Magyar kutatók a manapság egyik legrangosabb tudományos folyóirat, a Plos One hasábjain közölték fölfedezésüket, miszerint a klór-dioxid megoldás lehet a hagyományos antibiotikumokkal szemben egyre ellenállóbbá váló baktériumok jelentette veszélyre. Bár ez az állítás szenzációs orvostudományi és kereskedelmi sikerekkel kecsegtet, a valóság ennél árnyaltabb.
Ezerszámra hoz létre a modern gyógyszerkémia eddig nem létezett molekulákat. Ezeket, ha hatásosnak bizonyulnak valamely betegség ellen, szabadalmaztatják, és e monopoljog birtokában a gyógyszer forgalmazásából tesznek szert profitra. Szabadalmaztatni azonban csak olyasmit lehet, amit mi találtunk föl, ami nem létezett a mi erőfeszítéseink előtt. Mi van akkor, ha egy régóta ismert vegyület (konkrétan a klór-dioxid) eddig nem ismert hatását vagy felhasználását fedezzük föl? Ilyenkor nem szabadalmaztathatjuk magát a molekulát, hiszen nem mi alkottuk meg elsőként. De akkor hogyan tudunk kilépni vele a gyógyszerpiacra? Ezt a fogas kérdést kell majd megválaszolniuk azoknak a magyar kutatóknak, akik az utóbbi évtizedek egyik legígéretesebb felismerésére jutottak, amely akár áttörést is hozhat az alkalmazott orvostudományban.
– Sir Humphrey Davy fedezte föl kétszáz éve a klór-dioxidot, és sokféle módon használják nap nap után. Mi az egyetemi kutatómunkánk során régóta dolgoztunk klór-dioxiddal, arról azonban csak később értesültem, hogy a klór-dioxid a világ leghatékonyabb fertőtlenítőszere – mondja Noszticzius Zoltán, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem fizika tanszékének Széchenyi-díjas egyetemi tanára. – Noha a legerősebb fertőtlenítőszer az ózon, de az nem igazán hatékony az úgynevezett biofilmekbe rendeződő kórokozókkal szemben. A biofilm nem más, mint egy felületen összetapadt mikroorganizmusok sokasága. A fertőző betegségek több mint nyolcvan százalékát ilyen biofilmek okozzák. A klór-dioxid éppen e biofilmek ellen nagyon jó.
A klór-dioxidnak az a trükkje, hogy noha szabad gyök (tehát elvileg nagyon reakcióképes részecske), mégis csak igen kevés anyaggal reagál, azokkal viszont rendkívül gyorsan. Ilyen anyag például négy aminosav, különösen a kénatomot tartalmazó cisztein. Cisztein minden földi élő szervezet fehérjéiben van, cisztein nélkül nem képzelhető el az élet. A klór-dioxid tehát igen erős méreg, ugyanúgy halálos a baktériumokra, mint az emberi sejtekre. Persze csak azokra a sejtekre, amelyekbe eljut.
– Igen illékony a klór-dioxid, ha vizes oldatával fertőtlenítünk valamit, a kezelés után gyorsan elpárolog a felületről, és nem tesz kárt további sejtekben – folytatja Noszticzius Zoltán. – Ahhoz azonban, hogy kiterjedt szerepet kaphasson a mindennapi klinikai gyakorlatban, szükség volt egy módszerre, amellyel nagyon tiszta formában is előállíthattuk. Ezt a módszert 2006-ban fedeztük fel, és mára megszereztük a tiszta klór-dioxid ily módon történő előállításának európai és amerikai szabadalmát is.
A kutatók szerint a klór-dioxid egyik legnagyobb előnye abban áll, hogy még a hagyományos antibiotikumokra rezisztens úgynevezett szuperbaktériumok ellen is hatásos. Persze sok ilyen anyagot lehetne mondani, hiszen a legtöbb erős méreg, például a tömény kénsav is megöl minden baktériumot. Még az is közös a kénsavban és a klór-dioxidban, hogy azokra az emberi sejtekre is mérgezőek, amelyekkel kapcsolatba lépnek. A tömény kénsavat mégsem akarja senki gyógyászati célokra alkalmazni. Mi teszi hát különlegessé a klór-dioxidot?
A hagyományos antibiotikumok biokémiai tulajdonságaik miatt ártalmasak a rájuk érzékeny baktériumokra, de nem ártanak az emberi sejteknek. A klór-dioxid ezzel ellentétben egyaránt árt a baktériumoknak és az emberi sejteknek is, de az emberre mint élőlényre mégsem veszélyes, mert csak a legkülső sejtjeit pusztítja el. A néhány perces behatási idő alatt ugyanis a klór-dioxid csak néhány századmilliméter mélységig hatol a szövetekbe, így nem okoz számottevő kárt. Az ezredmilliméteres baktériumok ezzel szemben védtelenek a klór-dioxiddal szemben (egyszerűen apró méretük miatt), és a jövőben is azok maradnak. Ez a vegyület ugyanis az egyik létfontosságú aminosavval, a ciszteinnel reagál, ezáltal lehetetlenné teszi az összes fehérje működését. Ez minden életműködést megakadályoz, nem csak egy-egy funkciót gátol, mint a hagyományos antibiotikumok, így gyakorlatilag lehetetlen rezisztenciát kialakítani ellene.
Tehát a kezelés helyén, a felületen nagyon hatásos a klór-dioxid, a másodperc törtrésze alatt elpusztít minden baktériumot, de mélyebbre nem hatol, a vérkeringés nem szállítja el a szervezet távoli részeibe, orvosi szakszóval nem válik szisztémássá. Ez egyrészt előnyös, hiszen csak ott hat, ahol alkalmazni kívánjuk, de másrészt határt is szab alkalmazási területeinek. Csak felületi kezelésre alkalmas, ez a felület pedig lehet a test külső felszínén vagy a testüregek belső felszínén.
– Felületi alkalmazására sokféle lehetőség kínálkozik, hiszen a legtöbb bakteriális fertőzés valamely felületen jelenik meg. Például egy velünk együttműködő orvoscsoport most kapott engedélyt az Egészségügyi Tudományos Tanácstól a húgyhólyagfertőzés kezelésére – mondja a kutató. – De mondjuk a mellhártyagyulladást nem lehet kezelni vele, mert nem tudjuk oda eljuttatni a klór-dioxidot.
A felfedezés után Noszticzius Zoltán elment a klór-dioxiddal a gyógyszergyárakhoz, hiszen – érthető módon – arra számított, hogy a vegyület igen előnyös tulajdonságait látva a cégek majd kapkodnak érte. De nem ez történt.
– Néhány perc beszélgetés után világossá vált számomra, hogy az örök élet elixírjét is kínálhatnám nekik a klór-dioxidban, akkor sem fogják gyártani. Ezt megértem, hiszen a klór-dioxid mint vegyület nem új, kétszáz éve ismert, így magát a molekulát nem lehet levédetni – mondja Noszticzius Zoltán. – Ez pont olyan, mintha felfedeztük volna, hogy a kristálycukortól megjavul a látásunk. Ahhoz, hogy visszanyerjük az ezt igazoló kutatás több százmillió dolláros költségeit, utána grammonként ötven dollárért kellene árulnunk a cukrot. Senki sem venné meg, mert a boltban sokkal olcsóbb. Ugyanígy vannak a gyógyszergyárak is a klór-dioxiddal. Ennek ellenére optimisták vagyunk, mert az ember már csak ilyen: bízva bízik.
2013. december 7.
