziafilmek készítői pedig látványos voltuk miatt ragaszkodnak hozzájuk a mai napig. Az amerikai hadsereg minden bizonnyal Star Treken felnőtt mérnökei azonban hamarosan a valós harctereken is csatasorba állíthatják a világ első sugárágyúját, amelyet az ógörög mitológia villámokat szóró főistenéről Zeusznak neveztek el.
A „célzottenergia-fegyvert”, ahogy a katonai zsargonban nevezik a szerkezetet, nem ölésre tervezték – legalábbis a most hadrendbe állított első generációs prototípus feladata nem az ellenséges harcosok semlegesítése lesz. Háromszáz méteres biztos távolból lehet nagy energiájú lézerének segítségével felrobbantani az út mentén elhelyezett házi készítésű bombákat, amelyek számos katona életét követelik Irakban és Afganisztánban. Ezt a feladatot manapság rakétavetőkből kilőtt gránátokkal végzik el. A pokolgépek kézi hatástalanítása nemcsak a robbanás veszélye miatt kockázatos, hanem azért is, mert a közeli házak ablakaiban lesben álló orvlövészek alig várják, hogy lelőjék a nélkülözhetetlen szakképzettségű tűzszerészeket. A gránát azonban drága és gyakran pontatlan, amely végzetes balesetek okozója is lehet. A lézer ezzel szemben pontosan azt a tárgyat találja el, amely felé irányították.
– Jelenleg csak egy Zeusz teljesít szolgálatot egy Humvee [a Hummer harci változata] hátuljára szerelve a világ valamelyik harcmezején, de még az idén tucattal nő a számuk – idézi az Economist hetilap Scott McPheeterst, az amerikai hadsereg energiafegyverek kifejlesztéséért felelős tisztjét. A sugárfegyverek következő nemzedéke, amely már szinte a gyártósoron van, az ellenséges tüzérség nagyobb lövedékeit, a gránátokat és a rakétákat igyekszik majd felrobbantani még becsapódás előtt. Ezek röppályáját a lézeres területi védelmi rendszer angol rövidítése után LADS-nak nevezett eszközhöz kapcsolt radar, illetve infravörös érzékelők fogják bemérni és automatikusan megsemmisíteni, felváltva ezzel a jelenleg alkalmazott Phalanx ágyúkat. Bár a Phalanxot is számítógép vezérli, hagyományos lövedékeket lő ki, a sűrű ellenséges zárótűz pedig hamar kimeríti, és használhatatlanná válik. A lézerágyú „tölténytára” azonban sohasem merül ki – ameddig le nem kapcsolják a villanyt.
A legambiciózusabb lézerfegyvert egy átalakított Boeing–747-es repülőgép orrkúpjára tervezik szerelni, és az elképzelések szerint több száz kilométerről képes lesz a fellőtt rakétákat megsemmisíteni. Nem árammal állítják majd elő a lézersugarat, hanem kémiai reakció útján. A klór, a jód, a hidrogén-peroxid és a nátrium-hidroxid olyan heves kölcsönhatásba lép egymással, hogy a felszabaduló energia infravörös, tehát a puszta szem számára láthatatlan lézerfény kibocsátásával jár.
A valóságban tehát csak napjainkban próbálják ki az első sugárfegyvereket, se szeri, se száma viszont a fantasztikus filmek lézerágyúinak, fézereinek és sugárpisztolyainak. E jövőbeli berendezéseket az írók rutinszerűen látják el rendkívül tudományosnak tűnő elnevezésekkel, amelyeket összefoglalóan technoblablának szokás nevezni. Lássuk a jövő történelmének legnagyobbat szóló mordályait!
2008. december 13.
