Az embereket tájékoztatni kell az áltudományos gyógyító módszerek veszélyeiről, mondja Simon Singh angol író, aki ezért évekig tartó, vagyonokat felemésztő pereskedést is vállalt. A csontkovácsok
– tudományos bizonyítékok híján – jó hírnevük megsértése miatt citálták bíróság elé. Singhgel a Budapesten rendezett európai szkeptikuskongresszuson tartott előadása után beszélgettünk.
Simon Singh 1964-ben született angol részecskefizikus, író, televíziós szerkesztő. Indiai bevándorlók gyermekeként született Wellingtonban. Az Imperial College Londonban szerzett fizikusi diplomát, majd a Cambridge-i Egyetemen és az Európai Magfizikai Kutatóközpontban (a CERN-ben) doktorált. Hat évig dolgozott a BBC tudományos főosztályán rendezőként és producerként. Jelenleg szabadúszó újságíróként rendszeresen jelennek meg cikkei a The Guardian napilapban, és ismeretterjesztő könyveket ír. Kötetei (A nagy Fermat-sejtés, A nagy bumm, a Kódkönyv és a Trükk vagy terápia? – Kereszttűzben az alternatív gyógyászat) magyarul is olvashatók.
Részecskefizikusként miért ír ismeretterjesztő könyveket?
– Minden írásommal azt akarom megmutatni az embereknek, hogy a tudomány klassz és érthető dolog. Nemcsak a könnyen fogyasztható, de az első látásra bonyolultnak tetsző területek is. Ez volt a célom a nagy Fermat-sejtéssel és az ősrobbanással foglalkozó könyvemmel is. Ez utóbbival talán sikerült a kozmológiát behoznom a köztudatba. Olyannyira, hogy az Angliában ismert énekesnő, Katie Melua is foglalkozott vele Kilencmillió bicikli című dalában. A dal egy versszaka így szól: „12 milliárd fényévre vagyunk a szélétől, / bár ez csak találgatás, / és senki sem tudhatja, hogy igaz-e, / de azt tudom, hogy mindig veled leszek.” Nos, ettől én igencsak mérges lettem, hiszen a szöveg azt feltételezi, hogy az univerzum 12 milliárd éves. Viszont a gyerekek is tudják, hogy a kora valójában 13,7 milliárd év. Az pedig, hogy ez csak találgatás, és senki sem lehet biztos ebben, sértés a csillagászokra nézve. Írtam hát egy felháborodott cikket a The Guardianbe, amelyben kijavítottam a szöveg hibáit. Másnap Melua fölhívott. Nem sértődött meg, értette, hogy vicc az egész. Még azt is megtette, hogy fölénekelte a versszakot az én szövegemmel: „13,7 milliárd fényévre vagyunk a megfigyelhető univerzum szélétől, / ez jó becslés, meghatározott hibahatárokon belül, / a kutatók szerint ez igaz, de nem szabad elfelejtenünk, hogy később esetleg módosítanunk kell, / a rendelkezésre álló információ alapján mindenesetre azt valószínűsítem, hogy mindig veled leszek.”
– Az utolsó könyvével, a Trükk vagy terápia? – Kereszttűzben az alternatív gyógyászat cíművel az alternatív gyógymódok gyakorlói szerint nem az ismeretterjesztés, inkább a hitelrontás volt a célja.
– Ez nincs így. A téma korábban is érdekelt, de komolyan akkor kezdtem vele foglalkozni, amikor néhány éve láttam a BBC egyik alternatív gyógyításról szóló műsorát. A program címe bizonyítékot ígért, a kezdő képsorok pedig egy nyílt szívműtétet mutattak. A narráció szerint a kínai beteg magánál volt a műtét közben, nem kapott általános érzéstelenítést, mindössze akupunktúrával csökkentették a fájdalmait. Kicsit nyomoztam, és kiderült, hogy tényleg nem altatták el, de az akupunktúra mellett az emberiség által ismert három legerősebb érzéstelenítőt adták be neki. Próbáltam panaszt tenni a BBC-nél a félrevezető riport miatt, de nem hallgattak meg, így egy évig tartott, míg a fellebbviteli panasztestület elfogadta a kifogásaimat. Azóta készítettek egy újabb műsort, amely sokkal megalapozottabb volt – és sokkal unalmasabb, de ez volt az ár. Ekkor kezdtem szisztematikusan vizsgálni az alternatív gyógymódok hatásosságát igazoló kutatások eredményeit.
– Általában miért ellenszenvesek önnek ezek a gyógymódok?
