"Szinte valamennyi nemzetbiztonsági kérdés megközelíthető biológiai nézőpontból, a fegyverrendszerek tervezésétől a minisztériumok munkájának összehangolásáig", véli Raphael Sagarin biológus, azt állítván, a biológiai jelenségek megtaníthatnak bennünket a terrorizmus elleni hatékony védekezésre.
Raphael Sagarin a meglepő kijelentést a New Scientist című magazin vele készített interjújában tette, utánanéztünk, mit ír erről a kutató abban a tanulmányában, amely a cikk apropójául szolgált.
A tudományfinanszírozás örök konfliktusa az alapkutatás és az alkalmazott tudományok között feszül. A politikusoknak sokkal könnyebb elmagyarázni azt, hogy miért van szükség egy újabb vadászrepülő vagy rakétavédelmi rendszer kifejlesztésére, mint azt, hogy miért fontos az esőerdők életközösségeit vizsgálni. Kritikusai szerint az alapkutatásnak nincs gyakorlati haszna, nem több, mint a tudóselit drága játéka. Nem így gondolja Sagarin, a durhami Duke Egyetem ökológusa, akinek meglepő kutatási területe, hogy hogyan lehet a biológiai rendszerek vizsgálatából szerzett ismereteket a nemzetbiztonság területén is hasznosítani.
A darwini evolúcióelmélet alapja, hogy az élőlények jellegzetességei a természetes szelekció során alakultak ki. A folyamat egyik legfontosabb mozgatórugója az egyedek közötti versengés. Sagarin szerint e jelenség analógiáit könnyen megtalálhatjuk az emberi társadalmakat vizsgálva. Az élőlények konfliktusai között akadnak olyanok, amelyek azonos "súlycsoportba" tartozó felek között alakulnak ki, más összecsapásokban az egyik szereplő összemérhetetlenül nagyobb, erősebb, mint a másik, ez esetben a sikerességhez alapvetően más stratégiára van szükség.
A hidegháború a szimmetrikus konfliktus állatorvosi lova. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönösen fegyverkeztek, és időnként, saját dominanciájukat és harci potenciáljukat bizonyítandó, agresszív jelzéseket küldtek a másik felé. Ilyenek voltak a május elsejei Vörös téri díszszemlék, a kubai rakétaválság, a vietnami háború vagy a csillagháborús tervezet.
Mindkét fél katonai stratégái számára elegendő időt biztosított a hidegháború negyven éve ahhoz, hogy adaptálódjanak az ellenfél támasztotta kihívásokhoz. A legutóbbi évtizedben azonban egy új, aszimmetrikus és merőben szokatlan ellenféllel, a terrorizmussal találták magukat szembe a nyugati országok, elsősorban az Egyesült Államok. A biológiai analógia itt is adja magát: a vírusok képében. Ezek rövid örökítőanyag-darabok fehérjeburokba csomagolva. Bár aprók, és védtelennek tűnhetnek, igen veszélyesek. A gazdasejt saját életműködését használják fel önnön szaporodásuk elősegítésére, a megszokott támadások visszaverésére kifejlesztett védelmi módszerek hatástalanok ellenük.
Sagarin öt evolúcióbiológiai tételt tart megfontolandónak a terrorelhárítással foglalkozó szakemberek számára:
1. Építs ki jó kapcsolatokat!
Számos élőlény szövetkezik társaival egy erősebb vetélytárs, ragadozó ellenében. A bohóchalak a mérgező tengeri rózsákkal élnek szimbiózisban, a csalánozó védelmet biztosít a hal számára, cserébe részesedik a hal táplálékának morzsáiból. A kölcsönösen előnyösnek tartott szövetségesi kapcsolatok mintapéldájának tartották a legutóbbi időkig az amerikai–pakisztáni együttműködést. A pakisztáni rezsimnek is érdeke a terrorista csoportok felszámolása, hiszen veszélyeztetik hatalmát.
2. Alkalmazkodj folyamatosan!
A gazda–kórokozó kapcsolat a fegyverkezési versenyhez hasonlítható. A gazdaszervezet igyekszik védelmet találni a kórokozó támadásaival szemben, az pedig új fegyvereket fejleszt ki, kikerülve a védelmi vonalakat. Az ellenfelek hamar kiismerik egymás szokásait, így a védelem hatékonysága csökken. A terroristák ennek megfelelően elemezhetik a változatlan védelmi intézkedéseket, és felfedezhetik azok gyenge pontjait. Sagarin emiatt a biztonsági protokollok gyakori felülvizsgálatát javasolja.
3. Oszd meg erőforrásaidat!
Az élőlényekre ható kényszerek gyakran ellentmondó jellegzetességek kialakulását segítik elő. A páva díszes farktollai sikeresen csábítják a tojókat, de hatalmas hátrányt jelentenek, amikor a ragadozók elől kell menekülnie. Az amerikai kormány hatalmas vagyonokat költ katonai beruházásokra, miközben például a vegyipari üzemek védelmét gyakran elhanyagolják. A párhuzam itt is szembetűnő: csak az lehet sikeres, aki képes egyensúlyt tartani a rá ható erők követelményei között.
4. Többszörösen biztosítsd magadat!
Számos olyan környezeti tényező létezik, amelyet nem lehet előre kiszámítani. Bármikor bekövetkezhet egy természeti csapás, a ragadozók felfedezhetik prédáik búvóhelyét. E véletlen események ellen csak túlbiztosítással lehet védekezni. A kromoszómákon például az életfontosságú feladatokat ellátó gének több kópiája is megtalálható, így az általuk kódolt adatok nagyobb biztonságban vannak. A szeptember 11-i terrortámadások hatására sok gazdasági szereplő többszörös adatmentési rendszabályokat hozott, és ajánlatosnak tűnik az állami adminisztráció számára nélkülözhetetlen adatokat is egymástól földrajzilag távol, több másolatban tárolni.
5. Légy mozgékony!
A terrorcselekmények elleni intézkedések legelhibázottabbika Sagarin szerint Amerikában a belbiztonsági minisztérium létrehozása volt. Sok biológiai rendszer példája bizonyítja ugyanis, hogy az igazán hatékony védelmi mechanizmusok működtetői az egymástól szinte független, így gyors és önálló, ezzel együtt összehangolt cselekvésre képes egységek. Az immunrendszer elemei a kórokozó támadását követően egymástól függetlenül veszik fel vele a harcot. A biológus szerint ezért e minisztériumot haladéktalanul fel kéne darabolni kvázi független, kis létszámú szervezetekre, amelyek megosztják egymással információikat, mégis önálló döntéshozatali mechanizmussal rendelkeznek.
2008. február 23.
