Története során a solymászat mint a hagyományos vadászati módok egyike mindig is a természethez, a végtelen síkságokhoz kötődött. A városi létforma terjedésével a solymászoknak is alkalmazkodniuk kellett a megváltozott körülményekhez, hogy hódolhassanak szenvedélyüknek a kövek dzsungelében, a forgalmas fővárosban is. Négyükkel beszélgettünk madaraik tartásáról, tanításáról és hasznáról a XXI. században.
A szoba plafonjáról lóg egy ülőke, ezen
tanyázik a madár - magyarázza
Valyon László, aki panellakásban
tartja vándorsólymát. Valyon néhány
solymásztársához hasonlóan
a mezőgazdasági és ipari területek
kártevő madarak elleni
védelmében hasznosítja szakértelmét.
Nem a sólyommal
riasztja el a seregélyeket és
galambokat, hanem csapdával fogja meg őket. A
csapdázott galambokat ezután takarmányozási célra
használja, saját sólymát és más solymászok madarait
eteti velük.
Számára csak hobbi a solymászat, munkaidejében
irodai tanácsadóként dolgozik. A galambbefogást
a solymászat tetemes költségeinek fedezésére
végzi, hiszen egy ragadozó madár ellátásának éves
költsége elérheti a háromszázezer forintot is. Gyakran
szállítja a városban buszon, metrón a madarait,
szerinte ez remek módja a madár emberhez szoktatásának.
Meglátása szerint az emberek az utóbbi
időben agresszívabbakká váltak. Régebben, amikor
meglátták nála a sólymot, illően megkérdezték, ami
érdekelte őket. Manapság gyakran becsmérlik, és az
is előfordul, hogy ingerelni próbálják a madarat.
Az "ipari" solymászok közé tartozik a budapesti
Gasztonyi Dániel is, aki kertes házban tartja három
héjáját. Az egyetem végzése mellett madárriasztást
vállal héjáival szőlőkben, ipari telepeken, halastavaknál.
A múltban állami halgazdaságok bíztak meg
solymászokat, hogy elkergessék sólymaikkal a halastavak
közeléből a kormoránokat, amelyek sok
halat pusztítanak. Gasztonyi hasonló tevékenységre
alapozta vállalkozását, fő megbízói a szőlészetek.
Elmondása szerint tavaly kevés volt a megrendelés,
előtte viszont sok helyre hívták. A szőlő érési időszakában,
egy-másfél hónapon keresztül szinte folyamatosan
kinn kell lenniük a földeken, így a seregélyek
nem mernek leszállni a tőkékre. Otthon a
szomszédok szinte sosem nehezteltek Gasztonyira a
madarak miatt, csak egyszer okozott némi kellemetlenséget
az egyik sokat hangoskodó fióka. A
szomszéd gyerekek gyakran átmennek hozzá, hogy
megcsodálják a madarakat.
- Néhány évvel ezelőtt egy víkendházban találtam
meg a madaramat. Üldözött egy fácánt, amelyik
betörte a ház ablakát, majd a függönyt félrelökve
berepült a házba. A héja pedig utána - érzékelteti
a solymászok előtt álló mai kihívásokat Wrábel
György, a Magyar Solymászegyesület titkára. Csillaghegyi
kertjében a röpdék, amelyekben négy héjája
pihen, az udvar jelentős részét elfoglalják.
Mind a négy madár öreg tollazatot visel, a legfiatalabb
három-, a legidősebb hatéves. Egyikük nem a
röpdében, hanem szőnyegporolóra hasonlító, másfél
méter magas külső állványon foglal helyet, így a
madár feje a közelítő ember szemmagasságában
van. Ez nem véletlen, a héja így kevésbé tart tőlünk.
Ösztönös félelme az embertől a tudatos képzés,
idomítás eredményeképpen annyira csökken, hogy
az őt nem ismerő ember jobban fél a héjától, mint
az tőlük. Ha a madártól tartó ember riadt, kapkodó
mozdulatokkal közelít felé, akkor sérülés lehet a
vége, de általában nem az ember, hanem a madár
sérülhet meg.