– Feléjük lejt a pálya. Míg a konvencionális, bizonyítékokon alapuló gyógymódok szigorú szabályok szerint űzhetők, addig Angliában, ha ma úgy döntenék, hétfőn már homeopatának hívhatnám magam, és embereket kezelhetnék. Állatokat nem, mert ahhoz képzettség szükséges, de embereket igen. Nemrégiben elküldtem valakit tíz homeopatához, hogy olyan szert kérjen tőlük, amelyet a hagyományos gyógyszerek helyett szedhet malária ellen, mialatt Nyugat-Afrikában tartózkodik. Hangsúlyozottan helyettük kérte a készítményt, nem kiegészítésképpen. Ledöbbentem, mert mind a tíz homeopata el akart adni neki valami nevetséges szert, hogy azt szedje malária ellen. Nem tehettem meg, hogy erről a veszélyről ne tájékoztassam az embereket. De nem mondanám, hogy az alternatív gyógymódok minden formája szemétre való, ahogy azt sem, hogy mind csodálatos. E módszerekre ugyanazokat a szabályokat kell alkalmaznunk, amelyek a konvencionális orvoslásnál is elfogadottak. Tudnunk kell, ezek biztonságosak-e, hatásosak-e.
– Ha nem állítja, hogy minden alternatív gyógymód humbug, akkor kérem, mondjon valami jót róluk.
– Vannak pozitív példák. A meditáció például segíthet a szorongáson. Az irritábilisbél-szindróma, amelyre sokszor nincs hatásos gyógymód, hipnoterápiával gyakran kezelhető. A Dél-Afrikában élő ördögcsáklya nevű növény kivonata hatásosan csillapítja az izomfájdalmat. Itt meg kell azonban állnunk. Az ördögcsáklya gyógynövény, és mint ilyen, „természetes”. Ami pedig természetes, és a természeti népek évszázadok óta használják, a közvélekedés szerint egyúttal biztonságos is. Ez nincs így. Az ördögcsáklya azért lehet hatásos, mert kivonata igen veszélyes vegyületek koktélja. Ezek a vegyi anyagok segíthetnek, de károsak is lehetnek. Ezért nagyon fontos, hogy ha gyógynövényekkel akarjuk kezelni magunkat, akkor is beszéljünk az orvosunkkal, mert sok gyógynövénynek mellékhatásai is vannak. A homeopátiáról, a fülbe helyezendő gyertya égetéséről és társaikról azonban sajnos semmi jót nem tudok mondani, ezek őrültségek úgy, ahogy vannak.
– Nemrégiben Anglia-szerte tömegesen tesztelték a homeopátiás szerek túladagolásának hatását. Ön is lenyelte az előírt dózis sokszorosát?
– Igen, Londonban egy rendezvényen rengeteg cukorgolyócskát kaptam be, jól tudva azt, hogy ezek a cukron kívül semmit sem tartalmaznak. Túladagolásuk így legfeljebb elhízáshoz vezethet. Akkor sok televízió, újság foglalkozott a dologgal, és ez volt a cél. Sokan azonban félremagyarázzák az indítékainkat. Nem félünk az alternatív gyógymódoktól, hiszen azok nem a kutatókra nézve veszélyesek. Az mérgesít bennünket, hogy a betegeket vezetik félre és használják ki.
– A legutóbbi könyvében számos gyógymóddal foglalkozik az aromaterápiától a homeopátiáig, mégis a csontkovácsolással foglalkozó fejezet okozta önnek a legnagyobb bajt. Mi lehet ennek az oka?
– Az angol csontkovácsok igen jól szervezettek, saját egyesületük is van, a Brit Csontkovácsok Szövetsége. Remek ügyvédeket fizetnek, így jó az érdekérvényesítő képességük. Miután írtam egy cikket róluk a The Guardianbe két évvel ezelőtt, megfenyegettek, hogy ha nem vonom nyilvánosan vissza, amit írtam, beperelnek a jó hírnevük megsértése miatt. Ez általában hatni szokott. Az angol joggyakorlat miatt ugyanis a hitelrontási ügyekből csak vesztesen kerülhet ki az ember, így általában már a puszta fenyegetés is elég, hogy elhallgattassanak valakit. A lap próbált egyezkedni, de ők hajthatatlanok voltak, és csak az én személyes bocsánatkérésemet fogadták volna el. Én nem vonhattam azonban vissza a szavam, hiszen az igazságot írtam, így valóban bepereltek. Két évem és több százezer font bánta, de idén áprilisban Anglia három legtekintélyesebb bírája nekem adott igazat. A csontkovácsok ezután visszavonták a keresetet. Régóta alkalmazzák ezt a módszert: ha tudományos érvekkel találják magukat szemben, ahelyett, hogy ők is tudományos bizonyítékokkal állnának elő, hitelrontással vádolják a kritikust. Nagy bakot lőttek, hiszen ahelyett, hogy cáfolták volna az állításaimat, csak azt érték el, hogy sokak megértették állításaik légből kapott voltát. Sokan segítettek nekem, pénzt is gyűjtöttek a költségekre.
– Tehát a csontkovácsolás ön szerint nem ér semmit? Én emlékszem, hogy amikor apámnak annyira fájt a dereka, hogy kiegyenesedni sem tudott, elment egy csontkovácshoz. Ő megrángatta, és a fájdalom valóban elmúlt. Nála tehát működött a módszer.
