A Science Magazine az év tudományos áttörésének minõsítette a rákellenes immunterápiát, tehát az immunsejtek
„felfegyverzését” a tumor elleni harcra. Döntését részben arra alapozta, hogy az Amerikai Hematológiai Társaság
New Orleansban bejelentette: kutatók elõször alkalmaztak sikeresen géntechnológiai módszereket a leukémia gyógyításában.
Ritkán járja be hematológiai
felfedezésrõl szóló hír a világ-
sajtót, a New Orleans-i kon-
ferencián dolgozó újságírók-
nak pedig talán még sosem
kellett ekkora horderejû fel-
fedezésrõl tudósítaniuk. No-
ha az elmúlt két évtized az or-
voslás híreit figyelemmel kí-
sérõ érdeklõdõk számára a
genetika és az õssejtek bûvöletében telt, a valóság kis-
sé árnyaltabb képet mutatott. Bár a humángenompro-
jekt sikeres lezártával és a génszekvenálás (a gének
kódsorrendjének meghatározása) laboratóriumi ru-
tinmûveletté válásával elvileg megnyílt az út ahhoz,
hogy a genetika forradalmasítsa az orvoslást, az áttö-
rés mindeddig elmaradt.
A közvéleményt mind a mai napig az õssejtek és a
teljes szervezetek klónozása köti le, miközben az im-
munsejtek géntechnológiai módosítása kevesek figyel-
mét keltette föl. Pedig valóban jelentõs eredmények
születtek az utóbbi években (talán éppen a kisebb fi-
gyelem biztosította jótékony nyugalom miatt). A mi-
napi bejelentés pedig talán kellõ megalapozottsággal
nevezhetõ korszakalkotónak.
A Pennsylvaniai Egyetem és a Philadelphiai Gyer-
mekkórház orvosai a konferencián átprogramozott T-
immunsejtek sikeres klinikai alkalmazásáról számol-
tak be leukémiában szenvedõ betegek gyógyításában.
Az eredmények valóban figyelmet érdemelnek: a kí-
sérletbe bevont, a leukémia egyik legagresszívabb for-
májával, az akut lymphoblastos leukémiával küzdõ
gyerekek és felnõttek majdnem kilencven százaléká-
nak javult jelentõsen az állapota a kezelés után, sokan
tünetmentessé váltak közülük. Noha a daganatos meg-
betegedéseknél soha nem szabad szem elõl téveszteni
azt, hogy a tünetmentesség nem jelent feltétlenül teljes
gyógyulást, az eredmény sok betegben és családjukban
reményt kelthet. Sokszor elhamarkodott reményt.
– Minden egyes nap sok érdeklõdõ beteget kell saj-
nos elutasítanunk, mert egyszerûen nincs kapacitásunk
arra, hogy mindnyájukat kezeljük – mondta el Carl
June, a Pennsylvaniai Egyetem immunterápia-profesz-
szora, a kutatás egyik vezetõje. – E sejtterápia segítségé-
vel számos gyermek és felnõtt páciens betegsége húzó-
dik vissza remisszióba [nyugalmi, tünetmentes állapot-
ba], és olyanoknál is mûködik, akik leukémiája már elõ-
rehaladott, és akiknél más terápiás lehetõségek nem ha-
tottak. Ez rendkívül izgalmas idõszak számunkra.
A kutatók 59 olyan beteget (gyermekeket és fel-
nõtteket) válogattak be ebbe az elõzetes (tehát a ru-
tinszerû klinikai alkalmazáshoz szükséges vizsgála-
tokat is megelõzõ, mondhatni, „tapogatózó”) kísér-
letbe, akik krónikus vagy akut lymphoblastos leuké-
miában szenvedtek, és az állapotuk visszaesett a kez-
deti hagyományos kezelések után. A két betegség le-
folyása között hatalmas különbség van: míg a króni-
kus leukémia nyolc-tizenkét év alatt öli meg az em-
bert, addig az akut betegség akár néhány hét alatt is
végezhet vele. Különösen félelmetessé teszi ezt a kórt
az a tény, hogy a gyermekkori rákok többsége akut
leukémia.