A solymász marhabőr kesztyűt húz fel, majd
öklére veszi a madarat, miközben a lábára kötött
pórázon tartja. A madár egy-két percig kissé
ágál, de hamar lecsillapodik, és nyugodtan
ül a kesztyűn. A tavaszi időszakban nem
vadásznak a solymászmadarakkal,
ez a tenyésztés és a vedletés időszaka.
Tavaszra így kissé viszszavadulnak,
hiszen bár idomítottak,
mégis vadállatok
maradnak.
Ma már tenyésztik a
legtöbb solymászmadarat,
amelyek így fióka
koruktól együtt élnek
gazdájukkal. Wrábel
héjái is mind tenyésztett
állatok. A tenyésztés körülbelül
harminc éve vált gyakorlattá, korábban a
solymászmadarakat főként a természetből fogták
be. A DDT növényvédő szer azonban szinte halálos
csapást mért a ragadozó madarak természetben
élő populációira, így nagyon megszigorították
a madarak befogásának lehetőségét. Az utóbbi évtizedekben
sokat fejlődött a ragadozó madarak tenyésztése,
a héjákat például mesterséges megtermékenyítéssel
szaporítják.
- A hazai ragadozómadár-tenyésztés legnagyobb
problémáját a jogi szabályozás adja. Ez
most remélhetőleg átalakul, a természetvédelemmel
közösen dolgozunk azon, hogy a solymászat
nagyobb támogatást nyerjen, mint a múltban.
A ragadozómadár-védelemben részt vevő
szakemberek közül jó páran solymászok
voltak vagy solymásznak ma is - mondja
Wrábel.
Az üzletszerű tenyésztés hazánkban
nem engedélyezett, és szakmai
szervezetként a solymászegyesület
sem támogatja a kereskedelmi
célú tenyésztést. A solymászok
egymás között gyakorlatilag
önköltségi áron adják-veszik a
madarakat, így piaci árukat
nem lehet meghatározni. A
világban ezzel szemben virágzó
üzletág a solymászmadár-
tenyésztés és -kereskedelem.
Az arab országokban
kisebb vagyonokért
cserélnek gazdát a
madarak, így a Közel-Kelet
a ragadozómadár-tenyésztés
fő célállomása.
Schmidt András, a Környezetvédelmi
és Vízügyi
Minisztérium és az Európai Unió közös természetvédelmi
hálózata, a Natura, 2000 vezető tanácsosa
szerint sem különíthető el élesen a solymászok és a
természetvédők tábora, hiszen számos természetvédő
egyben solymász is.
- Nézeteltérések abból fakadnak, hogy számos
solymász lazítana a szabályozáson, míg a természetvédelmi
szempontok ezt az elővigyázatosság, a
megelőzés elvének betartása alapján nem teszik lehetővé
- nyilatkozta lapunknak Schmidt. A magyar
jogszabályok szigorát indokolja az, hogy például
Szlovákiában, ahol a hazainál kevésbé szigorú a
solymászat szabályozása (például lehet kerecsensólyommal
is solymászni), 1965 és 2000 között több
mint hatszáz ragadozómadár-fiókát raboltak ki a
fészekből. Hazánkban erre egy évtizede nem volt
példa.
Solymászati célra általában engedélyezik a héják
természetből való befogását. Az engedélyezés mögött
gyakran e ragadozó madarak vadgazdálkodási
kártétele áll: a természetvédelem nem téríti meg a
védett fajok által okozott károkat a vadgazdálkodóknak.
Ha egy fokozottan védett madárfaj közelében
költ például egy héjapár, akkor a természetvédelem
szívesebben engedélyezi a héják befogását,
hiszen ellenkező esetben veszélyeztetné a magasabb
védelmi kategóriába eső faj túlélését. A madarakat
vagy fiókaként emelik ki a fészekből, vagy kifejlett
korban fogják be csapdákkal, héjaketrecbe vagy a
befogóhálóba helyezett csali segítségével. A sikeres
csapdázás után a lehető legrövidebb idő alatt ki kell
szabadítani a madarat a befogóeszközből, hiszen
kárt tehet magában. Inkább a fiatal madarakat igyekeznek
befogni, mert azokat könnyebb idomítani.
