Ha a kapott papírpénz fekete-fehér, kezdjünk gyanakodni – ez lehet a legfontosabb tanulsága a legtöbb magyar pénzhamisítási esetnek. Bár a hazai hamisítók módszerei primitívnek tűnhetnek, ez nem jelenti azt, hogy senkit sem tudnak átverni fénymásolt papírfecnijeikkel.
Bár elvileg az újabb fénymásolókba, szkennerekbe olyan biztonsági mechanizmust építenek be, amely meggátolja, hogy pénzt hamisítsanak, ez a technológia biztos nem terjedt még el teljesen. A szakértők szerint például az ezerforintos bankjegyen azért vannak kis sárga körök, hogy ezeket „látva” a gép ne engedje a másolást, szkennelést, és a képernyőn megjelenő üzenetben figyelmeztessen az esetleges törvénysértésre.
A cél a pénzmásolás megítélésében igen fontos, hiszen csak az követ el bűncselekményt, aki károkozás, jogosulatlan haszonszerzés céljával utánozza az érvényben lévő pénzt. Sokak próbálgatják a Photoshop képmanipuláló programban elsajátított tudásukat azzal, hogy a beszkennelt bakjegyeken kicserélik a királyok fejét a sajátjukra. Ezzel semmi gond nincs addig, míg nem próbálnak ezzel fizetni a párizsiért. Épp az a meglepő, hogy az elmúlt hónapokban napvilágra került valódi pénzhamisítási ügyek főszereplőinek sem voltak sokkal kiforrottabb elképzeléseik ennél.
Januárban néhány Hajdú-Bihar megyei tizenhét éves fiút fogott el a rendőrség, akik az otthoni számítógépen másoltak ötszázforintosokat. Bár az egyik eladó észrevette a hamisítványt, előtte már több üzletben sikerrel elsütötték az amatőr utánzatokat. Náluk sokkal komolyabban űzték a hamis pénzek terjesztését azok a bűnözők, akiket február közepén vettek őrizetbe. Ők kétszáz hamis százeurós bankjeggyel fizettek sikeresen elfogásuk előtt, azonban a külföldről beszerzett hamis pénzt ők csak terjesztették, nem maguk hamisították. Dacára a gyakran címlapon szereplő hamisításokról szóló híreknek, e bűncselekmény jelenleg épp visszaszorulóban van hazánkban.
– Az utóbbi két évben egyértelműen csökkent a pénzhamisítás. A forint hamisítása egyébként sosem volt olyan szinten, amely veszélyeztette volna a készpénzforgalom biztonságát – mondja Pataki Tibor, a Magyar Nemzeti Bank Nemzeti Készpénzszakértői Központjának vezetője. A központ feladata az összes Magyarországon lefoglalt hamisgyanús pénz vizsgálata és a hamisság hivatalos megállapítása. – Míg korábban volt olyan év, amikor kilencezer hamis bankjegyet találtunk (nemzetközi összehasonlításban ez a középmezőny), addig tavaly a hamisítványok száma nem érte el a 2700-at, összértékük nagyjából harmincmillió forint. Lehet, hogy ezek közül többről írt a sajtó, és emiatt úgy érezhetjük, hogy gyakoribbá vált a hamisítás. De saját magunknak is pontosabb képet alkothatunk a valós helyzetről, ha megpróbálunk visszaemlékezni, hogy mi vagy ismerőseink mikor találkoztak utoljára hamis pénzzel. Legtöbbünk egy ilyen esetre sem emlékszik.
– Mi is a pénzhamisítás kisebb visszaeséséről számolhatunk be. Ennek több oka is van. A bankjegyek biztonságosabbá váltak, és a rendőrség az utóbbi időben sikeresen derített föl jelentős bűnügyeket. Tavaly 1356 pénzhamisítási bűncselekmény vált ismertté Magyarországon – tájékoztatta lapunkat Nagy Richárd rendőr őrnagy, a Pénzhamisítás Elleni Nemzeti Központi Hivatal feladatait is ellátó Országos Rendőr-főkapitányság korrupció és gazdasági bűnözés elleni osztályának vezetője. – Az elkövetők között, akik ellen tavaly eljárást kezdeményeztünk, tizenkét nő és kilencvenhárom férfi volt. Ők azok, akik maguk hamisítottak pénzt. Rajtuk kívül eljárás indult tíz férfi és két nő ellen, akik hamis pénz kiadásával gyanúsíthatók. Fontos tudni ugyanis, hogy ha hamis pénzt kapunk jóhiszeműen valakitől, de azt a bejelentés helyett inkább megpróbáljuk rosszhiszeműen, valódi pénzként továbbadni, szabadságvesztéssel büntethető bűncselekményt követünk el.
