Bár nem meglepő, a múlt héten mégis szenzációként robbant a hír: az Egyesült Államokban tömegesen termesztett génmódosított repce kijutott a termőföldekről, és az utak mellett ellenőrizhetetlenül tenyészik. A módosított gének tehát könnyűszerrel bekerülhetnek a vadnövény-populációkba is. De milyen hatása van ennek
a mezőgazdaságra, az élővilágra és az egészségünkre?
Egyre több helyen termesztenek repcét szerte a világon – a belőle sajtolt olajat sütésre és biodízelként hasznosítják –, de természetesen nem hermetikusan záródó fóliasátrakba vetik, és nem a veszélyes hulladékoknak kijáró zárt konténerekben szállítják. E triviálisnak tűnő tényt azért szükséges hangsúlyoznunk, mert úgy tűnik, sokan, akik megdöbbentek a termesztett repce terjedésén, eddig ebben a hiszemben éltek. Pedig alig kell kimozdulnunk a városokból, sárga a határ, ameddig csak a szem ellát. Nem kell hozzá más, mint egy kis szellő vagy egy dugig tömött kamion, és a termesztett repce magvai az út mellett találják magukat.
Az ügy természetesen nem a repce szaporodásbiológiája miatt érdekes. Az Egyesült Államokban, sok más haszonnövényhez, a kukoricához, a szójához hasonlóan, a termesztett repce nagy többsége, kilencven százaléka genetikailag módosított, írja a The New York Times. A beleültetett módosított génszakaszok ellenállóbbá tették a kórokozókkal és a növényvédő szerekkel szemben, így a termésátlag növekedett, a gyomokat pedig szelektíven ki lehetett irtani közüle a megfelelő vegyszerekkel.
Ez szép és jó, de a növényi génmódosítás ellenzői már régóta figyelmeztetnek rá, hogy ha e gének kereszteződés folytán bekerülnek a gyomokba, épp a visszájára fordul mindaz, ami eddig előnynek tűnt, és kiirthatatlan „szupergyomok” jöhetnek létre. A másik érv a genetikailag módosított szervezetekkel (elterjedt angol rövidítéssel: GMO-kkal) szemben az, hogy hosszú távú vizsgálatok híján nem tudunk semmit arról, milyen hatást gyakorolnak az őket elfogyasztó állatok és emberek egészségére. Mindeddig, talán meglepő módon, alig találtak olyan génmanipulált növényt, amely megvetette volna a lábát a természetben. A kukorica és a szója esetében ezt azzal magyarázták, hogy olyan régen termeszti, nemesíti őket az ember (és ne feledjük: az évezredek óta folytatott növénynemesítés is génmódosítás, csak lassabban megy végbe), hogy már képtelenek megélni a természetben.
A repcével azonban más a helyzet. Habitusában, igényeiben kevéssé különbözik a gyomnövényektől, így jól megvan emberi gondozás nélkül is, emiatt teljesen megszokott látvány az út szélén növő repce. Cynthia Sagers biológus, az arkansasi egyetem munkatársa e gyomként élő repcéket vizsgálta. A kutatók négyezer-nyolcszáz kilométert autóztak az egyesült államokbeli Észak-Dakotában, és nyolc kilométerenként megállva begyűjtötték az ott talált repcét, hogy véletlenszerűen vegyenek mintát a növényekből, így az eredmények reprezentatívak legyenek a teljes populációra nézve (a megállók negyvenhat százalékában találtak repcét). A begyűjtött hatszáznégy növény genetikai elemzése után kiderült, hogy nyolcvan százalékuk tartalmaz módosított gént, ami nagyjából megegyezik a termesztett génmódosított repce arányával.
Kanadában, ahol hasonló méretekben termesztik a génmódosított repcét, már gondot okoz, hogy a gyomként növő repce ellenáll a Roundup nevű elterjedt gyomirtó szernek (amelynek hatóanyaga a glifozát). Sok földművelő kénytelen volt újra szántani a földjét (amellyel a talajerózió miatt hagyott föl), mert vegyszerekkel nem tudott gátat vetni a gyomrepce terjedésének. Miatta az elvileg génmódosítástól mentes, „organikus” repce léte is kétségessé vált. Az pedig különösen aggodalomra adhat okot, hogy találtak két növényt, amely két gyomirtóra is rezisztens volt, pedig ilyen génmódosított növényt nem is gyártanak. Ezek már „második generációs” szökevények, ellenállásukat szüleiktől örökölték.
Nem ez az első eset, hogy génmódosítással előállított növényfajtákat találtak a természetben, ott, ahol semmi keresnivalójuk nem lenne. Gyomirtóra rezisztens repcét már japán utak mellett is gyűjtöttek, pedig ott nem is termesztenek ilyen növényt, csak importálják a magvait. Ugyancsak a Rounduppal szemben voltak ellenállók azok a fűcsomók, amelyeket néhány évvel ezelőtt találtak az amerikai környezetvédelmi hivatal szakemberei. A fű egy biotechnológiai vállalat oregoni tesztfarmjától nem messze nőtt, és olyan, mindeddig nem engedélyezett beültetett gént tartalmazott, amelytől a cég ellenálló, golfpályákon használható növényeket remélt.
