Japán a Nemzetközi Bálnavadászati Tanács júniusban tartott santiagói éves ülésszakán a tudományosnak
nevezett bálnavadászat fenntartása mellett érvelt. Képviselői elmondták, hogy a bálnák leölésével olyan fontos tudományos ismeretekhez jutottak, amelyek más módon nem lettek volna hozzáférhetők. A bálnák egyedszáma szerintük egyre magasabb a világ tengereiben, a populációk pedig kitűnő egészségnek örvendenek, így semmi sem indokolja a kereskedelmi célú vadászat tilalmának fenntartását. A világ bálnavadászatot ellenző országai ezzel szemben azt hangoztatják, hogy Japán és a többi bálnavadászatot engedélyező állam a tudományos lepel mögött haszonszerzési szándékkal öli e tengeri emlősöket. A zsákmányolt bálnák pedig, félig legális csatornákon keresztül, végül drága vendéglők étlapjaira kerülnek.
81
ország tagja jelenleg az 1946-ban alapított Nemzetközi
Bálnavadászati Tanácsnak, amelyet a vészesen fogyatkozó
bálnapopulációk megmentése és a vadászat fenntarthatósága
érdekében alapítottak a bálnákra vadászó
országok. Azóta számos ország, így hazánk is tagja lett
a szervezetnek.
13
országról tudott, hogy bálnavadászatot folytat napjainkban.
A legtöbb zsákmányt Japán, Norvégia, Izland
és a Feröer-szigetek ejti, de indonéz, karibi, amerikai
és kanadai (eszkimó) halászok is vadásznak bálnákra.
A Nemzetközi Bálnavadászati Tanács 1982-ben
kétharmados többséggel moratóriumot fogadott el a
kereskedelmi célú vadászatra, amely 1986-ban lépett
életbe, és azóta folyamatosan meghosszabbítják. A tilalom
azonban könnyedén kijátszható, hiszen tudományos
célból és a bennszülött törzsek hagyományőrzéseként
évente meghatározott számú tengeri emlős
elejtését továbbra is engedélyezik. Norvégia 1994-ben,
Izland 2006-ban újrakezdte a kereskedelmi vadászatot.
Emellett elterjedt a bálnák illegális vadászata is.
1000
bálna tudományos célú leölésére kapott engedélyt Japán
évente. A 2007-2008-as időszakban japán bálnavadászhajók
már zsákmányul ejtettek 551 csukabálnát
az Atlanti-óceánon és 158-at a Csendes-óceán
északi részén, valamint más fajok 150 egyedét. A
Greenpeace bejelentette, hogy a szervezet egyik hajója,
az Esperanza az elmúlt évben 300 alkalommal akadályozta
meg, hogy japán halászok bálnákat ejtsenek
el: az elejtendő zsákmány és a halászhajó közé manővereztek.
50 millió
négyzetkilométeres védelmi övezetet hoztak létre a déli
tengereken, az Antarktisz körül 1994-ben. Az Indiai-óceánon
már 1979 óta nem lehet kereskedelmi célú vadászatot
folytatni. A moratóriumok hatásaként az
utóbbi évtizedekben a világ bálnapopulációi valóban
regenerálódni kezdtek. A múlt század közepére a világ
13 bálnafajából öt túlélése veszélybe került.
650-2000
állatra fogyatkozott a leginkább veszélyeztetett fajok
közé tartozó kék bálna egyedszáma 1964-re. A bálnavadászat
előtti időkben a becslések szerint 275 000 kék
bálna élt a földön, így alig fél százalékuk maradhatott
meg. A vadászat betiltása óta a populációjuk növekedésnek
indult, napjainkban 5-12 ezerre teszik a számukat.
48 477
hosszú szárnyú bálnát ejtett el a Szovjetunió 1948 és
1973 között, dacára annak, hogy csak 2710 állat leölését
jelentették a bálnavadászati tanácsnak. Ez az eset is
mutatja, hogy óvatosan kell kezelni a bálnavadászországok
önkéntes bejelentésén alapuló adatokat az elpusztított
bálnák számáról.
2008. július 5.
