Az űr a legvégső határ – így kezdődtek a Star Trek című sci-fi sorozat epizódjai. Filmváltozatának munkálatai már zajlottak, amikor majdnem négy évtizede felbocsátották a Voyager–1 és –2 űrszondákat. A filmben a főgonosz szerepét pedig egy későbbi testvérükre, a Voyager–6 szondára osztották. Az űrszondák feladata valóban az volt, hogy eljussanak oda, ahol ember még nem járt. A küldetésüket minden bizonnyal teljesítették, hiszen már valahol messzi járnak, a nemrégiben szenzációt keltő hírek szerint a Voyager–1 kilépett a Naprendszerből. Ez lenne az első ember alkotta tárgy, amely elhagyja a Naprendszerünket, vagyis kilép a csillagközi űrbe, így történelmi jelentősége lenne az eseménynek. Csakhogy csupán feltételezéseink lehetnek a Voyager–1 hollétéről. Nemcsak a szonda jelenlegi pozíciója bizonytalan, a Naprendszer határa sem egyértelműen meghatározható. A Nap gravitációs tere ugyanis nem szűnik meg hirtelen egy jól meghatározható távolságban, így a határt inkább a konvenció, semmint valamely embertől független jelenség jelöli ki.
35
évvel ezelőtt, 1977. szeptember 5-én bocsátották föl a Voyager–1 űrszondát a floridai Cape Canaveral űrbázisról. Ikertestvérét, a Voyager–2 szondát két héttel korábban, augusztus 20-án indították a Földről, de a Voyager–1 gyorsabb nála, így hamarosan lehagyta.
722
kilogramm a szonda tömege. Összesen 11 különböző tudományos kutatóműszert szereltek rá, amelyek főként az elektromágneses sugárzást és a mágnesességet vizsgálják. Adattárolója 62 500 kilobyte adatot képes tárolni, ami nagyjából megegyezik az interneten látott kisebb képek méretével. A szondában elhelyeztek egy aranylemezt, amelyen az esetleges földön kívüli civilizációkkal tudatjuk létezésünket.
123,48
csillagászati egységre távolodott el a Voyager–1 a Földtől az utolsó, idén márciusi adatok szerint. Ez 18,47 milliárd kilométernek felel meg, minthogy egy csillagászati egység nagyjából az átlagos Nap–Föld-távolsággal egyenlő (pontosan 149 597 870 700 méter). Ezzel biztosan a Voyager–1 a valaha legmesszebbre jutott ember alkotta tárgy.
17
óráig tart, míg a Voyager–1 által küldött rádiójelek eljutnak a Földre, és ugyanennyi idő alatt érik el őt a földi utasítások. Csodálatos módon mindeddig nem szakadt meg egyik Voyager szondával sem a rádió-összeköttetés.
349 000
kilométerre közelítette meg a Voyager–1 a Jupitert, amikor 1979 januárja és áprilisa között a bolygót vizsgálta. Soha nem látott részletességű színes fotókat készített róla és holdjairól, és ezeket visszaküldte a Földre. Másfél évvel később a Szaturnusz mellett is elhaladt. Ezután a csillagközi tér felé vette az irányt.
3
órán keresztül úgy tűnt, kijutottunk a Naprendszerből. A Voyager–1 ugyanis éles változást érzékelt a kozmikus sugárzásban, amely egyes csillagászok szerint arra utalt, hogy már a csillagközi űrben tartózkodik. Mások szerint viszont nem, ezért a szenzáció bejelentői hamar visszavonták a kiadott közleményt. A kilépés azonban csak idő kérdése.
2013. április 27.
