Mi a legféltettebb tulajdona?
A családom, de ha tárgyakra gondolok, akkor a pipa- és a lemezgyűjteményem.
Mit nem szeret a megjelenésén?
Van a homlokomon egy kis dudor, és a családom már nagyon unszol, hogy vetessem le. Előbb-utóbb rászánom magam, de szerintem, míg nem lóg a szemem elé, nincs azzal gond.
Ki játszaná az ön életéről szóló film főszerepét?
John Malkovich.
Mi a kedvenc illata?
A feleségemé.
Mi a legbűnösebb élvezet az életében?
Pipázom.
Mit köszönhet a szüleinek?
Azt, hogy az egyetemre való bekerülésemig jelentősen irányították a fejlődésemet.
Kitől szeretne bocsánatot kérni és miért?
Édesanyámtól, amiért amikor tizennyolc évesen bűnrészegen mentem haza a szalagavatóról, egész éjszaka virrasztania kellett mellettem, miközben én hánytam. Ez a téma soha többé nem került elő köztünk.
Hogyan kapcsolódik ki?
Futok, a családommal, barátokkal vagyok, zenét hallgatok.
Mikor volt a legboldogabb?
Most és folyamatosan.
Mitől fél a legjobban?
Saját magamtól, de egyelőre uralni tudom ezt a félelmet.
Mi az első emléke?
A mandulaműtétem kétéves koromban. Arra emlékszem, hogy a Fiumei úton lévő baleseti központban az arcomra tesznek egy rácsot, és arra étert csepegtetnek.
Az ingatlant és az autót kivéve mi a legdrágább dolog, amit vásárolt?
A feleségemnek vettem egy gyűrűt, rajta furcsa fekete és fehér kövekkel.
Most hol szeretne lenni?
A sienai főtéren ülnék, jót ennék és édes olasz bort innék.
Gyerekkorában mi szeretett volna lenni?
Sok minden, de leginkább orvos.
Van-e rejtett tehetsége valamihez, amelyet kevesen tudnak önről?
Nem tartom magam különösen tehetséges embernek. Amiben talán tehetséges vagyok, azt próbálom naponta csinálni. Máshoz pedig nem értek.
Mit álmodott utoljára?
Nemrég vacsorázni voltunk, és rengeteg nehéz magyaros ételt ettem. Ettől aztán egész éjjel kosárlabdáztam álmomban, pedig soha életemben nem játszottam.
Melyik volt élete legjobb döntése?
Amikor édesanyám megszült. Ez az én döntésem is volt, hiszen kikívánkoztam.
Melyik volt a legnagyobb hiba, amelyet életében elkövetett?
Az, hogy nem tíz évvel korábban ismertem meg a feleségemet. Mint utólag kiderült, lett volna rá alkalom, mert voltunk együtt építőtáborban.
Miből van otthon túl sok?
Lemezből és pipából.
Miben szokott kételkedni?
Elsősorban magamban, ami nagyon fontos az ember szakmájában. Néha pedig a politikában.
Mi az élet értelme?
Az, hogy vagyunk, és hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben.
Mit nem szeret a munkájában?
Olyan nincs, de talán az adminisztrációt.
Kit hívna meg álmai vacsorájára?
Boldoczki Gábor trombitaművészt. Rajongok a barokk trombitazenéért, és ő ebben zseni.
Mely szavakat használja túlzottan gyakran?
A „szerintem”-et és a „véleményem szerint”-et.
Mi volt a legrosszabb munkája?
Mielőtt fölvettek volna az egyetemre, állatgondozó voltam a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet állatházában, ahol patkányokat, egereket, macskákat, kutyákat kellett etetnem, takarítanom.
Ha megváltoztathatná a múltját, min változtatna?
Semmin, én mindig jól éreztem magam az életemben.
Mikor sírt utoljára és miért?
Két éve édesanyám halálos ágyánál. Azt megelőzően hét-nyolc évvel ezelőtt, amikor véletlenül rátettem a laptopomat a kerámia főzőlapra, és elolvadt. Szerencsére az adatokat sikerült kimenteni a vincseszterből.
Mi a legtöbb, amit eddig elért az életben?
Amikor a betegek megköszönik, hogy segítettünk nekik.
Zacher Gábor Budapesten született 1960-ban. 1986-ban végezte el a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet, jelenleg a Péterfy Sándor Utcai Kórház klinikai toxikológiai osztályának vezetője. Tanít a Semmelweis Egyetemen, a Szegedi és a Pécsi Tudományegyetemen és a Rendőrtiszti Főiskolán, valamint toxikológus igazságügyi szakértőként is dolgozik. Karizs Tamással közösen írt, A Zacher – Mindennapi mérgeink című könyve tavaly jelent meg.
2012. október 13.