Az idősebbeket a madártani egyesület szakemberei
lehetőség szerint meggyűrűzik, majd távolabb elengedik
őket.
A fiókaként befogott vagy a fogságban, nyár elején
keltetett madarak néhány hónap alatt olyannyira
megerősödnek, hogy a természetben képesek lennének
útra kelni, hogy kellemesebb telelőhelyet keressenek
maguknak. Ám az ő sorsuk innen sokszor
mást irányt vesz.
- A madárfiókákat éjszakára behozzuk a lakásba,
gyakorlatilag családtagként nőnek fel. Először még
csak totyogva, később röpködve a fiókák belakják a
szobát, és fokozatosan hozzászoknak az ember közelségéhez.
Két kisgyermekem van, akik együtt nőttek
fel a madarakkal. A kisfiam az udvaron játszott az
egyik héjával. A madár teljesen beilleszkedik a családba
- mesél a kis héják első napjairól Wrábel. Miután
beszáradnak a tollaik (tehát teljesen kifejlődnek
a tollaik), fölszerszámozzák őket, bőrbéklyókat tesznek
a csüdjükre, forgókarikát, pórázt kapnak, a sólymokat
pedig hozzászoktatják a sapkához. Amikor a
héják már megszokták az ember jelenlétét, kiviszik
őket az utcára is, hozzászoktatva őket az emberi környezet
zavaró tényezőihez. Ezt behordásnak nevezik.
Vadászni nem kell megtanítani őket, hiszen az
a ragadozó madarak természetes viselkedése, vadászati
képességeiket azonban specializálni kell.
Tehát azt kell megtanítani nekik, hogy milyen
zsákmányállatokat akar elejteni a solymász a segítségükkel.
Ezt a folyamatot a solymászzsargonban
műpedzésnek hívják (a pedzés a tényleges vadászat).
Tenyésztett fácánokat engednek el például,
és megjutalmazzák a madarat, ha elejti őket.
Így megtanulja, hogy az elejtett zsákmány mindig
"teli begyet" jelent számára. A solymászmadarakat
a legkönnyebben beszerezhető táplálékhússal
etetik, ez általában galamb-, patkány-, egér-,
tenyésztettfürj- vagy nyúlhús. Sertéshúst nem esznek.
Wrábel kertjében is látunk egy ketrecben galambokat.
- Azok a kisfiam kedvtelésből tartott galambjai,
ők amnesztiában részesülnek - nyugtat meg minket
a solymász.
A modern kor vívmányai nemcsak nehezítik, de néha
meg is könnyítik a solymászok életét. A vadászat során
kilométerekre eltávolodhat a madár a solymásztól,
és ilyenkor előfordul, hogy elveszítik a kapcsolatot egymással.
Régen ilyenkor gyakran örökre elvesztek a madarak,
de a technika fejlődése
a solymászatot sem kerülte
el. Manapság már
gyakran rádiótelemetriás
eszközökkel, a madár csüdjére,
farkára, újabban a hátára
helyezett rádióadók segítségével
találják meg az elkóborolt
sólymokat, héjákat.
A solymászegyesület által
szervezett közös vadászatokon
minden egyes
solymász rádióadóval vadászik.
A madarakra helyezett
rádióadók különböző frekvenciákon
adnak, így nem
zavarják egymást a különböző
madarak jelei. Korábban
a madár megtalálását
csak a lábára vagy farktollaira
helyezett csörgők és a solymász rutinja segítették.
Tavaly a kerecsensólyom-védelmi program szakemberei
sólymok hátára helyeztek napelemmel működő
műholdas helymeghatározó adót, így eddig
homályban maradt részletek váltak ismertté a madarak
vonulási útjairól. Wrábel egyik héjája egyszer
a Szentendrei-szigetre repült át.
- Soha életemben nem találtam volna meg, ha
nincs rajta rádióadó. Amikor megtalálunk egy elkóborolt
madarat, nem fogjuk be, hanem behívjuk.
Erőszakot soha nem szabad alkalmazni. A solymászat
azért csodálatos állatidomítási módszer, mert
nincs benne büntetés, az együttműködésen alapul.
A madarat soha semmilyen módon nem szabad
bántalmazni - mondja.
