Hazánk előkelő helyet foglal el a világ országai között az evolúció elfogadottságát illetően. A leggyakrabban idézett, ezer magyar ember megkérdezésével végzett, majd a Science-ben publikált felmérés szerint a magyarok kétharmada fogadja el az evolúciós elméletet igaznak. Ezzel megelőzzük az összes szomszédos országot, de még Svájcot is. Ezekre a tényekre azért kell büszkének lennünk, mert egy ország csak úgy válhat sikeressé, ha a tudományos eredmények értékelésében és hasznosításában élen jár.
Mindez nem jelenti azt, hogy az élet minden területén ugyanolyan könnyedén tudjuk elfogadni az evolúció szerepét. Különösen az emelkedett emberi érzelmeket, a szeretetet, az erkölcsöt és a moralitást tartják sokan a biológián kívül álló jelenségeknek, amelyekhez a létért és a szaporodásért való küzdelemmel azonosított törzsfejlődésnek semmi köze. Talán senki sincs Magyarországon, aki kevésbé értene ezzel egyet, mint Bereczkei Tamás evolúciós pszichológus, a Pécsi Tudományegyetem egyetemi tanára. Új könyvében talán még ellentmondásosabb témához nyúlt, hiszen az emberi kapcsolatok, a lelki és a testi vonzalom biológiai mozgatórugóit elemzi. A szerző itt is (ahogy mindig) hangsúlyozza, hogy a darwinista megközelítés nem törekszik – és nem is alkalmas – arra, hogy értékítéletet alkosson a vizsgált emberi viselkedésformák fölött, és azok a biológiai háttérrel együtt is becsülendők maradhatnak. A kötet meglehetősen szerencsétlen (talán provokatívnak szánt) címválasztásával mégis épp az ellenkező képzetet kelti a felületes érdeklődőben.
A kötetbe beleolvasva azonban hamar kiderül, hogy elítélő szemléletről szó sincs. A bemutatott vizsgálati eredmények (amelyek közül sok a szerző kutatócsoportjában született) emberi természetünk működésébe engednek bepillantást. De ha nem a megismerés becsülendő céljával olvasunk bele a könyvbe, akkor is jól szórakozhatunk. Már ha érdekel minket az alcímben kiemelt három tárgykör: a vonzalom, a párválasztás és a szex.
Magyarázatot kaphatunk például érthetetlen ismerkedési kudarcainkra egy francia kísérletből. Ott a beépített férfiak megpróbálták diszkóban felkérni a magányos nőket azonos szöveggel, ami vagy sikerült, vagy nem. A nőket később kikérdezve kiderült, hogy az ösztruszban (megtermékenyíthető állapotban) lévő nők kétszer gyakrabban mondtak igent a felkérésre. De az is érthetővé válik, hogy miért élik meg gyökeresen eltérő módon a férfiak és a nők a féltékenységet és a hűtlenséget. Az egésznek az az alapja, hogy az ember belső megtermékenyítésű állat, így ha egy párnak utóda születik, az anya személye biztos. Az apa szerepe a megtermékenyítés után a család számára szükséges erőforrások biztosításában rejlik, viszont nem lehet tökéletesen biztos abban, hogy a felnevelendő gyermek az övé. Éppen ezért a féltékeny férfiak a szexuális hűtlenségtől félnek igazán. A nők ezzel ellentétben az érzelmi hűtlenségtől tartanak. Ha a férjük beleszeret egy másik nőbe, az számukra nagyobb megrázkódtatás, mintha „csak” lefekszik vele. Ilyenkor ugyanis a férj alapvető fontosságú családfenntartó szerepe is bizonytalanná válik.
(Bereczkei Tamás: Rejtett indítékok a párkapcsolatban. Kulcslyuk Kiadó, Budapest, 2012. Ára: 2940 forint)
2013. április 27.
