Kiemelt bejegyzés

Többé nem frissülő blog

Ez a blog többé nem frissül. Az új cikkek új helyen, a molnarcsaba.wordpress.com címen érhetők el.

2015. július 3.

Kibányászott bitek

Csodaszerek nem léteznek. Egyre több jel mutat arra, hogy az elmúlt években népszerűvé vált virtuális pénznem, a bitcoin sem jelent megoldást a világgazdaság bajaira. Noha kitalálója éppen a régi pénzügyi rendszer anomáliáit próbálta általa meghaladni, sokak szerint nem több, mint a bűnözők titkosított pénzutalási rendszere.



Környezeti katasztrófaként jellemezte a bitcoin elnevezésű internetes pénzügyi közvetítőeszközt néhány napja Mark Gimein, a Bloomberg hírügynökség elemzője. Első hallásra érthetetlen, hogyan okozhat a fizikai valóságban nem létező, mindössze számítógépes adatállományok formájában birtokolt fizetőeszköz a való világban környezeti ártalmakat. Nos, azért, mert a bitcoinok úgy jönnek létre, hogy a vállalkozó szellemű emberek hatalmas számítógépes kapacitást igénylő számításokat végeznek a komputerükön. Minél többet működteti az ember a megfelelő programot, vagyis elterjedt kifejezéssel „bányászik”, annál több bitcoinnal jutalmazzák. Ahogy múlik az idő, egyre többet kell dolgozni egyetlen bitcoinért. A rendszert ugyanis úgy alkották meg, hogy a termelhető bitcoinok mennyisége adott, 21 millió, a fogyatkozó egységeket pedig egyre nehezebben lehet megszerezni. Amint létrejön a 21 millió bitcoin, a bányászatnak leáldozik. Egyébként a programfuttatásnak nincs semmilyen értelmes haszna, mindössze arra jó, hogy az ember bizonyítsa, hogy nagyon szeretne bitcoint, és ennek érdekében hajlandó áldozatot is hozni. Érthetetlen, hogy miért pont ezt a módját választották az új pénz kezdeti elosztásának.
Hogy mitől okoz mindez környezeti terhelést? A számítógépek áramfogyasztása révén. Kiszámolták, hogy a bányászóprogramok Amerikában évente 982 megawattóra elektromosságot fogyasztanak. Ez nagyjából 31 ezer (nagyon is valóságos) háztartás teljes energiafogyasztását fedezné, vagy a Svájc és Franciaország határán üzemelő hatalmas részecskegyorsító, a nagy hadronütköztető fogyasztásának felét, idézi a tanulmányt a The Washington Post. Egyetlen nap alatt 33 millió forintra rúg a bitcoinbányászat villanyszámlája. Ha megvalósulnak a bitcoin kitalálóinak reményei, és a valutanem átveszi a világ pénzforgalmában a dollár vagy az euró helyét, a rendszer működtetésének energiaigénye beláthatatlan magasságokba emelkedhet.
De mi is az a bitcoin, és hogyan teremthetünk új fizetőeszközt egyáltalán?
A bitcoint Nakamoto Szatosi japán programozó találta fel, már ha létezik ő egyáltalán. A Nakamoto biztosan álnév, és az sem biztos, hogy egy emberről vagy egy csoportról van szó, és ők pontosan hol élnek a világban. A bitcoinátutalások számítógépes rendszere az internetes fájlcserélő hálózatok struktúráját utánozza, nincs központja, minden részt vevő ember komputere nagyjából azonos feladatot lát el. Ha kiesik egy gép, az a rendszer működésében elvileg semmilyen fennakadást nem okoz, így gyakorlatilag lekapcsolhatatlan. A bitcoin abban különbözik leginkább a hagyományos pénznemektől, hogy nincs mögötte kibocsátó ország, sem jegybank. Az átutalásokhoz pedig nincs szükség közvetítő bankokra, azok közvetlenül történnek a küldő és a fogadó fél számítógépe között.
