Szinte hihetetlen, hogy milyen sok mindenre jó a mindennapokban a számítógép. Általa tudják meg az érintettek, hogy mikor van a rizsosztás ideje. Nélkülözhetetlen tudnivalókat tesznek közzé az interneten a halászoknak a halrajok mozgásáról. Hasznos információk ezek, mondja egy írástudatlan, akit a gyerekei tájékoztatnak – írja az ázsiai országban négy hónapot eltöltött Fehér Gyula a mai India életét gyökerestül felforgató technikai vívmányról Bharata Maia – India után minden más című könyvében. Erről a szubkontinens méretű országról legtöbbünknek, talán Kipling írásai nyomán, még mindig a maharadzsák, az elefántok és a kasztrendszer jut eszünkbe, nem pedig az internet. A legkülönösebb az, hogy részben igazunk is van.
Indiában együtt vannak jelen a múlt hagyományai és a jövő technológiája. A nyugati értelemben vett kasztrendszer hivatalosan ma már nem létezik, ami természetesen nem azt jelenti, hogy az emberek tudatából is száműzhető. Fehér Gyula szerint aki figyel, az láthatja, hogy az alacsony kasztba tartozó embereket, főként, ha sötétebb bőrszínük miatt könnyen felismerhetők, lépten-nyomon hátrányos megkülönböztetés éri. A kaszt szót egyébként hibásan használják Európában. Egy kasztba az azonos foglalkozású emberek vagy a nagycsaládok tagjai tartoznak, a Gandhi is gyakori kasztnév. Jelenleg nagyjából háromezer-háromszáz kaszt létezik Indiában. A szigorú, szinte áthághatatlan társadalmi tagozódást várnának nevezik.
Az indiaiak büszkén hirdetik, hogy a matematikai gondolkodás, a tízes számrendszer, sőt maguk a számok is tőlük erednek. Szantiniketanban, ahol Germanus Gyula tanított az egyetemen, az órákon senki nem jegyzetelt. Ezen ő meg is sértődött, azt hitte, hogy a hallgatók nem figyelnek rá kellőképpen. A számonkérés alkalmával azonban kiderült, hogy a diákok minden szavát megjegyezték. Hasonló módszerrel dolgoznak az indiai városok írástudatlan mosodásai, a dobik. Ők családi vállalkozást üzemeltetnek, a várostól kapják a koncessziós jogot. Az engedély alapfeltétele az, hogy rendelkezzenek egy kővel, amelyhez csapkodva mossák a ruhákat. A ruhamosók látszólag minden rendszerezés nélkül halmozzák egymásra a sok száz rájuk bízott ruhát. Kész csoda, hogy nem vész el az összes. A fejükben van a rendszer, és pontosan tudják, hogy mely ruhát melyik megbízójuktól kapták mosásra.
Nemrég kísérletképpen kihelyeztek egy indiai nyomornegyed utcájára egy internetes terminált. Az ottani utcagyerekek nemhogy számítógépet nem láttak azelőtt, de még iskolapadot sem. Egy héttel később már e-maileket küldözgettek egymásnak, és rutinszerűen látogatták a legnépszerűbb honlapokat. India és a Nyugat munkakapcsolatának kialakulásához azonban kellettek azok az indiai fiatalok, akik Anglia és az Egyesült Államok egyetemein tanulnak. Indiában sok rosszat mondanak (joggal) az angol gyarmati uralomra, de az angol nyelv számukra kincset ér, és ezt nem is szégyellik bevallani. Az internet pedig csatornát teremtett az egymástól több tízezer kilométer távolságban dolgozó partnerek között. Gombamód szaporodnak az informatikai cégek, amelyeket szinte kizárólag fiatalok alapítanak. E cégek nagy többsége távmunkát végez külföldi megbízóknak az internet segítségével, annak az árnak a töredékéért, amelyet az adott ország informatikusai kérnének.
A gyarmati múlt a nyelven kívül a vasúthálózatban fedezhető fel leginkább. Ameddig az angolok eljutottak, addig vasutat is építettek, távozásuk után azonban szinte megállt a vasútépítés. A Himalája lejtőjén épült Dardzsilingbe is vezet vonal, amely immár elmúlt százharminc éves. Mind a mai napig naponta egyszer közlekedik rajta vonat mindkét irányba. Azt gondolhatnánk, hogy a híres dardzsilingi teatermés szállítására szolgált, ez azonban nem így van. Valójában a nyári forróság elől menekültek a tehetősebb angolok Dardzsiling hűvös lankáira üdülni. A kivételes mikroklíma miatt még szanatóriumot is létesítettek ott, ami egybeesett a teatermesztés, a kínai eredetű cserjék meghonosításával. A különleges talaj és éghajlat miatt a kínai tea finomabb lett Indiában, mint őshazájában. A teatermelők legnagyobb gondja ugyanaz, mint egész Indiáé: nagyon kevés a víz, a völgyekben jó, ha egy forrás található. Az éghajlatváltozás pedig még kínzóbbá teszi az aszály és a mindent elborító áradások szüntelen váltakozását, így azok szenvedik el a környezetszennyezés következményeit, akik a legkevesebbet tehetnek róla.
Fehér Gyula könyve soha nem látott Indiával ismertet meg, amelynek tájegységei annyira sokfélék, mintha a szerző tíz különböző országban szerzett tapasztalatait írta volna le.
(Fehér Gyula: Bharata Maia – India után minden más. Kossuth Kiadó, Budapest, 2008. Ára: 2800 forint)
2009. február 7.
