Bár az utóbbi időben mintha újra és újra meglepetésként érne bennünket, hogy özönvíz pusztít településeinken, az árvizek elleni védekezés több száz éves múltra tekint vissza hazánkban. A védművek építése ma már tudományos alapokon nyugszik.
Több rekordméretű árvíz volt Magyarországon az utóbbi évtizedben, mint az azt megelőző kilencven évben. Az áradások idején mért vízszint sok helyütt négy méterrel lett magasabb a százötven évvel ezelőttihez viszonyítva, ezért elkerülhetetlen a védművek – töltések, gátak – folyamatos fejlesztése.
A középkorban az árvizek nem nehezítették meg az emberek életét olyan gyakran, mint manapság. Ennek oka az, hogy a folyók megnövekedett vízhozamát kiterjedt árterek, mocsarak és erdők vették föl, a települések és a mezőgazdasági művelés alatt álló földterületek az árvíztől védett messzeségben helyezkedtek el. Bár kevés adat áll rendelkezésünkre a középkori magyar árvízvédelemről, feltételezhetjük, hogy a kiöntések ellen a természetes zátonyok magasításával védekeztek, az árteret elöntő vizet pedig mesterséges csatornák ásásával vezették vissza a mederbe.
A török időkben tovább terjedtek a folyókat övező mocsarak, amit az emberek igyekeztek is elősegíteni, mert a bennük burjánzó növényzet remek búvóhelyet biztosított a helyi lakosságnak. Az első gátakat a Szigetközben és a Csallóközben építették a XVI. században. A népesség növekedésével a XVIII. század közepétől egyre nagyobb művelhető földterületekre volt szükség, az élelmiszer-termelést pedig egyre jobban zavarták az ismétlődő árvizek. A mocsarakat jórészt lecsapolták, a XIX. század közepétől egész folyóvölgyekre kiterjedő gátrendszereket hoztak létre, kiegészítve az addig szinte csak a települések területén lévő védműveket. A század végére befejeződött a Tisza és a Duna szabályozása. Csökkent a folyók kanyarulatának száma és magyarországi szakaszuk hossza, így rövidebb ideig tartanak, kisebb területeket érintenek az árvizek, viszont megnövekedett a szintjük.
Lényegében kiépült a nagy folyók védműrendszere az 1800-as évek végére, amely, bár az azóta eltelt évtizedekben számos alkalommal kellett magasítani, erősíteni a töltéseket, ma is állja a sarat.
– Az árvízi védekezés legfontosabb eleme továbbra is a földgát, ám az építése jelentős fejlődésen ment át – mondja Nagy László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem geotechnika tanszékének munkatársa. – Száz évvel ezelőtt még talicskával, kordéval hordták a földet a töltésekre, és gyakorlatilag nem ismerték a tömörítés fogalmát. Ez különösen a Magyarországon elterjedt kötött agyagtalajból épített gátak esetében okoz gondot.
Az agyag a víztartalom-változás hatására duzzad vagy zsugorodik. Az állandó méretváltozás hatására repedések keletkezhetnek a gátban, e repedéseken keresztül pedig szivárgás, csurgás vagy buzgár jöhet létre. (Szivárgáskor lassan, csurgáskor koncentráltan folyik a víz a gát folyótól távolabb eső, úgynevezett mentett oldala felé, a buzgár pedig a mentett oldali vízfeltörést jelenti, amely kimossa a talaj szemcséit.) A megfelelő tömörítés szinte a gát magasságával összemérhető fontosságú, a jól tömörített gátak sokkal ritkábban szakadnak át.
– A múlt század ötvenes éveiben a gépesítés áttörést hozott a gátak minőségében. Annak előtte igen selejtes gátak épültek, gyakran még szalmát is használtak az építők – mondja Mihalik András, a Nagyváradi Állami Egyetem építőmérnöki tanszékének munkatársa. – A Tisza mentén lévő földgátak remekül állnák a vizet, de 1846-ban, amikor elkezdték építeni őket, nem létezett a talajmechanika tudománya, nem tömörítették a földet megfelelően. Ha akkor rendesen tömörítettek volna, Tiszadobnál például nem kellett volna 1890-ig hétszer átépíteni a töltést.
A védművek tervezésekor az úgynevezett mértékadó vízszintet veszik figyelembe. Ennek értékét 1976 óta statisztikai számítás segítségével határozzák meg, és a százévente egyszer előforduló (tehát egyszázalékos visszatérési valószínűségű) legnagyobb árvíz magasságához igazodik. Az építendő gát magasságának egy méterrel kell meghaladnia a mértékadó árvízszintet. Néhány város, Budapest, Szeged és Győr térségében a még ritkábban előforduló, egyezrelékes valószínűséggel visszatérő árvizekre készítik fel a gátakat, olvasható Nagy László Árvízvédekezés a településeken című szakkönyvében. A szerző elmondta, hogy bár a könyv a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium felkérésére született azzal a céllal, hogy gyakorlati útmutatást nyújtson a veszélyeztetett településeknek az eredményes védekezés mikéntjéről, mindeddig egyetlen önkormányzat sem érdeklődött iránta.
Bár a földgátaknak nagy a helyigényük, a legolcsóbb védvonaltípusnak számítanak, és tartósabbak is, mint például a betongátak, így ezek a legelterjedtebbek. Ám meglepő módon nem az a gát a legmegbízhatóbb, amelyik egyáltalán nem engedi át a vizet.
– Nem szabad a víz útjába állni. Ha teljesen elzárjuk a szivárgást, szinte biztos, hogy előbb-utóbb átszakad a gát – mondja Mihalik András. – Mi Bodajk mellett egy százméteres szakaszon terméskőből álló támfalat építettünk, amely engedi, hogy átszivárogjon a víz, így a hidrosztatikai nyomás nem feszíti a gátat, de nem engedi, hogy megcsússzon a rézsű. Az átszivárgó vizet aztán visszavezetjük a mederbe. Természetesen ez nem olcsó megoldás, de ahol kiemelt fontosságú értéket kell megvédeni, ott érdemes lenne hasonlót építeni.
A gátak állóképességét a rajtuk élő növényzet erősítheti, de gyengítheti is.
– Az árvízvédelmi gátakra és közvetlen környékükre nem szabad fákat ültetni, mert szivárgás alakulhat ki gyökereik mentén és különösen az elhalt gyökerek helyén. A fű viszont nagyon fontos, mert megakadályozza a rézsű erózióját – mondja Nagy László.
Más szempontból is fontos a növényzet: nemcsak erősítheti vagy gyengítheti a gátakat, hanem jelzést adhat a szakembereknek ezek állapotáról.
– Vannak olyan növényfajok, például a mocsári gólyahír, amelyek kedvelik a nyomás alatt lévő vízforrásokat, így indikátorként, jelzésként használhatók – mondja Mihalik András. – Ha megvizsgáljuk a töltés mentett oldalának alját, és ott gólyahírt találunk, jó eséllyel megjósolhatjuk, hogy ott buzgár fog feltörni.
2010. május 22.