Míg 2011-ben a tavalyival nagyjából megegyező, 1302 pénzhamisítást regisztráltak, addig 2010-ben 1974-et. A tavalyi elkövetők (akiknek száma nagyjából negyedével kevesebb az előző évi adatokhoz képest) között volt három gyermekkorú (mind fiú) és tizenhárom fiatalkorú (köztük két lány).
Persze az elkövetők vagy a hamis bankjegyek puszta száma nem sokat mond utóbbiak gyakoriságáról, hiszen a nagyobb országokban sokkal több bankjegy van forgalomban, mint nálunk. Ezért nemzetközi öszszehasonlításban általában azt szokás megadni, hogy egy év alatt egymillió valódi bankjegyre hány hamisítvány jut. Míg korábban ez az érték Magyarországon volt harmincöt is, most a tízet sem éri el, ami viszont már kifejezetten kedvezőnek tekinthető. A lefoglalt hamis bankjegyek között vannak olyanok, amelyek hasonlók egymáshoz, vélhetően a közös forrás, azonos hamisító miatt, de vannak egyediek is. Ezeket általában amatőrök készítik szkennerrel, színes fénymásolóval, majd amikor a saját értékelésük szerint egész jóra sikerült a másolat, megpróbálják azt elsütni valamelyik boltban. A híradások alapján mintha ezek a botcsinálta hamisítók szaporodtak volna el az utóbbi hónapokban, bár az is lehet, hogy burleszkfilmbe illő sztorijuk jobban felkelti a könnyed, humoros történetekre vadászó szerkesztők érdeklődését.
– A forint hamisításának története szinte kizárólag amatőr próbálkozásokról szólt. Eddig mindössze kétszer fordult elő, amikor nem irodagéppel (fénymásolóval, nyomtatóval), hanem nyomdagéppel próbáltak pénzt nyomni. Persze itt nyomdagépen nem a pénzjegynyomda által használt gépekre, hanem közönséges berendezésekre kell gondolni, amelyekkel a színes magazinokat szokás nyomtatni – érzékelteti a magyar hamisítók felkészültségét és technikai lehetőségeit Pataki Tibor. – 1999-ben a régi ötezerforintosnak fordultak elő ofszeteljárással készített hamisítványai. A tavaly lefoglalt hamisítványok mindegyike irodai gépen készült.
A technika fejlődése persze a pénzhamisítást sem hagyta érintetlenül.
– A számítógépek és a digitális technológia forradalmasították a pénzhamisítás módszereit. Éppen ezért igyekeznek a nemzetközi hatóságok olyan megállapodásokat kötni a pénzhamisításra alkalmas eszközök (fénymásolók, nyomtatók) gyártóival, hogy technikailag is megakadályozzák a bankjegyek másolását – mondja Nagy Richárd. – Régen, amikor még kevesebb biztonsági elem volt a bankjegyeken, akár kézzel is tudott rajzolni pénzt egy ügyes grafikus. Amint megjelentek a fénymásolók, azonnal megpróbálták azokat pénzhamisításra használni, még az sem zavarta őket, hogy a hamisítványok fekete-fehérek lettek.
Terjeszteni is kell a hamis pénzt, nem elég előállítani, tehát valahol fizetni kell vele, hogy cserébe valódi pénzt kapjunk visszajáróként. Minél nagyobb a bankjegy címlete, a pénztárosok annál inkább gyanakszanak, így a bűnözők szinte közgazdasági döntéshelyzetbe kerülnek. Két stratégia közül választhatnak. Vagy nagy címletet nyomnak, így bankjegyenként nagyobb lehet a hasznuk, de ezzel gyanússá válnak, és megnő a lebukás veszélye is, vagy kis címletet hamisítanak, amelyet talán nem vizsgálnak meg annyira, amikor fizetnek vele, de ebből sokat kell elsütni ahhoz, hogy a „vállalkozás” az elvárt mértékben termeljen profitot.
Korábban a kisebb címletek voltak a népszerűbbek a hamisítók körében, különösen az ezerforintos régebbi, hologramfólia nélküli változata. Öt-hat éve éppen ezért a lefoglalt hamisítványok nyolcvan százaléka ezres volt. Miután a jegybank fejlesztésekkel megnövelte az ezres biztonságosságát, szinte teljesen eltűnt a hamisítványok közül, évente tíznél kevesebb fordul belőle elő. Mostanában a hamisítók, úgy tűnik, a nagyobb haszonnal kecsegtető, de több veszéllyel járó nagyobb címleteket részesítik előnyben. Leggyakoribb a tízezres, ezt követi a húszezres és az ötezres.
