Néhány állatvédő arra vállalkozott, hogy a kutyaviadalokon használt bull típusú kutyákat leszoktassa az agresszivitásról. Sikerülhet-e ez, vagy a hírhedt pitbull terrierek rokonai születésüknél fogva csak gyilkolásra alkalmasak?
Katát a konditermi súlyzókról kölcsönvett tárcsákkal 81,5 kilósra kiegészített, hatvan kilogramm önsúlyú, csilleszerű kiskocsi elé kötik. Gazdája a dudaszó elhangzása után vadul hadonászni kezd az orra előtt egy leveles faággal, igyekszik futásra bírni az apró termetű, bull típusú terriert. A játékosnak tűnő Katát azonban láthatóan jobban érdeklik a harminc méter hosszú sínpálya mellett alig egy méterre, egy-egy miniatűr műanyag kerti székre ültetett kisiskoláskorú gyerekek, mint az, hogy saját testsúlyának ötszörösét minél gyorsabban elhúzza a pálya végéig.
Súlyhúzó versenyt rendeztek mindenféle kutyának a budapesti XVI. kerületi Cerberos kutyaiskolában, de jellemzően bull típusú terriereket neveztek be a gazdáik. A „bull típusú terrier” – kissé nyakatekert – kifejezés korántsem véletlen. Bár a megjelent kutyák kinézetre nagyon hasonlítottak azokhoz, amelyeket pitbullként mutatnak be a televízióban, kétség sem férhet hozzá, hogy gazdáik szerint nem azok. Ennek hátterében az áll, hogy az utóbbi évek pitbulloknak tulajdonított támadásai hatására ma már hazánkban nem lehet tenyészteni vagy behozni fajtatiszta, esetleg keverék pitbullt, és a tartását is engedélyhez kötik. Emiatt azok, akik korábban büszkén vallották magukat pitbullgazdának, ma már például amerikai staffordshire terriert tartanak, amely ugyanúgy néz ki.
– Ezek a kutyák népszerűek. Az emberek vagy félnek tőlük, vagy státusszimbólumnak tekintik őket, valamiféle kisebbrendűségi komplexus leplezésére használják őket – mondja Káldi Szilvia, a Fehérkereszt Állatvédő Liga munkatársa. – Most is van nálunk egy sintértelepről mentett, négy-öt hónapos fiatal egyed, amelyet ha meghirdetünk, rengeteg jelentkező lesz rá. Van egy réteg, amely ilyen leplezett módon akarja megszerezni a kutyát viadaloztatásra vagy kotorékoztatásra. Másoknak pedig álmaik netovábbja egy bull típusú eb, de semmiféle tapasztalattal nem rendelkeznek a kutyákról. Ilyeneknek nem szoktunk kutyát örökbe adni.
A súlyhúzás a bull típusú terrierek törvényes sportja. Emellett azonban az illegális kutyaviadalok is elterjedtek az országban, főként a szegényebb vidékeken. A Cerberos Állatvédő Egyesület és a Fehérkereszt Állatvédő Liga önkéntesei számos megsérült, legyengült, kidobott állatot mentenek meg, és igyekeznek a harci képzés során beléjük ivódott késztetést feledtetve rehabilitálni őket. Az örökbe fogadó gazdák és új kutyáik egy hathetes tanfolyamon vehetnek részt, ahol megtanulhatják, hogyan kezeljék az állatot.
– Naponta-kétnaponta kapunk bejelentést gazdátlan bull típusú kutyáról – mondja Káldi Szilvia. – Egy amerikai felmérés szerint míg a háztartásokban tartott kutyák öt százaléka bull típusú eb, addig a gyepmestertelepeken elaltatott kutyák negyedét teszik ki. A magyarországi menhelyeken örökbefogadásra váró kutyák tizenöt–húsz százalékát adják.
A bull típusú kutyákhoz általában szélsőségesen viszonyulnak az emberek. Sokan úgy gondolják, hogy genetikailag rögzült jellegzetességük a féktelen erőszak, mások szerint születésükkor ugyanolyan békések, mint a labradorok, csak a jellemtelen emberek rontják el őket. Az igazság, ahogy lenni szokott, valahol a kétféle meggyőződés között van. A bullterrierek öröklött tulajdonsága az agresszióra való hajlam és az erős testfelépítés, ezt azonban képzéssel bizonyos mértékig módosítani lehet.
– Ha motivációval képezték a kutyát a viadalra, például akkor kapott enni, ha verekedett, akkor motivációval le is lehet szoktatni róla – nyilatkozta lapunknak Joó István, a Cerberos Állatvédő Egyesület és a hasonló nevű kutyaiskola vezetője. – Ez egy közömbösítési folyamat. Megmutatjuk a kutyának, nem azért jutalmazzuk, hogy meggyilkoljon egy másik kutyát, hanem például kísérő vagy testőr feladatokat lásson el. Azokkal a kutyákkal, amelyeket egy másik kutya felhasználásával bírtak a harcra, közös falkát kell kialakítanunk. Miután megszereztük minden bizalmát, a falkavezér erejével kell rákényszerítenünk az állatot a verekedés felhagyására.
Az idén már több mint tíz, korábban viadalra használt kutya került a Cerberos egyesülethez. Közöttük a múlt hónapban Spartacus, amelyet a Békés megyei Dobozon találtak a rendőrök vérző sebekkel egy autó csomagtartójában. A békéscsabai gyepmester nem tudta vállalni az állat ellátását, így került az egyesülethez. Az ilyen állatokra az esetek többségében elaltatás vár.
Joó István szerint megbecsülhetetlen, hogy milyen gyakoriak a kutyaviadalok hazánkban. E „sporteseményeket” két csoportra kell osztani. A jelentős pénzdíjért folyó küzdelmekben professzionálisan kiképzett, gyakran külföldről behozott kutyákat eresztenek össze. Minthogy ilyen esetben több millió forintot fektetnek a tulajdonosok állataikba, a verseny nem az egyik fél haláláig tart. A viadalok másik csoportjába a faluszéli, néhány tízezer forintos díjazású rendezvények tartoznak, amelyeken életre-halálra küzdenek a kutyák.
– Megszámlálhatatlan ilyen viadalt rendeznek – mondja Joó. – Nagyon fertőzött területek vannak Pest megyében, Békésben, Borsodban. A vidéki „versenyeken” nagyon nagy a fluktuáció, gyorsan kihullanak a kutyák, amelyeket agyoncsapnak vagy kidobnak valahol. Kecskemét környékén nemrég találtunk egy kidobott, 14,70 kilós felnőtt kan kutyát egy másfél méteres kábelen, miközben egészségesen 27-28 kilót is nyomhatott. A legyek már beköpték a sebeit.
2009. május 23.
