Tíz éve már, hogy földre parancsolták a Concorde-okat. Mindmáig a Concorde az egyike annak a két polgári légi forgalomban használt repülőgéptípusnak, amelyek átlépték a hangsebességet. Mára mindkettő nyugdíjba vonult, és kérdés, lesz-e valaha hozzájuk hasonló repülőgép. A Concorde-ot a legtöbb ember a mai napig a repülőmérnöki szakma csúcsteljesítményének tartja. Bemutatkozása egybeesett az Apollo-program legdicsőségesebb időszakával: akkoriban elhihették az emberek az égbe emelkedő, addig soha nem látott masinák láttán, hogy az emberiség technológiai fejlődése határtalan lehetőségeket kínál. De következtek a szürke hétköznapok, és bár a Concorde-ok szinte gyorsabban szelték át az óceánt, mint ahogyan az utasok eljutottak a reptérre, mindez nagyon sok pénzbe került. Noha aranyáron adták a jegyeket, semmi sem volt képes fedezni a géptípus kimondhatatlanul magas gyártási és fenntartási költségeit. Az utolsó szöget aztán a maga után lángcsóvát húzó Concorde mindenki által egy életre megjegyzett képei verték be e repülő csoda koporsójába. Sokan kifejezték azóta hiányérzetüket, mert bár csak a leggazdagabb keveseknek volt alkalmuk utazni rajta, szinte mindenkit büszkeséggel töltött el a létezése.
1234
kilométer óránként a hang sebessége száraz levegőben, húsz Celsius-fokon. A hangsebesség átlépése mindig is a repülés csúcsteljesítményének számított. A katonai repülőgépek számos típusa képes átlépni a hangsebességet (amelyet Machnak is szokás nevezni), de a polgári repülés területén sokáig csak vágyott cél volt ez.
38
évvel ezelőtt, 1976. január 21-én a világ első szuperszonikus utasszállítójaként szolgálatba állt a Concorde. Nem ez volt az első levegőbe emelkedett szuperszonikus utasszállító repülőgép, hiszen – 1969. március 2-i első tesztrepülését két hónappal megelőzve – 1968. december 31-én már felszállt a TU–144-es.
20
Concorde-ot gyártott mindössze a brit–francia konzorcium a típus története során. Ezek közül hatot csak tesztelésre használtak, és hetet-hetet kapott a Concorde-ot üzemeltető két légitársaság, a British Airways és az Air France. Minden más érdeklődő ország visszalépett a vásárlástól, a többi tervezett szuperszonikus repülőgép fejlesztését pedig törölték.
3,5
óra alatt szelte át a Concorde az óceánt London vagy Párizs, illetve New York vagy Washington között. Átlagos repülési sebessége 2,02 Mach (óránként 2140 kilométer) volt. 17 ezer méteres repülési magassága is a többi repülőgép fölé emelte.
16,6
liter üzemanyagra volt szüksége a Concorde-nak ahhoz, hogy egyetlen utast elszállítson száz kilométerre. Ugyanez az érték legnagyobb riválisánál, a Boeing–747-esnél csupán 3,1 liter volt. Magyarul a Concorde szörnyen drága volt. Egyetlen gép 44 milliárd forintba került.
113
ember (mind a száz utas, a kilencfős személyzet és négyen a földön) halt meg a Párizsból New Yorkba tartó Concorde 2000. július 25-i szerencsétlenségében. A kifutópályán heverő törmelék miatt defektet kapott a kereke, a szétrobbanó kerék megsértette a szárnyat, és berobbant az üzemanyag. Ez volt az egyetlen emberi sérüléssel járó baleset a típus 27 éves története során.
2013. december 14.
