Soha korábban nem élvezte úgy a tanítást. Új energiák sugároztak az osztályteremben, kevesebbet kellett fegyelmezni a gyerekeket, a szülőket pedig sokkal könnyebben be lehetett vonni az oktatásba – mesélte Nicholas Negroponte a New Scientistnek tavaly decemberben egy idős uruguayi tanítónőről, aki az új laptopok érkezésének hírére nyugdíjba akart vonulni, majd megismerkedve velük újult erővel tanított tovább. Negroponte, a Massachusettsi Műegyetem (MIT) médialaboratóriumának volt igazgatójaként az utóbbi években az Egy laptopot minden gyereknek (OLPC) program mindeneseként tevékenykedik. A kezdeményezés célja, hogy a harmadik világban nevelkedő gyerekek olcsó, strapabíró hordozható számítógéphez jussanak, így ellensúlyozva nyugati társaikkal szemben fennálló „digitális hátrányukat”.
100
dollárért adtak volna a tervek szerint egy számítógépet, amelyet a vásárló országok később szétosztanak a rászoruló kicsik között. „Amikor először mondtuk, hogy százdolláros áron tudunk előállítani egy laptopot, mindenki azt gondolta, ez képtelenség és piacellenes, hiszen akkoriban ezer dollár volt a laptopok átlagára” – mondja Negroponte. Mára a piac kezdi követni az OLPC által kijelölt utat, és egyre olcsóbb hordozható komputerek jelennek meg.
199
dollárba kerül valójában az XO–1 típusjelű laptop, így is jelentősen olcsóbb vetélytársainál. Bár kisebb a képernyője, gyengébb processzor működteti, és tárolókapacitása is csekélyebb, mint az megszokott, mindazokra a feladatokra alkalmas, amelyekre egy kisiskolásnak szüksége van. Nyílt forráskódú, Linux-alapú operációs rendszer működik rajta, és a legkülönfélébb programokat telepítették rá. Jellegzetes zöld színét Nigéria nemzeti színe után kapta, mivel az ottani elnök egyike a program legelkötelezettebb támogatóinak.
600 ezer
számítógépet osztottak ki tavaly decemberig az OLPC bejelentése szerint. Fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy ez nem a tervezett, felajánlott, gyártás alatt lévő gépek száma, hanem már mind az osztálytermekben működik. A számítógépek képesek vezeték nélküli hálózaton keresztül az internethez kapcsolódni, és a wifiantennák segítségével akadályozzák meg a gépek eltulajdonítását is. Ha ugyanis a komputer nem érzékeli néhány napon keresztül az osztályteremben elhelyezett router rádiójelét, nem működik tovább. A gépek még így sincsenek biztonságban.
200
fős testőrségre volt szüksége Negroponténak és kollégáinak, amikor Kolumbiának a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) gerillaszervezet által ellenőrzött vidékére vittek laptopokat és parabolaantennát.
35 millió
dollárt gyűjtöttek össze az Egyesült Államokban az Adj egyet és kapsz egyet program számára. Az amerikai vásárlóknak 399 dollárba kerül egy gép, tehát a saját példányukon felül ki kell fizetniük egy rászoruló kisgyerek számítógépét is. Titkosan kezelik, mennyi pénzt fizetnek a fejlődő országok kormányai a komputerekért, de figyelembe veszik lehetőségeiket.
40-szer
többe is kerülhet az internetelérés Afrikában, mint az Egyesült Államokban, ezért a fekete kontinensen megpróbálnak a helyi telefonhálózatot megkerülve parabolaantennával közvetlenül csatlakozni a műholdak által közvetített rádiójelekhez.
2009. január 24.
