Kőtömbök. A dél-angliai Stonehenge (amelynek neve függő köveket jelent) egyike a világ legismertebb régészeti műemlékeinek. A több körben álló monolitokból, árkokból és mesterséges dombokból álló komplexum eredeti rendeltetetése azonban mindmáig bizonytalan. Minthogy az álló sziklákat szinte tökéletes körben helyezték el, sokan úgy gondolják, hogy az építmény csillagászati megfigyelések helyszínéül szolgált, és fontos szerepet töltött be az építők hitvilágában. A Stonehenge mai látható formáját több mint ezer év alatt nyerte el. Az építők kívülről befelé haladtak. 5100 évvel ezelőtt építették a földhányásból és az árokból álló, száztíz méter átmérőjű külső kört, amelyben szarvas- és ökörcsontokat helyeztek el.
Az árokban pattintott kőszerszámokat is találtak, amelyekről a kutatók úgy gondolják, hogy okkal helyezték oda, és nem az ásáshoz használták őket. Az építkezés második
szakaszában, körülbelül 5000 évvel ezelőtt az árkokon belül lyukakat ástak a földbe, és beléjük fapóznákat helyeztek. A fa kevéssé áll ellen az idő vasfogának, így e részletek ma
már nem látszanak. A legismertebb felállított és egymásra helyezett faragott sziklatömbök 4600-3930 évesek lehetnek. Az évszázadok során sokan sokféleképpen igyekeztek magyarázni
a Stonehenge építését. Vannak, akik szerint földön kívüli segítség nélkül az akkori kőkorszaki fejlettségű építők nem lettek volna képesek a helyszínre szállítani az ötven tonna
súlyú és öt méter hosszú kőtömböket. Mások viszont azt próbálták meg bizonyítani, hogy az akkori eszközökkel is fel lehetett emelni e sziklákat négy-öt méter magasba.
Napforduló. Mint minden évben, a múlt
héten is emberek ezrei ünnepelték a
Stonehenge-nél az év leghosszabb napjának,
a nyári napfordulónak a reggelét. A
napforduló múlt vasárnap, a csillagászok
szerint pontosan egy perccel délután egy
előtt következett be, greenwichi idő szerint.
Feltételezik, hogy a napforduló alapvető
szerepet játszott a Stonhenge-et építő
emberek hitvilágában. Róluk szinte
semmit nem tudunk, hiszen nem volt írásuk,
emlékek nem maradtak ránk tőlük. A
hely rendeltetéséről azonban újabb és
újabb elméletek látnak napvilágot. Mike
Parker Pearson és munkatársai, a Sheffieldi
Egyetem régészei néhány hete hozták
nyilvánosságra felfedezésüket, miszerint
a Stonehenge alapvetően temetkezési hely
lehetett. A leletek tanúsítják, hogy már
építésének egészen korai szakaszában, ötezer
évvel ezelőtt is temetkeztek ott, és ötszáz
éven keresztül hantoltak el oda embereket,
általában hamvasztásukat követően.
A kutatók radiokarbonos módszerrel
határozták meg a talált emberi csontok
és fogak korát. Az ásatások a Stonehengehez
közeli lakóépületeket is feltártak.
Pearson szerint ezek időszakos lakhelyül
szolgálhattak a temetkezési hely építői
számára. A faluban legkevesebb háromszáz,
de akár ezer ház is lehetett, és a régész
szerint csak nyaranta és telente laktak
ott emberek. Úgy becsülik, hogy mintegy
240 embert temethettek el a Stonehenge
területén, ami arra utal, hogy csak
uralkodók részesülhettek e végtisztességben.
Esik eső karikára. Az angol időjáráshoz
szokott ezernyi látogatót talán
nem lepte meg, hogy a nyári
napfordulót köszöntő ünnepséget
eső áztatta. Már a XVIII. században
leírta emlékirataiban egy bizonyos
Johnson doktor, hogy ha két angol
találkozik egymással, az első dolog,
amiről beszélgetni kezdenek, az az
időjárás. Anglia éghajlatát és időjárását
az észak-atlanti Golf-áramlat
befolyásolja alapvetően. E tengeráramlás
meleg vizet szállít a Karibtenger
vidékéről a Brit-szigetek irányába.
Angliában emiatt a telek
enyhék és csapadékosak, a nyarak
viszont kevéssé melegek és ugyancsak
csapadékosak. E cikk szerzője
2005-ben fél évig a dél-angliai városban,
Brightonban lakott, közvetlenül
a La Manche csatorna (angol
nevén az English Channel) partján.
Hiába volt azonban a strand alig
húszméteres távolságban a háztól,
azon a nyáron mindössze egy igazi
meleg nap adódott, amikor fürdeni
lehetett. A júliusi középhőmérséklet
14-17 Celsius-fok között ingadozik,
ez öt fokkal marad a Magyarországon
megszokott középhőmérséklet
alatt. Az angol meteorológiai szolgálatot
(angol nevén Met Office-t)
1854-ben alapították. Eredetileg az
angol gazdaság számára alapvető
jelentőségű tengeri hajóknak adott
időjárás-előrejelzéseket. A sajtó
1879-től közli a következő napra
várható időjárást. A BBC rádió
1922. november 14-én, a televízió
pedig 1936 novemberében kezdett
előrejelzéseket sugározni. Ezekben
még csak egy térképes ábrát mutattak,
1954-ben jelent meg a meteorológus
a képen, aki akkor - a manapság
megszokott televíziós jelentésekhez
képest - különösen hosszan,
öt percen keresztül magyarázta az
angoloknak, hogy holnap megint
esni fog.
Kőfaragók. A műemléket gondozó English Heritage (angol örökség) szervezet a nyári napforduló megünneplésének alkalmából
a szokásos távolságnál közelebb engedte a látogatókat a monolitokhoz, bár az önkéntes őrök így is az összegyűlteken
tartották vigyázó szemüket. A látogatók számára kijelölt útvonal rendesen legkevesebb húsz méter távolságban halad el a kövektől.
Ottjártamkor, 2005-ben a távolság miatt valószínűtlenül kicsinek tűnt az építmény, viszont sehol nem láttam nyomát
a képen látható eldobott szemétnek. Az elővigyázatosság azonban indokolt. Alig egy hónapja, május 22-én két férfi átugrott
a látogatható terület határát jelző kötélen, és megpróbált egy darabot kihasítani az egyik álló sziklából. Kalapácsot és csavarhúzót
használva rongálták meg a 4,8 méteres kőtömböt. Egy ötforintos érme nagyságú darabot sikerült is kitörniük belőle,
mielőtt az őrök elkergették volna őket. Ezután beugrottak egy piros Roverbe, és elhajtottak a helyszínről. Évtizedek óta ez
volt az első vandál támadás a Stonehenge ellen.
2008. július 28.