A kezelés elsõ fázisában T-sejteket vettek a bete-
gektõl. A T-sejtek az immunrendszer fontos elemei, az
õ feladatuk az, hogy felismerjék és hozzákötõdjenek a
külsõ kórokozókhoz vagy a veszélyt jelentõ saját sej-
tekhez (például a tumorsejtekhez). A kórokozó felis-
merésének hatékonysága azon múlik, hogy a T-sejt fel-
színén lévõ fehérjemolekulák (receptorok) milyen erõ-
az eredmények: a vizsgált 32 beteg nagyjából fele rea-
sen tudnak kötõdni a célsejthez. A levett T-sejteket
megfertõzték olyan vírusokkal, amelyek genomjába
molekuláris genetikai módszerekkel elõállított géneket
építettek. E gének átkerültek a T-sejtek DNS-ébe, így a
sejt elkezdte termelni a gének által kódolt fehérjét. A
fehérje pedig egy receptorfehérje volt, amely a labora-
tóriumi tesztek szerint rendkívül erõsen kötõdik a leu-
kémiás tumorsejtekhez.
Az átprogramozott T-sejteket (a laboratóriumi
szleng szerint „tumorvadász” sejteket) ezután vissza-
adták a betegeknek. Az eredmények szerint a terápia
az akut leukémiával szemben igazán hatékony: a kezelt
betegek 86 százaléka tünetmentessé vált (szakszóval
remisszió lépett föl) a kezelést követõen egy hónapon
belül. Közülük öt betegnél sajnos azóta kiújult a beteg-
ség, amely arra int minket, hogy óvatos optimizmussal
tekintsük az eredményeket. Az elsõ kezelt gyermek, a
nyolcéves Emily azonban már húsz hónapja tünet-
mentes. A krónikus leukémia esetében szerényebbek
gált a kezelésre. Közülük heten váltak tünetmentessé,
nyolcnál mindössze enyhült a betegség.
Az eredmények fõként azért jelentõsek, mert a fel-
nõttkori akut leukémia nehezen kezelhetõ gyógysze-
rekkel.
– Bár a legtöbb akut leukémiás felnõtt kezdetben
jól reagál a gyógyszeres kezelésre, több mint a fele ké-
sõbb visszaesik – mondta David Porter, a Pennsyl-
vaniai Egyetem csontvelõ-transzplantációs központjá-
nak igazgatója. – Amint a betegség kiújul, a megszo-
kott terápiák gyakran már hatástalanok. Sokak állapo-
ta a csontvelõ-átültetést sem teszi lehetõvé. Így ez az új
sejtmódosítás azoknak ad újabb esélyt, akiknél külön-
ben már nem lenne más lehetõség a kezelésre.
Az efféle génterápiai beavatkozások azonban gyak-
ran jelentõs mellékhatással járhatnak, és ez ebben az
esetben sincs másképp – hívják fel a figyelmet maguk
a felfedezést bejelentõ kutatók. Amellett ugyanis, hogy
a módosított T-sejtek erõsebben kötõdnek a tumorsej-
tekhez, toxikus citokinnek nevezett vegyületek felsza-
badulását is serkenthetik. Ezt a mellékhatást olyan
gyógyszerekkel kell ellensúlyozni, amelyek módosítják
az immunrendszer mûködését. Emellett a felfegyver-
zett T-sejtek nemcsak a leukémiás sejteket, de az
egészséges B-sejteket (ellenanyag-termelõ immunsej-
teket) is pusztítják, emiatt a betegeknek kívülrõl kell
pótolni a kiesõ ellenanyag-termelést. A mellékhatások
tehát kezelhetõk az eljárás kifejlesztõi szerint.