A solymászat talán leginkább urbanizált változatát
Krekács Zoltán és kollégája űzi. ők a Ferihegyi
repülőtér solymászai, feladatuk
a repülőgépek biztonságos
fel- és leszállását veszélyeztető
seregélyek, varjak elriasztása.
Szollár Domokos, a Budapest
Airport Zrt. szóvivője elmondta
lapunknak, hogy 2006-ban
negyven, 2007-ben harminckét
madár ütközött a repülőknek,
és egy-egy hajtóműbe repülő
madár akár hatmillió forintos
kárt is okozhat. A solymászok
váltásban szinte folyamatosan
őrzik a repteret, a
szolgálati idejük akár tizenkét
óra hosszú is lehet. Krekács
teljes egzisztenciáját a madárriasztásra
alapozta, három éve
végzi ezt a tevékenységet vándorsólymával,
Feldegg-sólymával
és héjájával. Harminchat éves, és fél életét a
solymászatnak szentelte. Ottjártunkkor is szolgálatban
volt. Mitsubishi terepjárójával naponta járőrözik
a reptér teljes, több mint másfél ezer hektáros területén.
Egyik madara az autó anyósülésének támláján
ül, egy másik a csomagtartóban utazik, megosztva
a helyet két dolmányosvarjú-fiókával. Fecske nevű
angol vizsla kutyája nyugodtan fekszik az első
ülés előtt. A tizenkét órás szolgálat során a madarak
nem röpülnek folyamatosan, hanem egy madár naponta
négyszer-ötször száll fel, és néhány percet tölt
a levegőben. Minden alkalommal jutalomfalatot
kapnak, így miután jóllaktak, már kevéssé lehet őket
motiválni.
Amikor elkezdték együttműködésüket a reptérrel,
a madarak nagyon gyorsan megszokták a dübörgő
repülőgépeket, és mára teljesen kiismerik
magukat az egész területen. Éppen a kifutópálya végénél
állunk, a fejünk fölött alig húsz méter magasan
húznak el a leszálló gépek. A Krekács Zoltán
kesztyűjén ülő Feldegg-sólyom azonban mintha tudomást
sem venne róluk.
A reptéren szolgálatot teljesítő sólymokkal nem
vadásznak, minthogy képzésük teljesen másféleképpen
történik. A madárriasztó solymászmadaraknak
nem feladatuk a préda elejtése, de néha így
is előfordul, hogy a sólyom elkap egy-egy seregélyt,
meséli Krekács Zoltán, miközben áztatott kutyaeledellel
eteti a varjúfiókákat egy csipesz segítségével.
Nyugat-európai reptereken igen gyakran alkalmaznak
solymászokat, főként a tengerparti területeken,
ahol a sirályok okozzák a legnagyobb gondot.
Azután váltak népszerűvé, hogy a kártevők elleni biológiai
védekezés egyre fontosabbá vált. A vegyszermentes
védelem a fő vonzereje a szőlőkben végzett
riasztásnak is, ahol egy jól képzett solymász néhány
madárral akár húsz-harminc hektár védelmét is el
tudja látni. Különösen fontos ez Tokaj-Hegyalján,
ahol tavaly másfél hónapon keresztül őrizték a kilogrammonként
több mint háromezer forintot érő
aszúszemeket a seregélyektől. E madarak már annyira
hozzászoktak az emberi jelenléthez, hogy csak a genetikailag
beléjük égetett ragadozó madár látványa
képes elriasztani őket. Amint a szőlészet egyik vezetője
megjegyezte Krekácsnak: "Ha ti nem lennétek, az
idén mi nem is szüreteltünk volna."
Szárnyas vadászok
Hazánkban a természetvédelmi szabályozás alapján hatféle ragadozómadár-
fajjal lehet solymászni. Minthogy mindegyikük védett
vagy fokozottan védett, mindenféle velük végzett tevékenység engedélyhez
kötött. A ragadozómadár-fajok természetes vadászó viselkedésének
különbségein alapszik a két legfontosabb solymásztechnika.
HÉJA (ACCIPITER GENTILIS)
Eurázsiában és Észak-Amerikában is megtalálható, főleg az erdőket
kedveli, de természetes élőhelyeinek fogyatkozása miatt egyre
gyakrabban feltűnik termőföldeken és emberi településeken is.