Az amerikai földművelők a génmódosított növények kilencvenes évekbeli bevezetése óta szinte csak transzgenikus magvakat vetnek, hiszen csupán ezekkel lehetnek versenyképesek a piacon. E folyamat eredményeképpen tavaly a föld génmódosított növényeinek fele az Egyesült Államok területén nőtt. Tizenhat százalékkal Brazília áll a második helyen, olvasható a Nature magazinban. Az Európai Unió álláspontja a legutóbbi időkig szöges ellentétben állt az Egyesült Államok és számos más ország rendelkezéseivel, és nem engedett sem termeszteni, sem behozni génmódosított terményeket az unió területére. Az utóbbi hónapokban azonban mintha változóban lenne az Európai Bizottság álláspontja. Az előkészítés alatt álló új szabályozás értelmében ezentúl nagyrészt a tagállamokra bíznák azt, hogy milyen genetikailag manipulált növényt, illetve belőlük készült élelmiszert engednek területükre. A bizottság emellett július végén hat génmódosított kukoricafajta behozatalát engedélyezte egyoldalúan, miután a tagállamok földművelésügyi miniszterei júniusban nem tudtak megállapodásra jutni a kérdésben. Az engedély tíz évre szól, az étkezési és a takarmányozási célú génmódosított kukorica behozatalát teszi lehetővé, a termesztését nem.
A MON–810 típusjelű kukorica és az Amflora márkanevű burgonya azonban immár termeszthető is az unió területén (hazánkban nem, mert Ausztriával, Franciaországgal, Németországgal, Görögországgal és Luxemburggal együtt fenntartottuk a tiltást). És néhányan termesztik is, hiszen nagyobb termésátlaggal kecsegtet. Olaszországban, bár a földművelők többsége ellenzi az új fajták használatát, a múlt héten érett be az első, genetikailag módosított magokból származó kukoricatermés. Az ország északkeleti részén található Pordenone város határában lévő termőföldet azonban a csövek letörése előtt hetven génmódosítást ellenző aktivista szállta meg, akik még a rendőrség kiérkezése előtt elpusztították a termést. Akciójuk, bár céljaikkal sokan szimpatizálnak, inkább elutasítást váltott ki a növénytermesztő szervezetek részéről, hiszen a törvény szerint rongálást követtek el.
Mindeközben nem ismertek a génmódosított szervezetek (itt a növények mellett az állatokra is gondolni kell, hiszen az amerikai élelmiszer-ellenőrző és gyógyszerészeti hivatal, az FDA jelenleg is a génmódosított lazac engedélyezési eljárását folytatja) hosszú távú hatásai. Ez nem csoda, hiszen e laboratóriumban létrehozott fajták még nem léteznek elég régóta ahhoz, hogy fogalmunk lehessen több évtizedes termesztésük és fogyasztásuk következményeiről. Előzetes adatok azonban már kerültek napvilágra. Az amerikai Nemzeti Kutatási Tanács áprilisban kiadott jelentése szerint, bár a génmódosított terményeknek számos előnyös tulajdonságuk van – legalábbis a növénytermesztők szempontjából –, túlzott használatuk könnyen visszaüthet. A Roundup gyomirtó szerre rezisztens fajták széles körű alkalmazásának elterjedése például együtt jár a szer kiugróan gyakori használatával. Ez mindenféle természetbe való kijutás és géncsere nélkül is azt eredményezi, hogy a gyomok gyakrabban találkoznak a Rounduppal, és így felgyorsul a neki ellenálló egyedek szelekciója. A farmerek a gyomirtó hatástalanságát tapasztalva kiegészítő, esetenként még mérgezőbb kemikáliákat kénytelenek bevetni, így semmivé foszlik a génmódosítás kezdeti célja.
Még kevesebbet tudunk a genetikailag módosított növényekből előállított élelmiszerek jelentette egészségi kockázatról. Amint a Nemzetközi Egészségügyi Szervezet (WHO) fogalmaz jelentésében, a jelenleg a nemzetközi piacon kapható és engedélyezett GMO-élelmiszerek kockázatfelmérő vizsgálaton estek át, így kevéssé valószínű, hogy veszélyt jelentenek az emberi egészségre. Elméletileg kétféle hatást gyakorolhatnának e termények egészségünkre. Ha egy allergiát kiváltó fajta génjét ültetik egy másik fajtába, az allergiás reakció a létrejövő fajta fogyasztásakor is kialakulhat. A másik lehetőség, hogy az elfogyasztott terményből származó módosított gén a bélrendszerben átjut az ott tenyésző kórokozók, illetve az ember sejtjeibe. Ez főként az antibiotikum-rezisztenciát kiváltó gének esetében lenne veszélyes. Jelenleg e lehetőségek csak elméletben léteznek. Azokban az országokban, legfőképpen az Egyesült Államokban, ahol már több mint egy évtizede tömegesen fogyasztanak ilyen élelmiszereket az emberek, mindeddig semmilyen egészségkárosító hatásukat nem mutatták ki.
2010. augusztus 21.