A független szakértõk, noha elismerik az eljárásban
rejlõ lehetõségeket, jóval óvatosabban reagálnak a hírre.
– A génterápia már húsz éve ígéretesnek számít, de
eddig mindig elcsúszott valamin a dolog. Így az ember
nem lehet biztos abban, hogy egy új bejelentés valódi
áttörés-e, vagy ugyanazon okok miatt ki fog siklani,
mint a korábbiak – válaszolja kérdésünkre Mikala Gá-
bor, az Egyesített Szent István és Szent László Kórház
hematológiai és õssejt-transzplantációs osztályának
hematológusa. – Az egyik legnagyobb probléma az,
hogy idõnként rossz helyre épülnek be a vírusokkal be-
vitt gének a célsejt genomjába. A beépülés helye
ugyanis, bár nem teljesen véletlenszerû, de korántsem
biztos. Ilyenkor a rossz helyre beépült gének már a
passzív jelenlétük miatt is nemkívánatos hatást vált-
hatnak ki. Ez a jelenség nem gyakran alakul ki, de azt
már megakadályozhatja, hogy egy új eljárás tömege-
sen alkalmazhatóvá váljon.
A másik nehézség Mikala Gábor szerint az, hogy
elõfordulhat: a bevinni kívánt génen kívül más vírus-
gének is kifejezõdnek (tehát az általuk kódolt fehérje is
termelõdik) a célsejtben. Ha ezek a fehérjék megjelen-
nek a sejt felszínén, a beteg immunrendszere a módo-
sított T-sejtet idegenként ismerheti fel, és elpusztítja
azt. Mindezek miatt a hematológus nem tud olyan he-
matológiai géntechnológiai beavatkozást említeni,
amely túllépett a kísérletes állapoton, és biztonsággal
alkalmazható a mindennapi gyakorlatban.
Fekete hattyú
Az Amerikai Hematológiai Társaság éves kongresszusa a hematológusszakma legnagyobb seregszem-
léje a világon. A sok ezer résztvevõ többtucatnyi konferenciateremben értekezik folyamatosan, a kong-
resszusi központ elõcsarnoka inkább egy fõpályaudvarra emlékeztet hétfõi csúcsforgalom idején. A kon-
ferenciának saját újságja, tévéhíradója van. A vér különbözõ betegségeivel specializáltan foglalkozó or-
vostársaságok egymástól elkülönült „részkongresszusokat” rendeznek, amelyek egyenként is több száz
kutatót fognak össze.
Az egyik legnagyobb érdeklõdéssel kísért részterület (az utóbbi évek jelentõs felfedezései okán) a
myeloma kezelése. A myeloma a leukémiához és a lymphomához hasonló vérképzõ szervi daganatos
betegség. Ezeknél a betegeknél a csontvelõ sejtjei alakulnak tumorsejtté, ennek következtében romlik
az immunrendszer védekezõképessége, a tumorsejtek által termelt méreganyagok pedig a csontszöve-
tet rombolják. Jelenleg a myeloma gyógyíthatatlan betegség, de a modern gyógyszerek segítségével el-
vileg évtizedekig szinten lehet tartani a beteg állapotát.
– Sajnos már nem szabad úgy tekintenünk a myelomára, mint egy idõskori betegségre, hiszen egy-
re gyakrabban jelentkezik egészen fiatal emberekben. A legfiatalabb egy nyolcéves kislány Brazíliában
– mondja Brian Durie, a Los Angeles-i Cedars-Sinai Kórház hematológusa, a Nemzetközi Myeloma Ala-
pítvány elnöke a régi New Orleans-i pénzverde épületében tartott eseményen. – De biztató hírek is ér-
keznek évrõl évre. Az idei kongresszuson 830 különbözõ, myelomával foglalkozó kutatás eredményeit
mutatják be kollégáink, és beindultak azok a kísérletek is, amelyek a kór nagyon korai gyógyszeres ke-
zelése segítségével a betegség teljes meggyógyítását célozzák.
