Kiemelt bejegyzés

Többé nem frissülő blog

Ez a blog többé nem frissül. Az új cikkek új helyen, a molnarcsaba.wordpress.com címen érhetők el.

2015. június 14.

Bálnahajcsárok

Egyre több ember kezdett érdeklődni az óceánok addig szinte teljesen ismeretlen mélye iránt a múlt század ötvenes éveiben a világ szerencsésebb felén. Jacques-Yves Cousteau 1950-ben kihajózott a Calypsóval, három évvel később pedig kiadta korszakalkotó könyvét A csend világa címmel. Az olvasók és a mélytengeri filmek nézői azzal szembesültek, hogy a felfedezések kora épphogy elkezdődött, hiszen bolygónk felszínének nagy részéről semmit sem tudunk. A sci-fi szerzők – közöttük a tudomány legújabb eredményeire mindig fogékony Arthur C. Clarke – csakhamar műveik díszletéül használták az óceánokat. Ismeretlensége mellett a tenger alatti világ fizikai jellemzőiben is az űrbéli súlytalanságot idézte.


Clarke hetvenegy éves írói pályafutásának korai, 1954-ben megjelent regénye, a Mélység azonban nem is a mélytengeri környezet miatt érdekes igazán. A történet szerint a jövőben túlnépesedő föld élelmezése már nem oldható meg a szárazföldi mezőgazdaság révén, így a tengerekben is folyik növénytermesztés és állattenyésztés. Mini-tengeralattjárókkal aratják a planktont, és terelik a bálnacsordákat, amelyeket húsukért és tejükért is tenyésztenek. Ebbe a világba ereszkedik le a volt űrhajós, aki nehezebben birkózik meg a bürokratákkal, mint a tengeri szörnyekkel. Mert bár a regény igencsak távol áll a Csillagok háborúja cikázó lézercsóváihoz és felrobbanó bolygóihoz szokott rajongók sci-firől alkotott elképzeléseitől, a klasszikus tengerésztörténetek emlékeként természetesen a hatalmas tengeri kígyók sem hiányozhatnak a történetből.
A Mélység ökológiai szemlélete jóval megelőzte korát. Clarke, szokásához híven, nem foglal egyértelműen állást a bálnák tenyésztése vagy a vegetáriánus életmódra való áttérés mellett, bár kétségtelenül rokonszenvez bolygónk legnagyobb emlőseivel. Nem tesz mást, mint lehetséges forgatókönyveket és ezek következményeit vázolja föl. A hatvan évvel ezelőtt elképzelt jövő és a jelen között tátongó szakadékot jól mutatja, hogy a túlhalászat következtében lassan kivesző halak pótlására sokan napjainkban is szemléletváltást sürgetnek. De az új receptek már nem bálnahúsból, hanem a sokkal kevésbé ízletesnek ígérkező moszatokból, medúzákból és tengeri uborkákból indulnak ki.
(Arthur C. Clarke: Mélység. Metropolis Media, Budapest, 2010. Ára: 2990 forint)

2010. szeptember 4.