– Valóban vannak arra utaló kutatási eredmények, hogy a hátfájdalmak esetében van némi hatása a csontkovácsolásnak. Nem gondolom, hogy ezek a bizonyítékok erősek, de kétségtelenül léteznek. Ha valakinek fáj a háta, és csontkovácshoz akar menni, én nem feltétlenül beszélném őt le erről. Vannak veszélyei, nem hiszem, hogy teljesen biztonságos, de magyarázható, hogy a hátcsigolyák kezelése csökkenti a hátfájást. Amikor a csontkovácsok azt állítják, hogy ők a csigolyák ropogtatásával kezelni tudják a fülgyulladást, az asztmát vagy a csecsemők kólikás hasfájását, az már egy más történet. Ennek semmi értelme, nem több sarlatánságnál, viszont veszélyes, hiszen a csontkovácsolásban gyakran alkalmazott fogások a nyak hirtelen eltekerését igénylik. Azzal érvelnek, hogy az általuk kezelt kólikás kisbabák 93 százalékának három hónapon belül elmúlt a hasfájása. De kérdem én: miért csak 93 százalékuknak? Három hónap alatt az összes babának elmúlik a kólikája mindenféle kezelés nélkül is. Egy kísérletben számos babát vizsgáltak, akiket a szüleik csontkovácshoz vittek. A babák felét kezelte a csontkovács, a többi csecsemőt úgy adták vissza a mit sem sejtő szüleiknek, hogy őket csak kézben tartották a kezelés idejére. A két csoport tagjai pontosan ugyanolyan gyorsan gyógyultak meg, tehát semmi sem bizonyítja a csontkovácsolás hatásosságát.
– Az akupunktúrára visszatérve: annak ellenére, hogy a nyílt szívműtétnél szükséges érzéstelenítésre talán nem alkalmas, egy néhány hónapja publikált tanulmány megállapításai szerint némi fájdalomcsillapító hatása mégis lehet.
– Ha megnézi egy akupunktúrával foglalkozó ember hirdetését, abban nem azt fogja látni, hogy a kezelés az enyhe fájdalmak szűk csoportjánál, egyes emberek esetében hatásos lehet, hanem azt, hogy a levertségtől a túlsúlyig mindenféle betegséget kezelni tud vele. A hagyományos kínai rendelőkben mindig ott van az emberi test a falon, rajta bejelölve a meridiánok, hogy merre áramlik a csi (az életerő), és a tenyér mely pontját kell megszúrni ahhoz, hogy a vese vagy a máj meggyógyuljon. Ez zagyvaság. Se mikroszkópot nem láttak, se a röntgent nem ismerték, képtelenség, hogy ezeket ne az ujjukból szopták volna. Ezeket kidobhatjuk a legtöbb betegséggel, a cukorbetegséggel, az asztmával, a migrénnel együtt. Marad tehát a fájdalom. És valóban, többen azt állítják, hogy az akupunktúrás kezelés segített rajtuk. Pontosabban azt, hogy a kezelés a maga teljességében, füstölővel, relaxációval, lágy zenével, nyugalommal együtt hatásos volt. Mert az akupunktúra sokkal több, mint tűszúrások. Egy orvosnak látszó ember foglalkozik velünk, rábízhatjuk magunkat. Hogy a tűszúrások segítenek-e, azt csak kontrollált kísérletekkel tudhatjuk meg.
– Lehetséges ez? Az alanyok a tűk előkerülésekor azonnal rájönnének, hogy ők a valóban kezelt vagy csak a kontrollcsoport tagjai…
– Három módszer is van, amellyel akupunktúrát lehet mímelni. A színházi tőrökhöz hasonló, teleszkópszerűen benyomható tűket alkalmazhatunk. Valódi tűket szúrhatunk a test olyan részeibe, amelyek az állítás szerint nem a beteg panaszait gyógyítják, esetleg nem szúrjuk a tűket elegendően mélyre ahhoz, hogy a nekik tulajdonított hatást kiválthassák. Amikor a két csoport eredményeit összehasonlítjuk, közöttük nem találunk különbséget. Nem vagyok teljesen biztos az akupunktúra hatástalanságában, jelenleg is vita folyik erről a tudományos fórumokon. Mindenesetre nagyobb valószínűséggel lehet némi hatása, mint a homeopátiának, amely egyszerűen nevetséges.
– Miután győztesen került ki a csontkovácsok által indított hitelrontási perből, optimistább manapság?
– Igen, sok haladást látok. Angliában az emberek, főként a fiatalok jobban érdeklődnek ma a tudomány iránt. Nemrég tartottam egy előadást, ahova háromezren jöttek el meghallgatni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rocksztárok és stand-up komikusok is fölléptek, de mind a tudományt ünnepelték. Az áltudományok – mint a homeopátia – népszerűsége csökkenésnek indult, a kormány kevesebb pénzt költ a homeopatikus szerek támogatására.
2010. szeptember 25.