Testsúlya felnőttkorban 600-1200 gramm, a ragadozó madaraknál
megszokott módon a tojó nagyobb a hímnél. Rágcsálókkal, kisebb
madarakkal táplálkozik a természetben. Segítségével nyúlra, fácánra,
fogolyra vadásznak.
KARVALY (ACCIPITER NISUS)
A karvaly az egyik legkisebb solymászmadár, a felnőtt példány testtömege
mindössze 110-350 gramm. Európában és Ázsiában honos,
hazánkban fészkelő állományai vannak, példányai még a Népligetben
is megtalálhatók. Nem vonul, egész évben azonos élőhelyen
keresi a táplálékát, fekete rigót, galambot, kisebb rágcsálókat.
A solymászok is galambokat, szarkát fogatnak vele.
SZIRTI SAS (AQUILA CHRYSAETOS)
Ez a legnagyobb és a leginkább védett solymászmadár. Szárnyfesztávolsága
elérheti a 200-220 centimétert, testtömege a három
-hat kilogrammot is. Észak-Amerikában, Észak-Afrikában és
Eurázsiában is megtalálható, élőhelye azonban végletesen megfogyatkozott.
Magyarországon a Hortobágyon is előfordul, egyedszáma
igen csekély, természetvédelmi értéke 500 ezer forint. Méretéből
adódóan a rókát, sőt az őzet is el tudja ejteni.
Mindhárom említett
madár, a héja, a
karvaly és a szirti
sas alacsony röptű ragadozó
madarak. A
föld felett néhány méteres
magasságban
szállva üldözik zsákmányukat.
A velük való vadászat
első lépéseként a
vadászkutya (általában
vizsla) "megállja" a vadat, tehát
speciális testtartást
vesz fel, ezzel jelzi a préda
hollétét. Ezután a solymász
megközelíti a rejtőzködő állatot, és amikor
az menekülőre fogja, akkor ereszti utána
a madarat. A héják és a sasok leginkább
karmaikkal szorítják és karmolják a zsákmányállatot,
így ejtenek rajta halálos sebeket.
A sólymok, amelyek magas röptű vadászmadarak, másképpen vadásznak,
mint a többi solymászmadár. Amint a kutya megtalálja a vadat,
leveszik a sapkát a sólyomról, majd a madár felköröz akár száz
méter magasságba. Ezután lebukva, szinte függőlegesen zuhanva támadja
meg a felzavart vadat. Amikor eléri a zsákmányt, lerúgja.
Gyakran olyan erősségű rúgást mér a prédára, hogy a felzavart fácánnak,
récének eltörik a gerince, és már elpusztulva hull a földre.
VÁNDORSÓLYOM (FALCO PEREGRINUS)
Szinte az egész földön megtalálható, még Ausztráliában is. Nevét
onnan kapta, hogy az északi tájakon élő madarak télire délre vándorolnak.
A vándorsólyom a madárvilág sebességi világrekordere. A
zuhanórepülést végző sólymok elérhetik a 280 kilométer/óra sebességet
is. Segítségével, a többi sólyomhoz hasonlóan, fácánra, récére,
fogolyra lehet vadászni.
VADÁSZSÓLYOM (FALCO RUSTICOLUS)
Amint másik elterjedt elnevezése - északi sólyom - is mutatja, e
sólyomfaj az északi tájakon, Skandináviában, Kanadában és Szibériában
honos. Ez a legnagyobb testű sólyomfaj, súlya az egy kilogrammot
is elérheti. Hasonlóan a többi sólyomhoz, felső csőrkávájának
elülső részen egy kiszögellést, "sólyomfogat" visel, ennek segítségével
öli meg zsákmányát.
FELDEGG-SÓLYOM (FALCO BIARMICUS)
E sólyomfaj az Óvilágban, Európában, a Közel-Keleten és Afrikában
él. Jellegzetessége a csőre két oldalán látható bajusszerű sötétbarna
folt. Kisebb rágcsálókat, hüllőket és madarakat fogyaszt, de elkapja
a denevéreket is.
2008. május 24.