Ha bankban tartjuk a valódi pénzünket, az állandó bizalmi viszonyt feltételez a bank és közöttünk. Rájuk bízzuk vagyonunkat, és reméljük, hogy az nem tűnik el a bank hibájából vagy rosszhiszeműségéből. A bitcoinnál nincs szükség bizalomra, mert a számlánkat nem a bank vezeti, hanem virtuális pénztárcánkat a saját gépünk tárolja folyamatosan (előlünk is zártan, így nem másolhatunk otthon magunknak újabb bitcoinokat). Persze ennek ugyanazok a veszélyei, mintha a párnacihában tartanánk a spórolt pénzünket. Ha megsérül a titkosított pénztárcaként szolgáló fájl a gépünkön, az összes bitcoinunk semmivé foszlik.
A rendszer titkosítása szinte megfejthetetlenül bonyolult, így az utalások tökéletesen névtelenül történnek. Senki sem tudhatja, hogy ki kitől kapott bitcoint, és ez sokak számára a bitcoin legfőbb csábereje. Közöttük sok a paranoid összeesküvés-hívő átlagember, de szép számban vannak olyanok is, akik joggal szeretnék pénzügyi tranzakcióikat elrejteni a kíváncsiskodók elől. Lehetnek ők szabadságharcosok, terroristák vagy közönséges bűnözők. A teljes anonimitásnak azonban vannak veszélyei, méghozzá akkor, amikor nem mi szereztük a pénzt úgy, hogy senki nem tud rólunk, hanem épp a mi pénzünket lopja el valaki. Ez történt 2011-ben egy, csak az internetes álnevén ismert emberrel. Az illető, aki beszédes módon az All in Vain (Minden Hiába) álnevet használja, csak annyit hibázott, hogy éjjelre bekapcsolva felejtette a számítógépét. Mire felébredt, virtuális pénztárcájából eltűnt 25 ezer bitcoin, amely mai áron több mint egymillió igazi dollárt ér. Ha ébren lett volna, talán még az átutalás teljesülése előtt észreveszi a támadást, és meg tudta volna akadályozni a lopást, de hát aludt. A pénznek már bottal ütheti a nyomát, ha a tolvaj nem utalja vissza neki, senki sem segíthet rajta. A pénztártól való távozás után nincs helye reklamációnak.
A bitcoin és a hagyományos pénzügyi közvetítőeszközök működése közötti különbségek sora itt gyakorlatilag véget is ér. A The New York Times szerint pedig éppen az a gond vele, hogy valójában rég meghaladottnak gondolt pénzügyi elméletek élednek újjá benne. Ahogy régen aranybányászattal lehetett olyan fizetőeszközt előállítani a semmiből, amelynek gyakorlati haszna kevés volt, úgy most biteket bányászhatnak a szerencsevadászok. De az előállított bitcoinok semmilyen valós gazdasági eredményt nem szimbolizálnak.
Attól kezdve azonban, hogy létrejött a meghatározott mennyiségű pénzegység, bármennyire próbálta is e tényezőt kiküszöbölni a rendszer tervezésekor Nakamoto, már minden a bizalmon múlik. Amióta ugyanis olyan fizetőeszközöket használunk, amelyek önmagukban nem értékesek, a pénz értéke kizárólag a közmegegyezésen alapszik. Közmegegyezés pedig nem létezhet bizalom nélkül, hiszen a befektetőknek bízniuk kell abban, hogy az eladásra kínált fizetőeszköz értékét valós gazdasági teljesítmény, stabil piaci kereslet szavatolja, illetve abban, hogy a vele való kereskedés rendszere működni fog majd akkor is, amikor el akarják a bitcoinjaikat adni. Nos, pontosan ezek a bizalmi szempontok látszanak megrendülni az elmúlt hetekben.
