Higgyünk-e Plinius gyógytanácsainak?Idősebb Plinius talán a legtöbbet idézett római tudós. Fő műve, a Naturalis Historia (Természetrajz) vagy másfél évezreden keresztül a nyugati civilizáció világképének megkerülhetetlen (és megkérdőjelezhetetlen) forrása, hivatkozási pontja maradt. A minden tekintetben grandiózus munkával Plinius az ókor teljes tudását akarta összegyűjteni egyetlen enciklopédikus műben. A Naturalis Historia harminchét könyve a kor technikai vívmányainak leírását ugyanúgy tartalmazta, mint a csillagászat, az állattan, a növénytan, a földrajz vagy az ásványtan területén összegyűjtött ismereteket.
A mű Krisztus után 77–79-es megjelenése idején a legszigorúbb értelemben vett tudományos munkának számított, dacára számos áltudományos, mendemondákon alapuló, illetve a mai olvasó számára nyilvánvaló (sőt megmosolyogtató) módon hamis állításainak. Talán Plinius sem gondolta, hogy ezernégyszáz évvel halála után (79-ben a Pompejit is elpusztító Vezúv-kitörésben lelte halálát a közeli Stabiaeban) is az ő műve lesz az európai természettudományos műveltség alapja. Intellektuális tekintélye oly nagy volt, hogy évszázadokkal késleltette a modern tudomány megszületését. 1469-ben a Naturalis Historia volt az első tudományos könyv, amelyet kiadtak nyomtatásban.
Most megjelent magyar kiadása a Természetrajz gyógynövényekről szóló nyolc könyvét tartalmazza Hoffmann Zsuzsanna fordításában és jegyzeteivel. Ahogy Plinius egész művét, ezeket a fejezeteket is áthatja a szerző természet iránti tisztelete és csodálata. Fölfogását jól mutatják a XXIV., vadon élő fákból készült orvosságokat taglaló könyv bevezető sorai: „Még az erdők és a természet vadabb vidékei sincsenek híjával orvosságoknak, így nincs olyan hely, ahol minden dolog szent szülője ne helyezett volna el hozzávalókat az emberiség gyógyítására; úgyhogy a legelhagyatottabb helyen is van patika, amiért is mindenhol csodálatos példái bukkannak fel a jól ismert antipátiának és szimpátiának.” Plinius munkásságának beláthatatlan hatására jellemző, hogy ezek az elvek mind a mai napig meghatározzák egyesek gondolkodásmódját. Az antipátia–szimpátia ellentét (tehát az ellenszerrel, illetve a hasonló hatású szerrel való gyógyítás) a homeopátia alapja, amely napjainkban éli virágkorát, és termel dollármilliárdokat sokszor annak ellenére, hogy nemcsak a tudomány törvényeinek, de a józan észnek is ellentmond.
A Naturalis Historiát Plinius érezhetően kézikönyvnek szánta, amelyet a kor emberei majd leemelnek a polcról, és megkeresik benne a felmerült kérdésre választ adó fejezetet. A könyv éppen ezért enciklopédikus szerkezetű, az egyes szócikkek legtöbbször egy-egy növény gyógyhatását részletezik, de találunk bennük életvezetési tanácsokat is, amelyekből kitűnik, hogy a kétezer évvel ezelőtt élt embereket nagyon hasonló problémák foglalkoztatták, mint mai társaikat. Diétás tanácsai így hangzanak: „Akik testben gyarapodni kívánnak, vagy az emésztést könnyíteni, azoknak célszerű evés közben inni, ellenben akik fogyni szeretnének, és az emésztést fékezni, evés közben szomjazzanak.”
A Naturalis Historia forgatása mindazoknak tanulságos lehet, akik az orvoslás elmúlt két évezredben megtett hosszú útja iránt érdeklődnek. A benne foglalt állításokat azonban ne vegyük mindig szó szerint.
(Caius Plinius Secundus: Naturalis Historia – Természetrajz, XX–XXVII. könyv: Római medicina és farmakológia. Quintus Kiadó, Szeged, 2012. Ára: 4000 forint)
2012. október 27.
