Az elektronikai eszközök az utóbbi két-három évtizedben szédületes méretcsökkenésen és ezzel párhuzamosan hatalmas teljesítménynövekedésen mentek át. Pedig alig telt el néhány év a méregdrága és státusszimbólumnak számító téglatelefonok kora óta – döbben rá az ember az Elektrotechnikai Múzeum kiállításán.
Büszkén mutatta be 1983-ban az Apple számítógépgyártó cég új komputerét, az Apple Lisát. Volt oka a büszkeségre, hiszen a gép operációs rendszere először alkalmazta az azóta szinte egyeduralkodóvá vált grafikus kezelőfelületet. A felhasználók ikonokra kattintva érhették el a programokat. A kényelemért azonban fizetni kellett. A Lisa alapára 9995 dollár volt. Ha valaki nem elégedett meg a flopikon tárolható adatok mennyiségével, a gép tetejére helyezhetett egy cipődoboz nagyságú és több kilogramm súlyú, öt megabájt kapacitású Apple Profile merevlemezes meghajtót. A teljes készülék így már 13494 dollárba került, ami majdnem a kétszerese volt egy Chevrolet Cavalier gépkocsi 7171 dolláros árának. Huszonöt évvel később, napjainkban százötven–kétszáz dollárért lehet kapni olyan kézbe vehető számítógépeket, amelyeknek a teljesítménye többszörösen meghaladja az Apple 1983-as gépéét. A Lisából kevés példány juthatott el Magyarországra, egyikük az Országos Műszaki Múzeum Elektrotechnikai Múzeumának Menő üzletember című időszaki kiállításán látható október 31-ig a budapesti Kazinczy utcában.
A méretcsökkenés lehetővé tette, hogy a készülékek hordozhatóvá váljanak, így sok olyan tevékenységet végezhetünk az utcán, amelyek annak előtte irodához, épületbelsőhöz kötődtek. A hordozható tenyérszámítógépek elődei a programozható zsebszámológépek voltak. Ezeken szinte csak a mérnökök és a matematikusok használhatták ki a tudásukat, képességeiket, és csak ők tudták megfizetni az árukat. A Hewlett-Packard–65 készülékéhez még egy mágneses adattároló kártyát is gyártottak, sőt játszani is lehetett rajta. A Moon Rocket Lander (Holdon leszálló rakéta) játékban a számológép kijelzőjén a rakéta sebességét, felszín feletti magasságát és a rendelkezésre álló üzemanyag mennyiségét lehetett nyomon követni. A játékosoknak bölcsen kellett működtetniük a rakéta hajtóműveit, hogy még azelőtt landoljanak a Hold felszínén, mielőtt elfogyna az üzemanyag. A zsebszámológépek olyannyira divatba jöttek, hogy egyes típusaik bőrtokjára, elegáns ajándéktárgyként, pénzcsipeszt is erősítettek.
Látványosan zuhant a laptopok, a hordozható komputerek ára az utóbbi években, így ma már nem drágábbak, mint az asztali számítógépek. A mai típusok valóban hordozhatók, hiszen több modell súlya egy kilogramm alatt van, és könnyedén beleférnek az átlagos táskába. A világ első hordozható számítógépe egyébként az Osborne–1 volt, amelyet 1981-ben kezdett forgalmazni Adam Osborne amerikai számítógép-tervező és író. A 12,5 centiméteres átmérőjű képernyőjű gép hordozható volt, igaz, méretével és 10,7 kilogrammos súlyával jobban hasonlított a bőröndre, mint a mai notebookra. Utódának, a kiállításon is látható Osborne Executive-nak már nagyobb, 17,5 centiméter átmérőjű képernyője volt, amely egyetlen színt tudott megjeleníteni, a zöldet. A bőröndnyi méret oka részben a képernyő volt, hiszen akkoriban nem folyadékkristályos, hanem katódsugárcsöves monitort építettek a hordozható készülékekbe is. A már akkoriban is aprónak számító képernyő miatt a készülék köznevetség tárgya lett. Peter McWilliams szakíró Adam Osborne nevét kifigurázva így írt az újabb gép kissé megnövelt átmérőjű monitoráról: „Lehet, hogy Ádám elégedett ezzel a méretnövekedéssel. De mit szól hozzá Éva?”
A mobiltelefonok az utóbbi másfél évtizedben szinte mindannyiunk mindennapos eszközeivé váltak. Hazánkban 1990-ben jelentek meg az első táskányi méretű, „06 60-as” rádiótelefonok, amelyek még a 450 megahertzes, úgynevezett NMT, északi mobiltelefon-szabványt alkalmazták. Az NMT-hálózatok már a hetvenes évek közepe óta működtek a skandináv országokban. A GSM-rendszerű mobiltelefonok 1993-tól terjedtek el Magyarországon. Bár ezek a készülékek jóval kisebbek voltak elődeiknél, a maiakhoz képest tégla nagyságúnak tűnnek. A régi mobiltelefonokat gyakran nevezik fél téglának. A kifejezés talán az 1994-ben megjelent Motorola–3200-as készülék alakjára (és egy kilogrammos súlyára) vezethető vissza, amelyet a köznyelv hamar téglának nevezett el.
2008. október 4.
