Régi álma volt Ősi Attila geológusnak, hogy talál egy új, a tudomány számára eddig ismeretlen dinoszauruszfajt, és szülővárosáról, Ajkáról nevezi el. A most felfedezett Ajkaceratops kozmai kisebb volt, mint azt a dinoszaurusz név hallatán várnánk. Tudományos elnevezésének második tagja (az úgynevezett fajnév) Kozma Károly nyugalmazott ajkai geológusra utal, aki sokat segített Ősinek gimnazista korában. Az Ajkaceratops másfél méter hosszával és huszonöt–harminc kilogrammnyi testtömegével alig volt nagyobb egy kutyánál. Négy lábon járt, növényt evett, és hasonlóan távoli rokonához, a Jurassic Park című filmből népszerűvé lett Triceratopshoz, a galléros vagy tülkös dinoszauruszok (latinul Ceratopsia) csoportjába tartozott.
Rudi végveszélyben
Harmincöt évvel ezelőtt közölt utoljára a Nature őslénytani cikket magyarországi leletről. Akkor Kretzoi Miklós paleontológus számolt be a tudományos közvéleménynek a Rudapithecus hungaricus emberelődről, amelyet ő írt le új fajként a hatvanas évek végén. A köznyelvben Rudiként ismert egyed maradványait, alsó állkapcsának töredékét, benne négy zápfogával, 1965-ben találta meg Hernyák Gábor geológus. Minthogy a maradványok nem szándékos ásatás alkalmával, hanem a természetes erózió eredményeképp kerültek a felszínre, a leletek kőzettani környezetét nem ismerjük. Az 1971 óta folyó ásatások több mint kétszáz, különböző fajú egyedektől származó maradványt eredményeztek, amelyek kora nyolc- és harmincötmillió év között mozog. Rudi és a többi Rudapithecus egyedtől származó maradványok szerencsésen fennmaradtak a haláluk óta eltelt nyolc–tizenkét millió évben, az idei szokatlanul csapadékos időjárás azonban vészesen fenyegeti a lelőhely földjében még feltáratlanul pihenő csontokat. Rudabányán, az 1985-ben bezárt bánya területén két olyan foltot találtak a kutatók, ahol megmaradt a csontleleteket tartalmazó szenes-agyagos kőzetréteg. Az egyik folt 1972-ben megcsúszott a mostanihoz hasonló esőzések után, iszapfolyássá változott, így szinte megközelíthetetlenné vált a kutatók számára. Azóta a tőle százötven méterre lévő másik területen folyik az ásatás.
– Tavaly még azt terveztük, hogy az idén a torontói egyetem kutatóival közösen visszatérünk az eredeti, megcsúszott területre is. A tavasszal azonban újra csuszamlás következett be az olvadás hatására, és családi ház méretű földtömeg omlott le – nyilatkozta lapunknak Kordos László, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója, aki több mint harminc éve vezeti a rudabányai ásatásokat. – Az omlásnak két következménye lehet: csontokat vihetett magával az eredeti rétegekből, de fel is tárulhatnak újabb leletek a csuszamlás hatására. A beszámolók szerint csontok lógnak ki a földből, amelyek egy részét a rudabányai múzeumba szállították.
A másik lelőhely, amelyen évtizedeken át folyt ásatás, eddig nem sérült, a veszély azonban állandósulni látszik. A kilencvenes évek közepén védőtetőt és vízelvezető csatornát építettek a terület fölé, éppen az eső okozta károk kivédése érdekében, a tetőt azonban az azóta eltelt években – fém lévén – apránként ellopták.
– Most gyakorlatilag semmi nem védi a lelőhelyet a víztől. Új tetőre és folyamatos védelemre lenne szükség – mondja Kordos. – A terület az Aggteleki Nemzeti Parkhoz tartozik. Több terv készült már, de hogy a gyakorlatban mi lesz a lelőhely sorsa, azt a vas ára dönti el.
– Bár csak öt csontmaradvány került elő, ezek nagyon fontos, diagnosztikus leletek (jellegzetességeik sok információt szolgáltatnak a hajdan élt állatról – M. Cs.). Különlegességüket az adja, hogy Európa területén eddig nem találtak tülkös dinoszaurusztól származó maradványt, dacára az immár kétszáz éve folyó kutatásoknak – mondja Ősi Attila, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Természettudományi Múzeum paleontológiai kutatócsoportjának munkatársa, az ásatás vezetője. – A leletek anatómiai tulajdonságaik alapján a hasonló korú közép-ázsiai, belső-mongóliai területeken élt tülkös dinoszauruszokkal mutatnak rokonságot. Ebből arra gondolunk, hogy az ázsiai dinoszauruszok egy csoportja jutott el Európáig.
A lelet jelentőségét hasonlóan értékeli a tudományos közösség.
– Rendkívül figyelemre méltó az Ajkaceratops felfedezése. Egyértelmű bizonyítékot szolgáltat arra, hogy a késő krétakorban Európa, Ázsia, illetve Észak-Amerika között biogeográfiai kapcsolat volt. Jelentősen elmélyíti a földtörténet e korszakáról meglévő viszonylag szegényes tudásunkat – nyilatkozta lapunknak küldött elektronikus levelében Hszü Hszing, a pekingi Gerinces Paleontológiai és Paleoantropológiai Intézet professzora, a világ egyik legelismertebb őslénykutatója, aki méltató cikket írt a magyar felfedezésről a Nature hasábjain.