Az év első heteiben, valószínűleg a ciprusi bankcsődök és az uniós pénzügyi válság miatt, megsokszorozódott a bitcoin iránti kereslet. A bitcoinra specializálódott virtuális tőzsdék alig bírták a vásárlók rohamát, akik valódi pénzüket bitcoinra akarták váltani, írja a The New Yorker. A bitcoin árfolyama nem meglepő módon az egekbe emelkedett. Míg eddigi története során egy bitcoin legfeljebb harminc dollárt ért, és 2013 elején alig érte el az árfolyama a tizennégy dolláros szintet, addig április elején ennek majdnem hússzorosát érte. Talán ez volt az első olyan pénzügyi buborék, amelyről már a kipukkanása előtt látta szinte mindenki, hogy ki fog durranni. Persze az, hogy valamikor kidurran egy buborék, és a mélybe zuhannak az árak, nem jelenti azt, hogy éppen holnap fog ez bekövetkezni. Így a szerencsés bátrak, akik jó érzékkel adják el bitcoinjaikat az összeomlás előtti pillanatban, sokat kereshetnek az üzleten.
A várt összeomlás végül néhány napja következett be: a 266 dolláros csúcsról több lépcsőben esett az árfolyam, a cikk írásakor hatvan dollár körül mozgott. Paradox módon az összeomlást részben a felfokozott kereslet hatásai váltották ki. A vásárlói rohamot ugyanis nem bírták a legnagyobb bitcointőzsde szerverei, fennakadások voltak a kereskedésben. Egy közvetítőeszköz pedig, amelyikkel nem lehet kereskedni és elcserélni más értékekre, semmit sem ér. Senki sem tudja megmondani, hogy pontosan mi okozta az árfolyam zuhanását. A legtöbb józanul gondolkodó szakértő szerint ebben nincs semmi meglepő, hiszen a pénzügyi buborékokba bele van kódolva a kidurranás. Mások szerint összeesküvés áldozata lett a mindentől független, szabad pénz. A konspiráció hátterében az ellenőrző szerepüket és profitukat féltő bankok és/vagy az amerikai kormány állnak.
Ez utóbbi feltételezést erősítheti, hogy még a bitcoin árfolyamának rakétaszerű emelkedése idején jelentette be az amerikai kormányzat, hogy a virtuális pénznem kereskedelmének szigorúbb szabályozását tervezi, írja a New Scientist. Az amerikai kormány pénzügyi bűncselekményeket vizsgáló hivatala bejelentette, hogy olyan törvénymódosítást készítenek elő, amely alapján a virtuális pénzzel tőzsdézőkre is a hagyományos brókerekre vonatkozó szabályok lesznek érvényesek, adóhatósági ellenőrzéssel, pénzmosás elleni szigorral együtt. Az FBI kiszivárgott, bitcoinról szóló tanulmánya szerint pedig aggasztó, hogy a bitcoinos tranzakciókat valóban igen nehéz visszakövetni, ami tökéletes terepet biztosít a maffiapénzek mozgásához. Ezzel egy időben az amerikai kábítószer-ellenes hatóság számos weboldalt leplezett le, amelyek segítségével a drogdílerek és a -fogyasztók üzletet köthettek, és a kábítószer ellenértékét bitcoinban egyenlítették ki. Mindezt névtelenül.
Ezek az anomáliák mindeddig távol tartották a komolyan vehető befektetőket a bitcoinon alapuló pénzügyi rendszertől. Nemrég azonban két ismert üzletember, az egypetéjű ikerpár Cameron és Tyler Winklevoss bejelentették, hogy a forgalomban lévő bitcoinok jelentős részét ők birtokolják. Ez azonban nem fogja a leginkább piramisjátéknak kinéző rendszer iránti bizalmat erősíteni. A Winklevoss ikrek ugyanis eddig is arról voltak ismertek, hogy kétes kimenetelű, de gyors meggazdagodást ígérő ügyletekbe bocsátkoztak. Leghíresebb tettük az volt (azonkívül, hogy rajthoz álltak a pekingi olimpia evezősversenyén), amikor beperelték Mark Zuckerberget, a Facebook alapítóját, azzal vádolva őt, hogy tőlük lopta a közösségi hálózat ötletét.



2013. április276.