A molekuláris biológiai megközelítés a myelomakezelésben is megkerülhetetlenné vált az utóbbi
években.
– Útjára indítottuk a Fekete hattyú elnevezésû kutatási programunkat, amelynek célja, hogy összefog-
ja azon kutatók munkáját, akik a myelomás sejtek belsejébe próbálnak látni, hogy feltérképezzék mûkö-
dési mechanizmusuk biokémiai alapjait. Ez a tudás ugyanis alapvetõ jelentõséggel bír, amikor a végleges
gyógymódot keressük – magyarázza Susie Novis, a Nemzetközi Myeloma Alapítvány társalapítója. – A tu-
dósok által felfedezett gyógymódok azonban mit sem érnek, ha a világ országaiban élõ myelomás bete-
gek nem jutnak hozzájuk. Ezért legfontosabb feladatunk a rendelkezésre álló tudás terjesztése és annak se-
gítése, hogy az egyre hatékonyabb kezelés és a legmodernebb gyógyszerek mindenkihez eljussanak.
A konferencián évrõl évre találunk magyar kutatókat is. Idén a Debreceni Egyetemrõl (DE) érkeztek
hematológusok, akik a terhesség ideje alatt gyakoribbá váló trombózis kezelését hatékonyabbá tevõ
eredményeiket mutatták be a kongresszuson.
– A terhesség során a nõk hajlamosabbá válnak a trombózisra. A terhesség során bekövetkezõ hor-
monális változások ugyanis kissé hajlamosabbá teszik a vért az alvadásra és így a trombózis kialakulá-
sára. Sokak szerint ennek oka van, tudniillik a múltban növelhette a szülõ nõk életben maradási esélyeit
az, ha a szülés során fellépõ intenzív vérzés minél gyorsabban elállt – nyilatkozza lapunknak Selmeczi
Anna, a DE Belgyógyászati Intézetének orvosa. – E veszélyek ellenére nincs jó laboratóriumi vizsgálati
eljárás annak mérésére, hogy pontosan mekkora a trombózis kialakulásának esélye a terhes nõknél. Ez
pedig fontos lenne, hiszen csak ennek pontos ismeretében hozhatunk megalapozott döntést a gyógy-
szeres megelõzés szükségességérõl. Mi egy új laboratóriumi módszert vizsgáltunk, amely a jelenleg
meglévõ tesztekkel ellentétben tükrözi a vér teljes vérrögképzõ potenciálját.
Ez a módszer a trombin nevû fehérje képzõdésének idõbeli mérésén alapszik a véralvadási rendszer
beindítását követõen. A trombin elsõdleges fontosságú a véralvadásban, képzõdése tehát kapcsolatban
állhat a vér alvadásra való hajlamával. A folyamatot genetikai faktorok is elõsegíthetik, minthogy ismer-
tek olyan genetikai mutációk, amelyek trombózisra hajlamosítanak. Ezek hatása gyakran csak a terhes-
ség alatt válik nyilvánvalóvá. Selmeczi Anna és munkatársai ezért vizsgáltak olyan terhes nõket, akikben
megvolt a trombózisra hajlamosító gén, és olyanokat is, akikben nem.
Az eredmények szerint egészséges nõknél is fokozott a trombinképzõdés a terhességük során, de
még kifejezettebben fokozódott azoknál, akik trombózisra hajlamosító génhibával születtek. Ha a ter-
hes nõ vérhígító gyógyszert kapott, a trombinképzõdés is csökkent, de kiderült, hogy a vérhígító hatása
a terhesség elõrehaladásával fokozatosan csökken. A kutatók szerint ez felveti, hogy a terhesség utolsó
trimeszterében emelni kell a vérhígító dózisát olyanoknál, akiknél valóban fenyeget a vérrög kialakulá-
sának veszélye.
2013. december 21.
