A Pannon Egyetem kutatói az IBM-mel együttműködésben olyan informatikai megoldásokat dolgoznak ki az elkövetkező években, amelyek intelligens városirányítást, ezáltal élhetőbb urbánus környezetet tesznek lehetővé. De mit is jelent a máris elcsépelt okosváros-koncepció, és realitás-e mindez itt, Közép-Európában?
Az „okos város” (vagy angol kifejezéssel: smart city) az utóbbi évek legdivatosabb hívószavává vált. Lassan úgy érzi az ember, hogy bármilyen városfejlesztési intézkedésre rá lehet sütni a virágládák cseréjétől az aszfaltozásig, eközben pedig az emberek többségének – bár a kifejezést már hallotta – fogalma sincs, hogy mitől okos egy város. Noha a számítógépek ellenőrizte, szűk értelemben vett okos városokról azt gondolhatnánk, hogy a jelenlegi körülmények között leginkább a tudományos fantasztikum tárgykörébe tartoznak (esetleg Észak-Amerikában vagy Japánban működhetnek bizonyos elemeik), valójában hazánkban is elindultak e fejlesztések. Az IBM és a Pannon Egyetem konzorciuma 1,8 milliárd forintos költségvetéssel közös projektet tervez, amelynek segítségével sok tekintetben „felokosíthatják” városainkat.
– Az okos város néven emlegetett intelligens városirányítási rendszerek előnyei akkor válnak igazán nyilvánvalóvá, amikor egymástól látszólag távol eső rendszerek működését szükséges egyszerre befolyásolni – nyilatkozta lapunknak Galambos György, az IBM globális szolgáltatási üzletágának egyik technológiai vezetője. Galambos egyike az IBM-mérnökök alig kétszáz tagú „belső körének”. – Az elektromos hálózat terhelésével összefügg az ivóvízellátás is (például a mosógépek miatt), de az áramszünetek a közlekedésre is hatással vannak, hiszen ilyenkor nem működnek a közlekedési lámpák.
Galambos György egy olyan terv kidolgozásában vett részt, amely az okosváros-koncepció katasztrófaelhárításban való felhasználhatóságával foglalkozik. Noha a földrengést vagy a hurrikánt nem lehet megelőzni (a földrengést még előre jelezni sem), a meglévő erőforrások intelligens irányításával minimalizálni lehet a károkat. A városvezetés informatikai központjába közvetlenül érkeznek a meteorológiai adatok, ahol ezeket a számítógépes algoritmusok értékelik, és vagy tanácsokat adnak a döntéshozóknak a megfelelőnek ítélt intézkedésekre, vagy automatikusan utasítanak például a készletek, mentőcsapatok átcsoportosítására. Ezek a rendszerek – bár a kezelt adatok más jellegűek – működésüket tekintve nagyon közel állnak az intelligens vállalatirányítási rendszerekhez, ahol nem az időjárási, közlekedési, ellátási adatokat, hanem az ügyfelek rendeléseit, a piaci környezetet és a termelést kell összehangolni. Nagy a különbség azonban az üzleti szféra és a közületek informatikai „bedrótozottságában”.
– A bankok és a nagyvállalatok sokkal szervezettebb formában kapják az információkat, mint egy város vezetősége, amelynek számos adatközlő forrástól származó, rendkívül variábilis információval kell megküzdenie. Itt a közületi érzékelők jelentésein túl például a közösségi hálózatokon elérhető információra is gondolnunk kell – folytatja Galambos György. – Az okos város működésének alapfeltétele, hogy valós időben értesüljünk az ellátórendszerek, a közlekedés és más részrendszerek állapotáról. Ehhez meglepően kevés technológiai fejlesztésre van szükség, hiszen például az elektromos hálózatot már szinte mindenhol, az ivóvízhálózatot pedig sok helyen elektronikusan felügyelik. Igazából az a meglepő, hogy ehhez képest milyen korlátozott mértékben használják a hozzáférhető adatokat az irányításban.
A főmérnök szerint tehát nem az infrastrukturális beruházások tesznek igazán okossá egy várost, hanem az a szoftveres háttér, amely a jórészt már meglévő elektronikus csatornákon beérkező töméntelen információt rendszerezni tudja, és ezek alapján képes a legmegfelelőbb reakciót kiválasztani. Ehhez manapság már nem is kellenek speciális szuperszámítógépek, az általános felhasználásra szánt komputerek is megbirkóznak a feladattal. Persze minden város más és más, így az egy másik településre kifejlesztett városirányítási rendszerek – legyenek azok bármilyen flexibilisek – önmagukban nem alkalmazhatók mindenhol. Szükség van hát helyi szakemberekre, akik képesek a helyi jellegzetességeket beépíteni a rendszerbe.
– A gyakorlati adatok nem olyan formában keletkeznek, amelyet az optimális megoldást kutató szoftverek azonnal értelmezni tudnak. Ahhoz, hogy a programok működhessenek, először meg kell alkotnunk az adott feladathoz illeszkedő matematikai modelleket. Ezek kifejlesztése lesz egyetemünk kutatóinak feladata – válaszolta kérdésünkre Friedler Ferenc, a Pannon Egyetem rektora. – E feladatok pedig településfüggők. Városonként eltérő lehet például, hogy az elektromos hálózatot milyen túlterhelésre kell felkészíteni ahhoz, hogy az megbízhatóan működjön. A villamos hálózaton belül mindenhova nem lehet párhuzamos rendszereket telepíteni, mert az nagyon nagy költség, de a hálózat csomópontjai között számos útvonal képzelhető el, amelyek hiba esetén biztosíthatják az egész hálózat működőképességét. Ezek feltérképezése, irányítása emberi erővel megoldhatatlan, ezért optimalizációs szoftvereket igényel.
De az intelligens városirányítási rendszerek ennél sokkal több mindenre használhatók. Segíthetik a városvezetést és a lakosságot azáltal, hogy gördülékenynyé teszik kommunikációjukat. Például az emberek percre kész információkhoz juthatnak a város működéséről az interneten vagy a köztereken működő hirdetőeszközök segítségével, mobiltelefonjuk segítségével pedig a lakosok maguk is értesíthetik a hatóságokat a problémákról.
2013. december 14.