Tűnjék bármennyire dilettánsnak is a legtöbb forinthamisítvány a Nemzeti Készpénzszakértői Központ munkatársai számára, az utcán vagy egy garázsból átalakított nonstop üzletben esetenként elfogadhatják azt valós bankjegyként. Az emberi figyelmetlenség szinte határtalan.
– A hamisítás elleni első védekezésként érdemes ránézni a pénzre, amelyet kapunk. Bár ez evidensnek tűnhet, korántsem általános gyakorlat. Már a papír minősége is perdöntő lehet, hiszen a speciális bankjegypapír tapintása teljesen más, mint a fénymásolópapíré. Sokszor buszbérletről származó hologramos fémcsíkot ragasztanak rájuk, de az emberek gyakran azt sem furcsállják, hogy hogyan kerül a pénzre a BKV felirat – magyarázza Pataki Tibor, miközben belépünk a Magyar Nemzeti Bank egy kellően sötét helyiségébe, hogy jól lássuk az ibolyántúli fény A és C tartományában ragyogó bankjegyeket. A helyiség ajtaján a felirat (teljesen véletlenül): Sokszorosító.
Fontos megjegyezni, hogy ha valaki nem létező pénzzel próbál fizetni, az csalásnak minősül. Emlékezetes ilyen eset volt nemrégiben, amikor egy bank promóciós céllal készített pénz formájú, de 54 ezer forintos címletű szórólapjaival fizetett egy tizenhét éves fiatal egy bácsinak három birkáért. Az eladó még örült is, hiszen ő eredetileg százezer forintot akart az állatokért, ehelyett 108 ezer forintot kapott. Bár ki lehet nevetni a károsultat, azt hangoztatva, hogy van a tudatlanságnak az a szintje, amikor már nem lehet megvédeni az illetőt magától, ha belegondolunk a bácsi valószínű életkörülményeibe, már érthetővé válik, hogy hogyan tudták becsapni. Valószínűleg soha nem jár bankban, sem nagyáruházban, lehet, hogy még tízezrest sem látott korábban. Nem feltétlenül lehet tisztában a valóban létező nagyobb címletekkel.
A magyar pénzhamisítás talán legérdekesebb esete is csalásnak minősült a valóságban, hiszen a bűnözők hivatalosan nem létező bankjegyet állítottak elő. Amikor még volt papír tízforintos, Petőfi arcképével, élelmes honfitársaink fogtak három bankjegyet, kettőből kivágták az egyes utáni nullát, és ezeket a harmadik tízese után ragasztották. Így „ezrest” kaptak akkor, amikor még nem is létezett ilyen magas címlet. Persze az a külföldi ezt nem tudhatta (és a címlet betűkkel írott megnevezését sem tudta elolvasni), akit megpróbáltak ezzel becsapni.
A Magyarországon lefoglalt hamis bankjegyek között természetesen van valuta is, és ezek minősége általában köszönő viszonyban sincs a forinthamisítványokéval. A dollár (mint a világ legfontosabb közvetítő pénzneme) hamisítása például iparszerűen és művészi színvonalon folyik. Valahol a világban működik egy illegális pénzjegynyomda, ahol képzett szakemberek professzionális nyomdagépeken nyomják a hamis dollárt (főként ötvenest és százast). Ezeknek gyakran érkezik olyan példányuk a Magyar Nemzeti Bankhoz, amelyek láttán a Nemzeti Készpénzszakértői Központ munkatársai is megemelik a kalapjukat. Szinte minden tekintetben megegyeznek az eredeti pénzzel, az eltérések jobbára csak mikroszkóp alatt láthatók. Így a mindennapi készpénzforgalomban minden további nélkül megtévesztők lehetnek.
A pénzhamisítók és a hatóságok közötti fegyverkezési verseny vélhetően sosem fog véget érni. Amint az egyik fél technikai újítást vezet be, a másik is fejleszt a maga módszerein, hogy partiban maradhasson. Ezen a tényen pedig az olyan gyökeres, forradalminak tűnő változások sem változtatnak, mint a Romániában nemrégiben bevezetett fóliára nyomott bankjegyek.
– A műanyagra nyomott, polimer bankjegyek hasznáról a pénzhamisítás elleni küzdelemben megoszlanak a vélemények. Eddig mintegy harminc országban alkalmazzák ezt. Már megjelentek az első hamisítási próbálkozások. Ezek egyelőre kezdetlegesek, de amint egy bűnözői csoport meglátja a műanyagpénz hamisításában rejlő lehetőségeket, és beszerzi a szükséges technikai eszközöket, vélhetően ugyanolyan gyakorivá válnak majd a hamisítványok, mint a papírpénz esetében – tartja Nagy Richárd.
2013. március 2.