A kutatók hatalmas szerencséje, hogy a tülkös dinoszauruszok talán legjellegzetesebb csontját, a koponya elülső részének papagájcsőrre emlékeztető nyúlványát találták meg. Bár nagyon hasonlított egy másik rokona, a Bagaceratops csontjaihoz, néhány fontos jellegzetessége egyértelműen különbözött attól, és a mérete is elmaradt a Bagaceratops-leletek megszokott nagyságától. Az Ajkaceratops az egyik legkisebb ismert tülkös dinoszaurusz, amely furcsamód az úgynevezett szigethatás következménye lehet. Európa területén a késő jurakorban, nyolcvanötmillió évvel ezelőtt ugyanis nem összefüggő kontinens, hanem kisebb-nagyobb szigetek sokasága emelkedett ki a tengerből. Az állatok a tengerszint csökkenésekor jutottak át egyik szigetről a másikra. A szigeteken élő nagyobb testű állatokra jellemző, hogy a kis földdarab korlátozott erőforrásai miatt testméretük csökken kontinenseken élő rokonaikhoz képest.
Az öt apró csontdarab megtalálásához kis túlzással egy külszíni bányát kellett átkutatni a forróságban.
– Nyári ásatás előtt néhányan lemegyünk a helyszínre, összerakjuk a tábort, és beindítjuk a Trabantot, amelyet a bányán belül használunk – mondja Makádi László biológus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem doktori ösztöndíjas hallgatója, a kutatócsoport tagja. – Autóra azért van szükségünk, mert másfél kilométer van a tábor és a lelőhely között, és nehéz tárgyakat, zsákokat kell cipelni. Eddig, hat éven keresztül az én forgalomból kivont régi Trabantomat használtuk. Az idén beszereztünk egy másikat.
A munka megkezdése előtt a bányavállalat letakarítja a feltárandó, húsz-harminc négyzetméteres terület felső talajrétegét, így a kutatók könnyebben hozzáférhetnek a remélhetőleg őslénymaradványokat tartalmazó kőzetrétegekhez. A terepen töltött napok a hétórai közös reggelivel kezdődnek, majd a lelőhelyen végzett kubikosmunkával folytatódnak.
A vizsgált réteg, amely koncentráltan tartalmazza sok állat összekeveredett csontjait, átlagosan ötven centiméter vastag, és szemmel láthatóan elkülönül a körülötte lévő kőzetektől. Alapvetően homokkő, de sok kavicsos agyagot is tartalmaz. Valószínűleg egy hajdan kiöntött folyó üledékéből alakult ki. Benne főként izolált csontok találhatók, tehát kevés esély van arra, hogy teljes csontvázat találjanak a jövőben a lelőhelyen. Tízkilós kalapácsokkal két centiméter vastag betonvasból készített vésőket ütnek a kemény kőbe, ezután négyen-öten csákánnyal feszegetik a kőzetet, minél nagyobb darabokat igyekeznek leválasztani a rétegből. A lefeszített tömböt szétosztják az ásatás tagjai között, ők pedig kézzel, ecsettel, szitával válogatják ki a csontokat az üledék közül. A kutatók az iharkúti bauxitbányát az utóbbi időszak leggazdagabb dinoszaurusz-lelőhelyei között tartják számon.
– Ez a réteg körülbelül ötezer négyzetméteres területen található meg biztosan a bányában. Vetők határolják, amelyek mentén a rétegek függőlegesen elmozdultak egymáshoz képest, így a vetőkön kívül nem ismerjük a helyét – mondja Makádi. – A csontok gyakorisága igen változékony. Van olyan nap, hogy métereket haladunk anélkül, hogy akár egyetlen csontot is találnánk. Vannak azonban úgynevezett zsebek is a rétegben, amelyekben olyannyira feldúsultak a csontok, hogy szó szerint egymást érik. Előfordul, hogy együtt kell preparálnunk két összeérő csontot.
Évente hetven-nyolcvan négyzetméternyi területet tudnak feltárni a paleontológusok, így őslénykutatók generációinak ad még munkát a teljes lelőhely átvizsgálása. A megtalált csontmaradványok preparálása már a lelőhelyen elkezdődik. Ideális esetben a tömbök leválasztásakor a kőzet a benne lévő maradványok mentén reped el, így a hasadás után maradt felületből kiállnak a csontok. Természetesen sok csont megsérül, megsemmisül, miközben feldarabolják az üledékes réteget. Ez elkerülhetetlen, egyébként végeláthatatlanul hosszúra nyúlna a feltárás.
A tudományos szenzációt keltő maradványokat tavaly nyáron találták.
– Amikor leválasztottunk egy nagyobb tömböt a kőzetből, a leletnek csak kis részét pillantottuk meg. Gulyás Péter kollégám fogorvosi tűkkel elkezdte preparálni, és fél óra elteltével már majdnem teljesen megtisztította – idézi fel Ősi Attila a leletek felfedezésének pillanatát. – Akkor már láttuk, hogy ez különleges lelet, bár abban nem voltunk biztosak, hogy Ceratopsiától való. Mivel Európában nem találtak mindeddig tülkös dinoszauruszt, először azt gondoltuk, hogy a lelet egy másik növényevő csoportba tartozó, specializálódott fajtól származhat. Még aznap sok cikket átnéztünk, próbáltuk azonosítani a leleteket, végül csak egy bristoli konferencián győződtünk meg róla, hogy valóban tülkös dinoszauruszt találtunk.
2010. június 5.
